Noha az időjárás ellentmondást nem tűrően nagykabátot követel, a szombathelyi Agora Kulturális Központ fesztiválszezonja még csak most kezdődik.
Noha az időjárás ellentmondást nem tűrően nagykabátot követel, a szombathelyi Agora Kulturális Központ fesztiválszezonja még csak most kezdődik: október 15-én, szombaton a Violet Eye, a Heaven Street Seven, a 30Y és az Anima Sound System lépett fel a Művelődési és Sportházban.
Igaz, az Agora eleve nem az a fesztivál akar lenni, ahol kedélyesen ücsörgünk a fűben egy sörrel a kezünkben, inkább azt a fajta kikapcsolódási lehetőséget kínálja, amely mellett érdemes dönteni, ha egy zsúfolt hét után szombat esti zenés szórakozásra vágyunk.
A szombat esti diszkó pompás alternatívája is lehet tehát a rendezvény, lévén eleve alternatívabb; de ezt igazából csak a szójáték miatt, mert népszerűségét tekintve mostanra például a 30Y is egyértelműen a mainstream kategóriába sorolható, már ha mindenáron kategóriákat akarunk – de ne akarjunk mindenáron, inkább menjünk el és hallgassuk meg.
A helyszín egészen megfelelő a rendezvényhez, nem mintha nagyon lenne más lehetőség Szombathelyen ilyen koncertek befogadására, de legalább véletlenül jó ez így: az előtérben van büférész, elszeparált cigarettázóhely és beülős-diszkózenés kocsma, a koncertteremben lehet füstmentesen ülni az emelkedőn vagy tombolni a színpad előtt, az emeleten pedig még hüllőkiállítás is akad, bár ez talán kevésbé fontos és aligha tartozik ide.
Előzenekarként a Violet Eye nevű szombathelyi formációt hallhatjuk, mi mondjuk leginkább csak a végét, mert nem érünk oda a kezdésre pontosan: a lényeg, hogy lájkoljuk őket fészbukon; egyébként a két utolsó szám egészen jó volt, bár azért valamennyire érnie kell még a produkciónak. Mi tehát kövessük a Violet Eye-t fészbukon, a színpadon meg követi őket a Heaven Street Seven.
.jpg)
Koncertjük elején újabb dalaik kapnak főszerepet, aztán persze jön a Hol van az a krézi srác? és a Tudom, hogy szeretsz titokban, plusz megkerülhetetlen a Dél-Amerika, amit én egyre kevésbé szeretek titokban, a közönség nagy része viszont nagyon is hangosan rajong érte, előfordul az ilyesmi.
Következőként az eredetileg pécsi, de szombathelyi buszról elnevezett 30Y lép színpadra. (Nemrég egyébként újabb csavart vett a busztörténet: a szombathelyi busz megszűnt ugyan, Pécsett viszont szeptembertől közlekedik a 30Y, és biztosan ezzel jár a Tudásközpontba dr. Beck Zoltán, a pécsi romológia tanszék oktatója is, ha anyagot gyűjt kutatásához.) A zenekar szokott módon keretes szerkezetben tálalja koncertjét, kezdésként „Szép esténk lesz…”, befejezésként pedig „Sötét van akkor, amikor vége van”; a kettő között pedig dalok korábbi és újabb lemezekről energikus dobbal, gyorspengetésű gitárokkal és lírai hangulatot biztosító billentyűvel.
A számok között Beck Zoli (lásd még: dr. Beck Zoltán) szombathelyi emlékeket idéz, például egy régi, ugyanitt a Sportházban megrendezett és kötelezően megnézendő Savaria táncversenyről, amiről persze eszébe jut egy Pécsi tánctanár is.
Az utolsó produkció a hazai elektronikus zenei színtér népszerű képviselőjévé, az Anima Sound Systemé: eddig ugyan nem voltam igaz rajongójuk, sőt, lehet, hogy ezután se leszek, mindenesetre ez most tetszett. Az énekesnő, Prieger Fanni kifejezetten illik a képbe, profi módon énekel és van jelen a színpadon. Ebben a stílusban egyébként mintha természetesebbeknek hatnának az angol nyelvű számok, érdekes, hogy a magyar nyelvűeknél is megfigyelhető a törekvés a minél inkább angolos hangzásra, például a „Gyere, pörögj, míg bírsz” refrénű nótában ez abszolút sikerül.
Decemberig egyébként még jónéhány szombaton lesz hasonló program az Agora szervezésében: például Vad Fruttik, Hiperkarma és Budapest Bár – bár ott lehetnék mindegyiken!