100-150 egykori és mai tanár, illetve egykori és jelenlegi hallgató jelenlétében új szobrot avattak Szombathelyen. Az alma fényét nem csak az emeli, hogy fémesen csillog a napon és az esti kivilágításban, hanem hogy életem első nekem állított szobra. Igaz, osztozok rajta még 26 ezer 287 emberrel. .
100-150 egykori és mai tanár, illetve egykori és jelenlegi hallgató jelenlétében új szobrot avattak Szombathelyen. Az alma fényét nem csak az emeli, hogy fémesen csillog a napon és az esti kivilágításban, hanem hogy életem első nekem állított szobra. Igaz, osztozok rajta még 26 ezer 287 emberrel. .
100-150 egykori és mai tanár, illetve egykori és jelenlegi hallgató jelenlétében új szobrot avattak Szombathelyen. Az alma fényét nem csak az emeli, hogy fémesen csillog a napon és az esti kivilágításban, hanem hogy életem első nekem állított szobra. Igaz, osztozok rajta még 26 ezer 287 emberrel. .
Mielőtt hat óra előtt a helyszínre érkezem, némi meglepetéssel konstatálom, hogy az egyetem (szokjuk a szót) előtti utca hermetikusan le van zárva a forgalom elől, mindkét végén rendőrautók villognak. Először azt hiszem, hogy talán valami baleset történt, de kiderül, szó sincs róla, a szoboravatásnak szól a kicsit túlzásnak tűnő biztonsági intézkedés.Merthogy a szobor környékén – az egyetemi épülettel szembeni parkban – úgy erős száz ember várakozik, hogy tanúja legyen a jeles eseménynek.
A szobor ekkor még így néz ki. Jól lehet találgatni, hogy mi lehet a fehér lepel alatt.
Nemsokára megérkezik Ipkovich György polgármester, aki titokzatosan arra biztat, hogy kérdezzem meg, hogy mindez mennyibe került a városnak, merthogy mi állandóan ezt firtatjuk. Firtassuk hát most is. Mondom, hogy speciel ezt most nem akartam megkérdezni, de ha már így előjött, akkor tényleg mennyibe volt? – Semennyibe – válaszolja, merthogy - hasonlóan a Fő téri Joyce-szoborhoz - vállalkozói, támogatói pénzekből készült, ezért nincs nyoma a városi költségvetésben.
Közben indul a szoboravató ünnepség maga. Először Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ (SEK) elnök-rektorhelyettese beszél arról, hogy örüljünk egymásnak és ünnepeljünk, például azt, hogy a szombathelyi felsőoktatás jövőre ünnepli ötvenedik évfordulóját. Az Alma Mater-szobor tisztelet az egykori hallgatók előtt. Ezt jelzi az alma talpazatán levő felirat és dátum is: „2007. december 31. – Berzsenyi Dániel Főiskola” - az intézmény korábbi nevére és a névváltozás időpontjára utalva.
Az is megtudjuk, az intézmény eddig 26 ezer 288 diplomát adott - ahogy Gadányi fogalmaz - „a magyar és az egyetemes kultúrának.
Ipkovich György elmondja azt a tapasztalatát, mely szerint a városban azok a szobrok, emlékművek népszerűek, melyek rólunk szólnak, így örömmel üdvözölte és támogatta a szobor ötletét. Az elkészült műnek pedig azt kívánja, hogy fűződjenek hozzá diákbabonák, legyen kedves emléke az itt tanuló diákoknak.
A polgármester megköszöni a támogatóknak az adományait, mert mint kiderül, a szobor – amely Veress Gábor alkotása - a Szombathelyért Közalapítvány segítségével készült el.
Miután a mű hivatalosan is lelepleződik Ipkovich György és Gadányi Károly jóvoltából, nemcsak annak valódi formájára és színére derül fény, hanem arra is, hogy mechanikusan is funkciónál: az almát – amely nem az Alma Materre, hanem a tudás almájára utal – tengelye körül el lehet forgatni. A két elöljáró mindjárt demonstrálja is ezt a lehetőséget.
A szobor mellé egy koszorú is kerül, azoknak a diákoknak az emlékére, akik már nincsenek közöttünk.
Mindezek után az ünneplő társaság átmegy az egyetem éttermébe, ahol az alábbi látvány és állófogadás fogadja őket:
A pohárköszöntöt Gadányi mondja.
Én hazafelé meg egyszer megnézem a művet, amely kicsit az enyém is, ugye, és amely időközben díszkivilágítást is kapott. Egész pofás, nyugtázom magamban, mint ahogy összességében rendben van az alma körül kialakított aprócska, padokkal kiegészített park is.
További képek a szombathely Alma Mater-szoboravató ünnepségéről.