Hirdetés

A 2012-es március 15. Szombathelyen: majdnem együtt (képgalériával)

2012.03.15. 18:59

Több mint ezer ember ünnepelte Szombathelyen a szabadságot és a tavaszt, a sajtó meg önmagát. De azért lenne még mit finomítani. Képek.

Hirdetés

Március 15. Szombathely

Több mint ezer ember ünnepelte Szombathelyen a szabadságot és a tavaszt, a sajtó meg önmagát. De azért lenne még mit finomítani. Képek.

Több mint ezer ember ünnepelte Szombathelyen a szabadságot és a tavaszt, a sajtó meg önmagát. De azért lenne még mit finomítani.

Mellékszál, vagy talán mégsem?

A hivatalos városi ünnepségek helyszínei közül az idén is hiányzott a Horváth Boldizsár-szobor. A hiány már csak azért is érdekes, mert város egykori jegyzője, a későbbi igazságügyi miniszter messze a legismertebb szombathelyi 1848-as figura.

Mellőzöttségnek oka talán abban keresendő, hogy a szombathelyi bal liberális társaság talán túlságosan is ápolta egykor a kultuszát, így most a jobboldal ünneplésmegvonással bünteti a szobrot.

Ipkovich György

Ami egyrészt elég visszás, különösen annak fényében, hogy az Ady téri hivatalos ünnepségen később többször is elhangzik a neve, másrészt ha nem tudunk ésszerű konszenzusra jutni egy olyan távoli és szimbolikus kérdésben, mint az 1848-as forradalom, hogyan tudnánk ezt megtenni olyan mai ügyekben, mint az adó- vagy nyugdíjrendszer, az oktatás vagy egészségügy. Márpedig egy minimális közös nevező nélkül nem fog menni a szekér, és miközben nagy szavak hangzanak el a pulpituson, Magyarország egyre lejjebb keveredik a saját maga által kreált örvényben. (Igaz, Szombathely még mindig civilizált Európának számít a láthatóan minden tekintetben elbalkánosodó Budapest mellett.)

Mindenesetre, amikor csütörtökön reggel fél 10 felé a Horváth Boldizsár-szobor felé veszem az irányt, részbeni meglepetésemre Ipkovich György szocialista országgyűlési képviselő, Németh Kálmán az SZTKE városi képviselője és egy maroknyi ember áll a szobor előtt.

Kérdezem, mi ez, azt mondják, koszorúzni fognak. Mikor megemlítem, hogy nem jött sajtómeghívó vagy ilyesmi, azt mondják, csak sms-ben szervezték maguk között. Ipkovich azon viccelődik, hogy nehogy a rendőrök bevigyék őket be nem jelentett demonstráció miatt, éppen most kaptak közkegyelmet, majd egy a koszorúzás előtt egy rövid beszédet tart Horváth Boldizsárról, nagyjából megismételve a jogállamisággal és a sajtószabadsággal kapcsolatos szerdai gondolatmenetét.

Lovak és kokárda

Fél 10 után nem sokkal érkezem a napfényben kellemesen ázó Fő térre, ahol már több százan – közöttük Puskás Tivadar polgármester és kísérete – nézi a Szombathelyi 11-es Huszárok Hagyományőrző Egyesületének bemutatóját

Lehet ezt csűrni-csavarni, de a fess lovasurak és lovashölgyek gyakorlatilag évek óta elviszik a szombathelyi ünnepségek show-ját.

Lovak

Ha ott vannak, van tömeg, családokkal, gyermekekkel, amatőr fotósok tucatjaival, az eseménynek van eleje, gerince, iránya és vizualitása, nem véletlen, hogy Szombathelyen azok az állami ünnepek népszerűek, ahol vannak huszárok.

Képzeljünk el egy ilyen reggeli családi beszélgetést: - Zolika, olyan szépen süt a nap, megnézzük a huszárokat és a lovakat? – Persze – vágja rá Zolika örömmel.

És most képzeljük el ezt a beszélgetést, illetve annak végeredményét, ha a huszárokat és a lovakat politikusok nevével helyettesítjük.

A Fő téren egyébként jussolok egy plusz kokárdát a Jobbik aktivistájától. A kokárdát – mivel nekem immár kettő van - később tovább adom olyannak, akinek az tényleg jól jön, hogy vidéki mércével egy egész pikáns adok-kapok lánc jöjjön létre.

A vonulások

A március 15-i ünnepségek érdekes és hangulatos intermezzói a helyszínek közötti – a belvárost, illetve a Petőfi Sándor utcát érintő - vonulások, melyek tényleg képesek a szónokok által két évtizede hajtogatott összetartozás érzetét adni.

Amikor a több száz ember gyalog, kerékpárral, babakocsival, zászlókkal, kokárdákkal, fényképezővel és okos telefonokkal követi a huszárokat vagy a fúvósokat, feledve a hétköznapok nyűgét, akkor házak között felbukkan az a közösségi szellem, amely szerencsésebb történelmű népek esetén nemcsak a piros betűs napok alkalmi velejárója.

Március 15. Szombathely

A vonulásokat személy szerint azért is szeretem, mert ilyenkor kiebrudalják az autós forgalmat az érintett utcából, így azokat rövid időre visszakapják a jogos tulajdonosok: a sétáló városlakók. Nagyon emberi.

Március 15. tér

Itt nagyjából a szokásos forgatókönyv szerint zajlanak az események, zászlófelvonás, kis katonai parádé, ilyesmi.

Március 15. tér

Az OÁMK diákjainak ünnepi műsora konvencionális (Petőfi naplója stb.), a korabeli kosztümök – feltehetően Teleki Blanka Szakképző Iskolájának a produktumai - viszont igencsak szemrevalóak.

Ady Endre tér

Ahogy minden évben, most is ezen a helyszínen vannak a legtöbben az érdeklődők, akiket úgy 1000-1200 főre saccolok.

Az újítást és a hagyományoktól való óvatos elrugaszkodást egyrészt Szabó Tibor színművész Bánk Bán opera-részlete, másrészt a MUTE társulat performance-e adja. Ez utóbbi fiataljai az MMIK ablakaiban jelennek meg, és azokból idézik a Nemzeti dalt. Ötletes.

MMIK

Az Ungaresca Táncegyüttes és Boglya Népzenei Együttes pedig népszerű, mint mindig.

A politikusi mondanivalót ezúttal Ágh Péter fideszes országgyűlési képviselő szállítja. Beszédét egy hindu közmondással nyitja, mely szerint „Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál, és körülötted mindenki sírjon.”

Ágh Péter

A politikus ezek után a beszédét az 1848-as forradalom és az akkor forradalmárok bátorsága köré kanyarítja, enyhe, de egyértelmű áthallással a jelenbe. Otthon, mikor megnézem a hírügynökségi összefoglalókat, megtudom, hogy Tarlós István fővárosi polgármester és Lázár János frakcióvezető is a „bátorságot méltatta” beszédében. Biztos véletlen.

Ezután itt már csak olyan rutindolgok zajlanak, mint a régi-új diákpolgármester beiktatása és a Petőfi-szobor koszorúzása.

A sajtófotósok ünnepe

Mindegy levezetőként még egy utolsó helyszínre vagyok hivatalos. Az Agora – Savaria Filmszínházban a sajtó magát, pontosabban a sajtófotósokat ünnepli egy kiállítás-megnyitóval.

A mintegy kéttucat fotós - köztük a lapunknak is dolgozó Czika László és Smidéliusz Bence – munkái a hónap végéig tekinthetők meg a mozi előcsarnokában.

2. sajtófotó kiálítás Szombathelyen

Az ünnepélyes eseményen természetesen jelen van a sajtóval sajátságos szimbiózisban élő politika, a méltatás pedig magától a polgármestertől, Puskás Tivadartól érkezik.

A különdíjakat idén Büki László (Vaskarika.hu), Cseh Gábor (Westindex.hu) és Szendi Péter (Vas Népe) kapják.

Nekem meg jobban esik a pezsgő és a kaszinótojás, amikor megtudom, a második szombathelyi sajtófotó kiállítás egyetlen forint közpénzbe sem került, annak költségeit a szponzorok állták.

Ugrás a képgalériára!

.