Hirdetés


Szívbe mesélni - a Weöres Sándor Színházban jártak a szombathelyi premontreisek

2018.02.14

Pintér Viktória képes beszámolója.

Hirdetés

Félig mese, félig musical – így határozza meg a szerzőtriász (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter) a nagy múltú zenés darabot, A padlást. Kósza szellemek, befejezetlen történetek, meg nem élt életek zsúfolódnak be egy apró köztes térbe, ég és föld közé.

Négy szellem lép ki egy varázskönyv oldalai közül egy belvárosi padlás deszkáira. Itt rekedtek a mi világunkban. Várják a révészt, hogy elvigye őket a másik oldalra. Oda, ahol az elveszett játékok életre kelnek, ahol mindenki örökké szép, ahol megnyugszik az idő. Ők azok, akiknek nem jutott saját mese, egyikük sem vált saját történetének hősévé.

A képre kattintva galéria nyílik

Ők azok, akikről mindenki megfeledkezett. Itt van Kölyök (Fekete Linda), akinek az volt a bűne, hogy először kiáltotta, hogy a „király meztelen”, Lámpás (Vass Szilárd) a nyolcadik törpe, Herceg (Jámbor Nándor), akinek nem sikerült felébresztenie Csipkerózsikát, és Meglökő (Horváth Ákos) a jó szándékú hóhér, akit azért végeztek ki, mert megkegyelmezett a Kölyöknek. Szóval így bolyongnak ők névtelenül az időtlen időben, padlásról padlásra.

A padlás a kósza történetek meséje, olyan varázslat, ami nevet ad azoknak, akiket meg sem jegyzett senki. Rádiós (Kenderes Csaba), Süni (Gonda Kata) és Mamóka (Németh Judit) hús-vér emberek, akik látják a szellemeket. Látni, pedig itt is, akárcsak Saint-Exupéry regényében, csak tiszta szívvel lehet. A négy szellem végre elmondhatja valakiknek a történetét. És talán pont ez az alapvető odahallgatás ennek a darabnak a legnagyobb mondanivalója. Csak egy másik ember mutathat rá a saját történetünkre.

Azáltal lesz kerek, hogy valakivel megoszthatjuk. Így válunk láthatóvá, így tudunk megmutatkozni. Ahogy a dalban (Itt vagyunk) énekli ez a nagyon szerethető négy árva fehér alak: Mert kell egy hely, ahol minden szellem látható! Mert kell egy hely, ahol minden szólam hallható. Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok. Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog. Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk. Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk. Ez a hely pedig nem más, mint a jól működő, a jól emlékező szív.

Ahol a befejezésünk egyben folytatás is. Ahol a pont soha nem lezárás, hanem egy új mondat kezdete.

Pintér Viktória

tanár

Galéria