A megszokott mederben zajlott Oladon a hetedik Pályaválasztási és Képzési Kiállítás. A profibbnál-profibb standok azt sugallják, mintha minden rendben lenne a szakképzés körül. Pedig nagyon nincs így.
A kiállító Vas megyei középfokú és felsőfokú iskolák, piaci képző intézmények immár hagyományosan olyan standokkal rukkolnak elő, melyekhez képest olykor szegényesnek és buherának hatnak más szombathelyi vásárok „profik” által kivitelezett standjai.
Hogy csak visszafogott ízelítőt adjunk a felhozatalból: Zenésznövendékek rögtönzött kamarazenét szolgáltatnak, dolgozik a fodrász és a kozmetikus, megkóstolhatjuk a látványpékség által készített finomságokat, vehetünk a helyszínen varrt ruhakölteményekből, elleshetjük az asztalterítés és a hidegtálkészítés fortélyait, megnézhetjük, hogy dolgoznak az asztalosok, kőművesek és a többiek, képet kapunk, hol is tart ma a számítástechnika az oktatásban.
Komondiné Dominek Judit, a kiállítást szervező Vas Megyei Munkaügyi Központ PR-munkatársa az ALON-nak szombaton, az utolsó kiállítási napon elmondta, hogy az immár hetedik alkalommal megrendezésre került rendezvény látogatottsága nagyjából a tavalyihoz (5-5 és félezer látogató) volt hasonló. Idén is nagyon népszerű volt a grafológus szakértő, akinél sorok kígyóztak. Újdonság volt a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett „Hogyan és mikor válasszak gyakorlati képzőhelyet?” című előadás és konzultáció, amely elsősorban a szülőket célozta meg.
A helyszínen azt tapasztaltuk, hogy a diákok élvezik a vásári nyüzsit, s ez igaz mind a kiállítókra, mind a látogatókra. Csütörtökön és pénteken jellemzően az általános iskolák szervezett csoportjai érkeznek, szombaton pedig - afféle családi programként - a pályaválasztás előtt álló diákok és szüleik.
A vásár azért csalóka, mert pont az ellenkezőjét mutatja a valóságnak. A gimnáziumok visszafogott jelenlétének – a megye két vezető gimnáziuma, a Nagy Lajos és a Bolyai tavaly is és az idén is távol maradt – racionális oka nemcsak az, hogy nincs nagyon mit mutogatniuk, hanem az is, hogy köszönik szépen, megvannak.
Az átrendeződés egyértelmű vesztesei ugyanis a pazar standokat felvonultató, szakmát adó középiskolák. A gyereklétszám csökkenése mellett az is sújtja őket, hogy a diákok körében évről-évre kevesebben akarnak szakmát tanulni, miközben a gimnáziumok egyre lejjebb adják a színvonalat. Míg pár évtizede az volt a szokás, hogy a jeles tanulók a gimnáziumba, a jók a szakközepekbe, a többiek a szakmunkásképzőkbe mentek, mára alaposan megváltozott a kép. A gimnáziumok már vígan felveszik a közepeseket, a szakközepek mindenkit, a szakmunkásképzők meg örülnek, ha beesik valaki.
Ez nemcsak azért van, mert időközben a felsőoktatási intézmények zöme is diplomagyárrá züllött, amelyekbe boldog-boldogtalan bekerülhet, hanem azért is, mert ellehetetlenedett szakképzés. Az iskolák nem követték a gazdasági élet változásait, figyelmen kívül hagyták a munkaerő-piaci állapotokat, olyan szakmákat oktatnak, melyek a kutyának sem kellenek, ami meg kellene, arra nincsenek berendezkedve.
A tervek szerint 400 millió forintos beruházással, nyolc Vas megyei középiskola részvételével Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) jöhet létre Szombathelyen, csúcstechnológiával, egyébbel, amely ugyan radikálisan átalakíthatja a térség szakképzési struktúráját és intézményrendszerét, de közel sem biztos, hogy minden probléma megoldódik.
A kérdés ugyanis az, hogy megvan-e a kormányzati, politikai szándék és bátorság, hogy megváltoztassák a szakmunkáról - és egyáltalán a fizikai munkáról - való közgondolkodást.
Amíg ez nem sikerül, addig csak kirakatok a gyönyörű oladi standok.
Korábban: Gyerekek, legyetek keresett mesterek!