Csernus doki felnőtteket keresett a Savaria moziban

A helyszín a szombathelyi Savaria Filmszínház nagyterme, az időpont kedd este. A jegyek már napokkal korábban elfogytak dr. Csernus Imre Párkapcsolat, önértékelés, boldogság című előadására.

Csernus doki besétál a moziterembe, ahol már a lépcsőn is ülnek, annyian kíváncsiak rá. Megáll, szinte az ajtóban. Hosszú haj, hosszú kabát, kezében mikrofon. Mint aki az alvilágból szökött fel, úgy fest.

Sétálva támadja a közönséget, a tőle megszokott stílusban. Miért jött el ma este? Párkapcsolatban él? És boldog? Igen, akkor miért nem érzem magán a boldogságot?

A kezdeti feszültség gyorsan enyhül, Csernus meg is jegyzi, nem akar megbántani senkit, akinek nem inge, ne vegye magára.

És akkor most fel a kezekkel, hányan érzik magukat felnőttnek? Elég sokan bátorkodnak ezt feltételezni. Folytatja: hogy felnőtt vagyok-e, azt mindig az adott szituáció dönti el. Székben ülve, a sorok között, ha más nem kell hozzá, csak hogy felemeljem a kezemet, úgy könnyű. Ki mer-e menni valaki a színpadra?

Igen. A két előre bekészített szék – először azt gyaníthattuk, hogy a doktor úr foglal majd helyet, és lesz egy beszélgetőtársa – viszonylag gyorsan megtalálja gazdáját. Egy férfi, egy nő. (Nem együtt jöttek.) Bátrak, szó se róla.

A férfitől megkérdezi: hány éves?
Negyven.
Akkor ön már a B oldalon van, nem?

Az őszinteség témaköré felé kanyarodik ezután. Azért imádok egyenes kérdéseket feltenni, mondja Csernus doktor, mert abból lehet tudni, hogy a másik őszinte vagy sem. Ha van egy másodpercnyi megingás, elgondolkozás, az már nem az igazi...

Olyan dolgokról fogunk ma beszélgetni – folytatja –, amiről felismerhető, ki a felnőtt, és ki az, aki csak játssza a felnőttet. Mert a felnőttnek járó kapcsolat csak az előbbinek jár.

Most példákat vár közönségétől: miből lehet tudni, hogy valaki felnőtt? A felelősség hangzik el először. Bele a közepébe, ismeri el a doki. 

A felnőttség kritériuma a felelősségvállalás. Ha a racionális dolgokért vállalok felelősséget, akkor lesz normális az életem. Ha az érzelmi dolgokért, annak jutalma a lelki stabilitás, amit nevezhetünk belső békének is. Ezáltal pedig óriási esélyem nyílik arra, amit igazából mindenki szeretne, csak nem sokat tesz érte: a boldogságra.

Aki felnőttnek látszik, rendszeresen használja azt a szót, hogy "próbálom". Ez nem más, mint csökkentett mértékű felelősségvállalás, hiszen mindig nyitva hagy egy kiskaput. Próbáltam, próbáltam, hát, nem úgy jött össze...

A következő kitétel: felnőtt úgy lehetek, ha éles kérdésekben őszinte vagyok önmagamhoz. Aki önmagához őszinte, annak mindegy, hányan ülnek a teremben. Az őszinteség Csernus doktor megfogalmazásában azt a szintet jelenti, amikor semmiért kell azt mondanom, hogy "bocs", és bele merek nézni a saját szemembe. 

További kritériumai kerülnek elő a felnőttségnek. Csak semmi bizonytalanság! Aki felnőtt, nem használ olyan szavakat, hogy "nyilván", "lehet", "talán", hanem határozott és biztos a dolgában. 
Odalép egy sráchoz. Pár villámkérdés után az életkorát tudakolja.
Huszonöt.
És mióta tudja, hogy nincs önbizalma?
Úgy öt másodperce...
A közönség persze nevet, igaz, eddig is jó volt a hangulat.
Nem lehet felnőttnek lenni megoldatlan félelmekkel. Önbizalmat addig nem tudunk szerezni, amíg nem beszélek a félelmeimről, és nem ugrok tudatosan új megmérettetésekbe.

Ha nem mondjuk ki, mit érzünk, akkor a félelmeink erősebbek nálunk. Csernus doktor itt megy át végérvényesen valamiféle ősi mágusba egy másik világból. Megkéri a színpadon ülő férfit, szemléltesse a folyamatot. Térdeljen le. Letérdel.
Íme, így kényszerítenek minket térdre a félelmeink. Ilyennek látnak minket mások, ha félünk, ha nincs önbizalmunk.

Következő szint: álljon négykézláb. Ilyen lesz a kisurgárzásunk, ezt látják a többiek – mutat rá Csernus –, amikor elkezdünk másoknak azért megfelelni, hogy szeressenek minket.
Milyen érzés, kérdi az önkéntes urat a színpadon.
Megalázó.
Ön alázza meg önmagát?
Igen.

Így, hol megdöbbentve, hol nevettetve viszi el a közönségét dr. Csernus Imre az olyan tanulságokig, mint hogy felnőtt az, aki tiszteli és szereti saját magát, és tudja, hogy másoktól is meg fogja kapni ugyanezt. Hiszen ezt sugározza.