A magyar médiában visszafogott nyilvánosságot kapott az a félezer ember, köztük jó néhány ismert értelmiségi, akik a hétvégén Budapesten egy békemenettel tiltakoztak az október 23-i rendőri erőszak ellen. A gyertyás, mécseses belvárosi séta csendes volt, az elhangzott beszédek viszont annál súlyosabbak. Helyszíni képes riport a fővárosból.
„Megint rendőrök, mama” – mondja a négyévesforma kislány a mellette ülő idősebb hölgynek, amikor a villamosról meglátja a Madách térnél leparkolt kékvillogós autókat és motorokat. „Megyünk gyorsan haza” – mondja rutinosan a nagymama, mert valószínűleg nem tudja, hogy rendőrök egy békemenetet jöttek biztosítani, ámbár az is igaz, Budapesten mostanában soha nem lehet tudni, miből mi lesz, főleg ha az utcai megmozdulás.
Az Országos Civil Fórum, a Duna Charta és az Élőlánc által péntek délután négy órára meghirdetett esemény kezdőpontja a Madách tér, és nem véletlenül. Itt történt idén október 23-án a rendőrség lovasrohama a tüntetők ellen.
Most békésebb a kép. Háromnegyed négy tájban cirka félszáz ember ácsorog a barátságtalan irodaházak által behatárolt szűk kis téren, közöttük ismerősbe botlunk: Szőnye Ildikó, a szombathelyi Élőlánc képviseletében szintén itt van a rendezők között.
Aztán egyre duzzad a téren álldogálók létszáma. Főként a húszas, harmincas és középkorú korosztály van jelen, de álldogál a csoportban néhány idősebb úr és hölgy is, ők jellemzően párban jönnek. Néhányan virágot hoztak, esetleg kokárdát viselnek, egy-két embernél nemzetiszínű zászló, de a legtöbben sötét ruhában és abszolút civilben érkeztek. Megjelennek a transzparensek is, legnagyobb közülük egy „Nem akarunk újra félelemben élni!” felirat. Emellett van itt több „Nagyon fáj!” felirattal ellátott rajz is, és a közismert Bibó István-idézet, miszerint „Demokratának lenni annyi, mint nem félni!” Bibó amúgy is népszerű a mai este, politikai tízparancsolatát megkapjuk fénymásolva, és neve többször említésre kerül a szónokok beszédeiben.
Közben arra is fény derül, hogy a fővárosban már külön üzletág épült a tüntetéssorozatra. A térre befut egy felvonulási mécses árus, aki 300 forintért adja dizájnos, ügyes nyéllel ellátott termékét, amely állítólag hat órán keresztül ég, hosszabb tüntetésre is javallott tehát.
A Madách tér és a kiskörút sarkán egy miniemlékmű kerül átadásra, ezen két évszám – 1956 és 2006 – között egy pár bakancs tapos egy fekete Magyarországot. A bakancsok – mint később elhangzik – egyaránt utalnak a rendőr- és szkinheadbakancsokra. Állítólag ezen a helyen rugdostak meg október 23-án egy földön fekvő embert a rendőrök.
A hangosítás meglehetősen gyatra, de azért követhetők a beszédek, melyek nem túl hosszúak, úgy félóra alatt lefut mind az öt.
Első közülük Karátson Gábor festőművészé, aki szerint méltóan sikerült megünnepelni az évfordulót, könnygázgránátok bűzében, a földön fekve, hiszen egy diktatúra esetén a rendőrtámadást elszenvedők vannak jó helyen. Szerinte a jogállamnak annyi, a rendőrség október 23-án elbukott, sikerült lenulláznia tizenhat év munkáját. „Ufók és arctalan maszkosok” támadtak a védtelen tüntetőkre, mely után Gergényi Gergényinek, Gyurcsány Gyurcsánynak gratulált, majd egymásnak is – mondja Karátson.
Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnöke – nem kis iróniával - arról beszél, hogy sikerült élethűen felidézni 1956-ot, a kormány elérte azt is, hogy a fiataloknak ne a tankönyvből kelljen megtudniuk, milyen a diktatúra. Lányi szerint egy normális országban nem fordulhatott volna mindez elő, Franciaországban ha lovas rendőrök vágtattak volna július 14-én a békés tüntetők közé, a kormány már aznap beadta volna lemondását. Felszólította a kormányt, hogy ne a rendőrséget vesse be a békésen demonstrálók ellen, hozzon létre egy külön szervezetet, a neve legyen mondjuk ÁVH. A vezetője is megvan Gergényi személyében.
A szónokok között van Vértesaljai László katolikus szerzetes, akit állítólag súlyosan bántalmaztak a rendőrök október 23-án este. Ő többek között abbéli reményét fejezi ki, hogy 2006. október 23-ról is megemlékezünk majd a jövőben.
Kardos Gábor (Országos Civil Fórum) szerint nemcsak az a baj, ha a rendőrséget politikai érdekből felhasználják, de már az is, ha ennek csak a gyanúja felvetül.
Schneller István, Budapest volt főépítésze arról beszél, hogy politika és erkölcs nem szakadhat el. Felsorolja a kormányhoz köthető hazugságlistát, a Gyurcsány-beszédtől a legutóbbi napok rendőrségi intézkedéseihez köthető kommunikációig. Szerinte ma Magyarország vezető politikusainak a közjó fogalma saját hatalmukat jelenti, ami érdekében minden eszköz bevetnek: hazudnak és önmagukat reklámozzák - ez utóbbihoz szükséges hatalmas összegeket pedig az ingatlanbizniszből és a privatizációból fedezik.
A beszédek után a mintegy félezer ember – rendőrségi biztosítással – ráfordul a Bajcsy-Zsilinszky utcára, először csak egy sávot foglalva le, majd, egyik irányban az összest. És mivel éppen délutáni csúcsforgalom van, le is bénítja a belváros forgalmát úgy félórára. Ehhez képest az autósok meglehetősen türelmesek csak módjával dudálnak és gesztikulálnak. Láthatóan hozzá vannak szokva az ilyesmihez.
A séta közben mindenki vérmérséklete szerinti témáról beszélget. Indulatok gyakorlatilag nincsenek, de az informális beszélgetések közben felelevenednek az október 23-i események, amelyeken hallhatóan sokan jelen voltak a menet résztvevői közül, s amelynek részleteiről nagyon másként számolnak be egymás között, mint a média beszámolói. Van, aki prózaibb dolgokról – például a hétvégi bevásárlásról, egy most megjelent fotóalbumról – társalog a mellette állóval. A felvonulók között az első sorban látjuk Elek István közírót, később azt olvassuk, hogy Fábry Sándor is ott volt valahol.
A menet végállomása a Parlament mellett levő Vértanúk tere, pontosabban az ott álló Nagy Imre-szobor. Itt már beszédek nincsenek, a tömeg elénekli a Himnuszt, majd a szobor mellé helyezi a mécseseket és a kevés hozott virágot. A háttérben a továbbra is elkerített Kossuth tér. A kerítés középső szakaszán 6-8 tüntető álldogál.