Az izgalmakat egy közeli csőtörés és az Üvegtigris 3. országos premiere fokozta.
Külsőségek és belsőségek
A sok VIP-vendég miatt bizonyára izgalmas egy ilyen ünnepség megszervezése. Ha valami nem hiányzik ilyenkor, azok a váratlan helyzetek.
Például olyasmi, hogy az átadandó épület mellett hirtelen csőtörés keletkezik, amely azzal fenyeget, hogy elzárják a vizet, és talán villany sem lesz, éppen akkor, amikor nagyon kellene.
De aztán – a rendezők nagy megkönnyebbülésére - minden simán zajlik, a munkások lámpafénynél vasárnap este meggyógyítják a törött csövet, a mozi meg zökkenőmentesen átadásra kerül, hogy ezzel a kis hivatalos nyelvi sablonnal éljünk.
Ami a külsőségeket illeti, voltunk már ennél puccosabb rendezvényen is itt a moziban, de tekintettel a gazdasági helyzetre, gyarlóság lenne ennél többet elvárni.
Az Agora – Savaria Filmszínház homlokzatán fényfestés, belül pedig légiósok és az Agora-dolgozók sora fogadja az érkezőket.
Az érkezők amúgy elég sokan vannak. A jobboldali városvezetés mellett jelen van a baloldal is, igaz, azt csak Ipkovich György országgyűlési képviselő, volt polgármester testesíti meg. (Mondjuk volt már pár hasonló eset az elmúlt két évtizedben.)
A politikusok mellett számos más közéleti személyiség is itt van, nem kezdjük el sorolni őket, a mellékelt fotókon lehet ilyen ügyben is tájékozódni.
A Mátrix mint szimbólum
Az ünnepi műsor az Energy Dance Team Mátrix című filmre készült koreográfiájával veszi kezdetét.
A háttérben a hatalmas vásznon a film jól ismert jelenetei peregnek, elöl pedig a táncosok lejtenek.
Talán pár mondat erejéig tudnám álcázni, hogy a táncművészetről fogalmam sincs, de most nem teszek erre kísérletet. Talán érdekesebb az a párhuzam, amely a produkció közben jut eszembe: a Mátrix film lehetne a Savaria mozi és egész Agora egyik szimbóluma.
Ahogy a film igyekszik összemosni és összeboronálni populáris és a magas művészetet, úgy igyekszik valami hasonlót ügyködni az Agora Szombathely kulturális életében.
A mozi – koncertekkel, művész- és Harry Potter-filmekkel - mindenesetre ennek a törekvésnek lett a leglátványosabb eleme. Az már rajtunk – na és a pénztárcánkon – múlik, hogy mennyire járunk moziba.
Beszédek
Nincsen valamirevaló átadás ünnepi beszédek nélkül. Ez alkalommal három is van.
Elsőnek Aponyi Noémi, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának filmes referense tolmácsolja Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár sorait. Az államtitkár betegsége miatt ugyanis nincs itt, csak levelet írt. Ebben többek között az áll, hogy már csak azért is figyelemre méltó az évi 40 ezer nézőt becsalogató Savaria mozi talpon maradása és fejlesztése, mivel a multiplex mozik ma Magyarországon 95 százalékot hasítanak ki a jegybevételekből.
Puskás Tivadar polgármester a szombathelyi mozitörténelem mellett megemlíti azt is, hogy az Agora – Savaria Filmszínház számára a következő feladat a 3D-filmek vetítése lesz. „Ez új távlatokat jelenthet” – hangzik el.
„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” Ezzel az erős felütést jelentő Madách-idézettel már Pap Hunor, a Savaria Városfejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója él, aki a városfejlesztési projekt hátteréről ad némi hátteret.
Party time
Az ünnepség ezek után az új előtérben folytatódik. (Amilyen impozánsra sikerült a homlokzat, olyan szerencsétlenre és fantáziátlanra az előtér burkolata. De talán majd fényesre koptatják a koncertre járók.)
.jpg)
A jelenlevők Grünwald Stefánia Agora-igazgató pohárköszöntője után pezsgőkért és szendvicsekért nyúlnak, majd a szokásos traccsparti alakul ki.
Poharunkat szorongatva Vágvölgyi András mozgókép-pedagógussal például arról beszélgetünk-vitatkozunk, hogyan alakulhat majd a Savaria és a világ mozijának jövője. A részletektől ezúttal megkímélném az olvasót.
Üvegtigris 3. – Premier előtti premier
Az átadóünnepség harmadik felvonásaként az arra kíváncsiak megtekinthetik Rudolf Péter új filmjének premier előtti díszbemutatóját. (Érdekes, hogy a VIP-vendégek közül milyen sokan nem voltak rá kíváncsiak.)
Mivel ez nem a Kimozduló.hu filmrovata, így részletes kritikába nem akarunk bonyolódni, de annyit elárulunk, hogy az Üvegtigris 3. – várakozásunkkal ellentétben – nem volt ünneprontó.
Rudolf Péter van annyira okos, hogy rájött., még egy bőr nem húzható le a lakókocsi-büféről (már a 2. rész is erős utánérzésekkel van tele), így az újabb film szakítást jelent a korábbi sémákkal.
Az Üvegtigris 3. úgy folytatása a korábbi részeknek, hogy a cselekmény mind térben, mind társadalmi közegben, mind műfajban elmozdul a korábbi részektől, és felhasználja napjaink magyar vígjátékainak jól ismert eszközeit, a budapesti háttértől kezdve a félreértéses szituációk komikáját.
Szerencsére Rudolf Péter ezt a formanyelvet és magabiztosan beszéli, így a végeredmény egy olyan Üvegtigris, amely nem ismétlése az első kettőnek és nem is érzünk hanyatlást: már csak azért sem, mert – bármilyen furcsa - nincs is nagyon összehasonlítási alap.
A harmadik részt nem fogjuk rongyosra nézni a videón, ugyanakkor – egyféle paradox helyzetként – ez az első Üvegtigris, amelynek mélyebb üzenete is van. És nem feltétlenül vidám. Mondhatni, Lali okos fejével biccent és nem remél.
De ez semmiképp ne vegye el a kedvünket a filmtől, ha tehetjük nézzük meg. Például a megújult Savaria moziban.
További fotók az átadásról:
