Soltész Miklós államtitkárnak sikerült a napi politika szintjére vinnie a szerda délelőttöt.
Miközben a szombathelyi belvárosban a Március 15. tér felé gyaloglom, a nyárközeli napsütésben azon tűnődöm, vajon jó vagy rossz időben tört ki több forradalom, a napsütés fokozza, vagy éppen ellenkezőleg, tompítja a forradalmi kedvet.
A kérdés akár egy szakdolgozat témája lehetne.
Mindenesetre a téren nem fogad forradalmi hangulat.
A kopaszodó, színes levelű fák alatt nem állnak tömegek.
Úgy saccolom, a protokollból és a kötelezően megjelenteken kívül kb. száz érdeklődő lehet.
Ez egy 80 ezres városban nem túl nagy szám, jól mutatja az ünnep kiüresedését. Meg miért is lennének, ha a helyi döntéshozók és intézményvezetők közül is csak egy maroknyian gondolták fontosnak eljönni.
Az ünnepség a tegnap elhunyt Für Lajosra való rövid emlékezéssel kezdődik, majd a Nagy Lajos Gimnázium tanulói következnek.
A műsor – ha szabad ilyent mondani - megfelel a mostani ünnepi recepteknek: történelmi tények +költészet + popzene a diákok előadásában (Ha én rózsa volnék).
Az ünnep főszónoka Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális család - és ifjúságért felelős államtitkára.
A politikus beszédében a Sztálin-szobor ledöntésétől indul, hogy aztán a kádári, kommunista hazugságon keresztül a mai szocialista hazugságokig, szemkilövésekig, az Orbán-szobor ledöntésekig, a Tavares-jelentésig és a hamis videofelvételig jusson el.
A krónikához tartozik, hogy az októberi napsütés kellemes érzését erősítette Szombathely Város Fúvószenekara (karnagy: Szabó Paszkál) és az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred Díszalegysége.
A szombathelyi megemlékezések délután és este folytatódnak.
