Alon-portré: Németh Bernadett, Pilates-torna oktató

ALON: Hogyan került kapcsolatba a mozgással?

N. B.:Már gyermekkoromban eleven lány voltam, így a szüleim kerestek nekem egy sportot, ami leköti az energiáimat. Ez történetesen a ritmikus sportgimnasztika volt. Nemcsak a mozgás miatt volt szerencsés választás, hanem a szocializálódás miatt is. Jó volt, mert sok vidám gyerekkel voltam együtt rendszeresen, hetente többször is.

 

Szerette-e a testnevelésórákat az iskolában?

Imádtam. Szívesen kipróbáltam bármit, és a tanáraim is látták, hogy nekem minden könnyedén megy. Ha belefogtam valamibe, azt meg is csináltam. Volt hozzá akaraterőm.

Konkrétan?

Általánosban atletizáltam, akkor még nagy divatja volt a „Gyere velünk!” versenyeknek. Középiskolában viszont tornász voltam, a városi televízió egyszer az én felemáskorlát gyakorlatomat közvetítette. Izgultam, remegtem, de végül 10 pontot kaptam. A főiskola testnevelés szakán minden sportot ki kellett próbálni. Egyedül talán a labdajátékokat nem szerettem.

Mert?

A kézilabdát kimondottam durvának tartottam. Nem illett a személyiségemhez, ha kellett játszani, mindig a kapuba álltam, hogy ne kelljen a testharcban részt vennem.

 

 

Sportolt-e valaki a családjából?

Édesanyám iskolai kereteken belül atletizált és kézilabdázott, édesapám a mai napig tekézik, bár most már csak a városi tekebajnokságokon szerepel. Öcsém, Csongor pedig válogatott tekézőként a magyar csapattal vb-ken is szerepel.

Miért fontos a sport az életében?

Nem csak a hobbim és nem csak a munkám, sport nélkül nem én lennék. Lételemem.

Milyen mozgásformákat kedvel?

Gyerekkoromban falun a nagyszüleimnél és folyamatosan állatok között voltam. Ezért szereztem be felnőttként egy kutyust, akivel lehet együtt sportolni. Igazán jól a kutyámmal érzem magam, amikor együtt kirándulunk, futunk, vagy éppen úszunk a Balatonban. Legjobban a természet közeli sportok érdekelnek. Emellett mindig is a szép mozgás határozta meg az életemet, ezért nagyon örültem a Pilates-módszernek, amely pár éve lett ismert Magyarországon.

Ön szerint milyen a harmonikus test?

Amiben az ember jól érzi magát. Ez személyenként nagyon változó lehet. Én történetesen azt szeretem, ha egy nő nőies, nem túlzottan szálkás, de mégis megfelelő izomzattal rendelkezik az élethez. Egy férfinél hasonlóan gondolom. Átlagos felépítésű, sportos, nem túlgyúrt, és nem is túl vékony.

Mi a véleménye a médiasztárok által képviselt mai női testképről?

A természetesség híve vagyok mindenképpen. Azt a testet kell megtalálnunk, ami a lelkünkkel összhangban van. Ha valakinek ehhez mesterséges eszközök kellenek, tegye.

 

Ön egész életében sportolt, és ez meg is látszik a testén. De mit tehet egy „átlagnő”, ha változtatni, formálni szeretne az alakján?

Először is találjon időt a sportra. Nemcsak azért, hogy jól nézzen ki, hanem az egészsége miatt is fontos lenne minden embernek, hogy rendszeresen mozogjon. Másodszor pedig olyan sportágat keressen, amit szeret. Ez lehet terembeli közös edzés, de lehet egy megnyugvást hozó jógaóra is. Nem a sportág a lényeges, hanem hogy rendszeres legyen.

Sokan járnak Önhöz pilatesre az MMIK-ba. Hol tanulta ezt a módszert?

Budapesten, vállalkozó szelleműként az elsők között. Bár először nem voltam ennyire lelkes, mert örökmozgó típusú ember vagyok, a lendület, az iram volt rám jellemző. Itt viszont egy nyugodt, kiegyensúlyozott mozgásrendszert láttam, amiről nem is gondoltam, hogy passzolni fog az egyéniségemhez. De aztán összetalálkoztunk, a pilates és én. S most már az a célom, hogy minél több emberrel megismertessem. Szerintem egyelőre nagyon kevesen tudják, hogy milyen jótékony hatású.

Kik járnak az óráira?

A maratoni futótól a hastáncosokon át nagyon széles a skála. Ez a torna nemtelen, kortalan és súlytalan. Az órákon ez annyiban tükröződik, hogy hölgyek korra és kilóra függetlenül jönnek. Hogy pontosan miért, azt tőlük kellene megkérdezni. Talán a személyem is kicsit magukkal ragadja őket, maximalistaként biztosan látják rajtam a tornához való elkötelezettségemet.

Férfiak is jönnek?

Azok egyelőre nem.

Mennyire ismeri azokat, akik eljárnak a tornájára?

Sokkal jobban, mintha egy fitneszteremben lennék óraadó. Tudom mindenkiről, hogy milyen fizikai állapotban van, van-e esetleg valamilyen testi problémája. Gyakran megosztják velem magánéleti gondjaikat, örömeiket és sikereiket is.

 

 

Azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik a testtel foglalkoznak – edző, kozmetikus, fodrász, masszőr stb. –, jóval előbb megérzik azt, ha valaki lelkileg válságba került.

Ez így van. A tekintet tükre, a mimika sokat elárul. Ha feszült az illető, egész teste, testtartása erről árulkodik. Ez a torna ugyanis a testtartásról is szól.

Lehet-e terápia a mozgás a nehezebb élethelyzetekben?

Igen, volt már rá konkrét esetem is. Depressziós állapotban kezdett hozzám járni egy vendég, és jelentős javulást értünk el nála.

Mi a polgári foglalkozása?

Számítógép mellett ülök, papírmunkát végzek, egy grafikai cégnek vagyok a korrektora.

Eredeti végzettsége?

Matematika-testnevelés szakos tanár az egyik, emellett közgazdasági iskolában végeztem igazgatás-ügyviteli ágazaton.

 

Mi fér bele a fennmaradó időbe?

Mint minden háziasszonynak, nekem is a háztartást kell vezetnem, de minden nap találok rá időt, hogy reggel és este is kimenjek a természetbe a kutyámmal. Nekem ez nagyon sokat jelent. A hétvégéket pedig a párommal együtt töltjük, rengeteget kirándulunk, utazunk, jövünk-megyünk.

Ha jól tudom ön Ausztriában telepedett le, és onnan jár be Szombathelyre dolgozni. Ezt eddig általában fordítva tapasztaltuk. Hogyan is van ez?

A döntő ok az volt, hogy a párom kint dolgozik Ausztriában. De a jobb élet reménye miatt is döntöttünk így. Igaz, hogy csak 20 kilométerrel van odébb, de véleményem szerint már más világ. Ausztria nagyon tiszta ország, nyugodt emberek lakják gyönyörű környezetben. Ez egy köztes megoldás, ő is, én is közelben maradunk a munkahelyünkhöz.

És miért jár vissza Magyarországra dolgozni?

Nagyon szeretek emberekkel beszélni, kommunikálni, és németül ez még nem megy olyan jól. Ezt csak itthon tudom megtenni.

Hogyan képzeli el az életét tíz év múlva?

Ez jó kérdés. Remélem, babaügyben előrelépés történik. Nagyon örülnék akár egy, akár kettő gyermeknek. És bízom benne, hogy a szüleink is egészségben és boldogságban tudnak velünk együtt lenni.

S ha lehetne három kívánsága, akkor ezek mik lennének?

Az első, mint az emberek többségénél, az egészség. Hétköznapi életre vágyom, semmi extrát nem szeretnék. Második a szeretet és a szerelem folyamatos megléte. A harmadik, hogy a sportban mindig megtaláljam azt, amit keresek. Megnyugvást, felpörgetést, feltöltődést. És át tudjam adni mindazt, amit én kapok a sporton keresztül.