Borkóstoló Santa Ynezben

Borozgatás, pincézés, szőlőmustra, éjszakába nyúló beszélgetés és mandularágcsálás. Solvang kisváros kempingjében vagyunk, Bebel Gilberto autentikus brazil muzsikáját hallgatva a Rideau borászat kiváló Syrah-tételét kóstolgatjuk, mellé kecskesajtot eszegetünk. A savhangsúlyos fehérborokhoz csúszó kecskesajt kedvezően hat a szervezetre, mert fehérje-összetétele szerint leginkább az anyatejhez hasonlít. De mi a helyzet, ha vörösbor mellé kóstolgatjuk…

Olyan a borissza ember, hogy minden erejével csak az eredendő idillre vágyik, a természetes összhangot, a hűvös pincék békéjét keresi. Pedig autentikus borozgatás nem csupán a fent említett környezetben valósítható meg. Santa Ynes -völgyben lélegzetelállító a panoráma: ősi tölgyfák díszítik a dombokat, vadvirágok és pompás szőlőskertek nyújtóznak, ameddig a szem ellát, és minden sor végén rózsabokor virít. A vidék nappal elképesztően forró, de éjjel a hideg szél itt is megérkezik az óceántól, eltünteti a forróságot és néhány órás enyhülést biztosít minden élőlénynek, magunkat is beleértve.

A borvidék legfontosabb települései Solvang, Los Olivos, Buellton, Ballard és Santa Ynez. Solvang városába érkezve, szinte izzik a beton, a bájos utcákon westernfimbe illő házak, rózsabokrok, a kerítéseken lila akác.

Solvang a 246-os autópálya mentén található, 32 mérföldre fekszik Santa Barbarától. A borvidék legforgalmasabb városát dán telepesek építették az 1910-es években. Minden valamirevaló vándor itt áll meg. Gyönyörű hely, felfedezése minden erre járónak ajánlott. A városban pici európai utcák, apró boltocskák és dán pékségek sorakoznak. Minden sarkon borkóstolási lehetőségbe botlunk, s a város felett, a házsorok végében mélyzölden hatalmasodik a kincset termő szőlőhegy. Ide érkezvén mindent áthat a szőlő és a bor imádata, a környék minden rezdülésében ezt ígéri.

No, azért mi nem csak kirándulni jöttünk ide, hanem kicsit „szakmailag” is kíváncsiak voltunk egy-két dologra.
A 2007-es évjárat kezdete már jól látható. A szőlőskertek befejezték a virágzás szakaszát, és a tőkéken fiatal fürtök sarjadnak. A pincékben még javában folyik az előző évjárat(ok) palackozása, de a szőlősorokat már gyakorta népes brigádok lepik el, kezdődik a növényvédelem és a szüntelen csata a “szőlő-ropogtató” mókusokkal és az ürgékkel. Igen, kedves olvasó, errefelé ez legalább olyan fontos, mint bármiféle egyéb munkálat a szőlőterületeken.

Santa Ynez Valley Kalifornia legfiatalabb borvidéke. A bortermelés kevesebb, mint három évtizede kezdődött. A szerény indulást követően mostanra hozzávetőleg négyezer hektáron folyik a bortermelés. A 34 pincészet bora egytől egyig világhírű, sehol a földkerekségen nincsen olyan magára valamit is adó borkereskedés, ahol ne találna Firestone Chardonnay-t a vándor.

Ezen a borvidéken forgatták a Kerülőutak (Sideways)című filmet. Az Alexander Payne rendezésében készült remekművet 2004-ben láthattuk a mozikban. A filmnek igen nagy hatása volt az amerikai fogyasztókra, hatására ugrásszerűen megemelkedett a borfogyasztás, s bizonyos szőlőfajták is népszerűbbek lettek. A filmben is látható bortúrát viszont a mai napig végigjárhatjuk. A városban kapható térkép segítségével akár biciklivel is meglátogathatjuk, végigkóstolhatjuk a filmben szereplő pincéket.

A napot Los Olivosban kezdtük, az Arthur Earl pincészet fogadóházában. A tizenkét borból álló listáról ötöt lehetett választani. Viognier, Grenache, Genoux, Barbera és az édes Moscato volt a választásom. Mindegyik bor 2-4 éves volt, így minden esetben a friss ízek domináltak a palackokban.

Los Olivos egy aprócska város a dombok között Solvangtól 4-5 mérföldre. A település pár házból áll és csak egy utca van, ahol egymás után sorakoznak a kóstolóházak. Az egy utca blokkon megszámoltunk tizennyolc borkóstolót. A pincék itt csaknem szó szerint karnyújtásnyira vannak egymástól, így újabb ízélményeket keresve, a szomszédba könnyedén átlépve már a Daniel Gehrs-nél kóstolgattunk, majd Alexander & Wayne következett. Erre a kóstolóra nagyon vártunk, mégpedig a rizlingje miatt. Egy fajta, mely inkább a hűvösebb klímát kedveli, vajon mit tudhat itt, ahol minden perzsel a forróságtól?

Mindössze hat dollárért csaknem egy tucat bort kóstolhattunk. A pince pinot noir és merlot bora nagyon megnyerte tetszésemet, ebből haza is kellett egy keveset menteni, így hamar megállapítottuk, mi is lesz vásárlásunk tárgya.

Kedélyesen kóstolgattunk, s mire a rubin zinfandelhez értünk, a borász is megérkezett a pincészetből. Louis nagyon szereti a bortermelést, negyven éve végzi, ez az élete. Errefelé elég szokatlan, de számunkra kifejezetten szimpatikus módszerrel, kizárólag kézzel szedeti a szőlőjét. Rizlingjét már közösen kóstoltuk. A bor kitűnő volt, koncentrált, mézes. Megjegyeztük, hogy ezeknél bizony csak egy jobb édes desszertbor van a világon: Szepsy István Tokaji Eszenciája. Ledöbbentünk, amikor azt válaszolta, hogy az utca másik oldalán, a sarkon van egy borkereskedő, aki díszcsomagolásban Tokajit árul. Igaza volt. A picurka üzlet polcán tényleg ott ékeskedett a jó magyar Tokaji 5 puttonyos. A barátságos eladó-tulajdonos kapott az alkalmon, s rákérdezett a Tokaji helyes kiejtésére. A puttonyokat is elég viccesen ejtette.

Los Olivosból biciklivel indultunk tovább északnak, az úti cél a Firestone borászat volt. Pár mérföld után a Foxen Canyon csupasz dombjain tekertünk. Rettentő volt a hőség, szárasság, az út kísértetiesen kihalt, sehol egy lélek, fölöttünk pedig “red tail” keselyűk keringtek. Félóránként dübörgő tűzoltó autó porozza be az utat. Errefelé igazán nem tétlenkednek a „lánglovagok”: a szomszéd hegy hetek óta ég, az óriási tűz mérföldekről látható.

A Firestone borászat épülete nagyon komoly, impozáns, már messziről látható. Kóstolásunk igen izgalmasan telt. Megismerkedhettünk a borászat szakmai munkájával, filozófiájával. Kóstolás közben beavattka minket egy-két kulisszatitokba is: mit miért és miben érlelnek, milyen hordótípusokat tartanak jónak stb.

Tizenkét dollárért tizenegy bort kóstoltunk és a kristálypoharat is magunkkal vihettük (Mint rendes borturisták örültünk is neki rendesen). A kanyonba visszatérve számos világhírű borászat mellett haladtunk el: Curtis, Koehler, Fess Parker és Zaca Mesa mind olyan nevek, melyek melegséggel töltik el a kaliforniai borok szerelmeseit.

A Foxen borászat volt az utolsó állomásunk. Bírtuk volna tovább is, de a borászatok 4 órakor bezárnak. Szerintem pusztán elővigyázatosságból: a drága jó amerikaiak nem akarják, hogy a spicces turisták az út mellett bukdácsoljanak.