Amerikai pszicho

2016.11.07. 18:33

A magát a demokrácia fellegváraként ünneplő ország valójában a Föld egyik legerőszakosabb társadalma. Írásunk végén szavazhat. Ki legyen az amerikai elnök?

A cikk eredetileg a Regon-csoport civishir.hu oldalán jelent meg. Szalmási Nimród írása.

Egykoron Amerika nagyságát sokan abban vélték megtalálni, hogy úgy százötven éve megalkották az ún. olvasztótégely-teóriát (melting-pot theory), aminek lényege, hogy a keresztény világból érkező, különféle nyelvvel és kultúrával rendelkező népek eggyé olvadnak, egy közös nyelvet beszélnek, és sokszínűségükkel egy teljesen új, egységes amerikai kultúrát teremtenek.

Azóta sok víz lefolyt a Mississippin, és ebben az olvasztótégelyben már mindent összekotyvasztottak mindennel, aminek hosszabb távon gyászos vége lesz. Nehéz elhinni, de napjainkban csaknem ötvenmillió amerikai ételjegyre szorul, a felnőtt lakosság egy százaléka fizeti be az adóbevételek harmincnyolc százalékát, miközben ötven százaléka már egyáltalán nem adózik. Amerika egy fejőstehén (cow to milk), főleg a színes bőrű bevándorlók és a bennszülött színes bőrűek számára, akik elvárják, hogy táplálják, eltartsák és gondozzák őket, mert különben kimennek az utcára és elkezdenek randalírozni.

Nemrégiben jelent meg az idősebbik Bush emlékirata, amelyben ő is elkotyogja, hogy az Egyesült Államok több mint 200 háborút indított történelme során, amelyből mindössze négy(!) kezdődött hadüzenettel. A halottak milliói, a milliárdos hadügyi költségvetés azért valakiknek mégiscsak szép pénzt termel, nem véletlen a dühödt támadás Trump ellen, aki az amerikai demokráciaexport felülvizsgálatát beemelte kampánypontjai közé. Amúgy meg hárommillióan börtönben, hatmillióan rendőri felügyelet alatt minden héten; szép eredmény egy olyan kormánytól, amely a bűnözés felszámolását tűzte ki célul.

Ezzel szemben futótűzszerűen terjed az erőszak; a ma már szinte javarészt feketék által lakott Chicagóban több gyilkosságot követnek el évente, mint az Al Capone-féle gengszterérában.

A magát a demokrácia fellegváraként ünneplő ország valójában a Föld egyik legerőszakosabb társadalma,

ahol a világon a legmagasabb a börtönlakók aránya, mindennaposak a faji zavargások, az eszelős tömegmészárlások és iskolai lövöldözések. Az USA gazdagsága virtuális (a Facebooknak nagyobb a tőzsdei értéke, mint a teljes Afrikának) és relatív (az ezer leggazdagabbnak nagyobb vagyona van, mint a maradék 320 milliónak). Hogy ne értsük meg, mi történik az országban, sokat kell nézni a CNN-t, és sűrűn lapozgatni a New York Times-t. Az átlag amerikai fogyasztó gyakorlatilag kimerült és nyakig eladósodott; hihetetlen, de a felnőtt népességnek csak negyvennyolc százaléka rendelkezik teljes munkaidős állással. A lakosság hatvankét százalékának ezer dollárnál is kisebb megtakarítása van, minden második amerikainak pedig még 400 dollárja sincs egy esetleges orvosi szükséghelyzetre.

Valójában a pénzeszsákok a gigászi adóssággal vásárolják rövidtávon a társadalmi békét,

azok az oligarchák, akik a Jelcin-érában lepusztították Oroszországot, most pedig lerongyolják Amerikát. Meg egyébként a világ maradékát is. Csak egy ilyen környezetben és közegben magyarázható és fogható fel épp ésszel, hogy termelte ki magából a politikai elit a történelem két legalkalmatlanabb és legkártékonyabb elnökjelöltjeit, ahol nincsen jó választás, még akkor sem, ha igazat adunk annak a szenátornak, aki azt fejtegette, hogy amíg Jézus nem indul a választásokon, addig két jelölt esetén mindig csak a kisebbik rosszra voksolhatunk. Itt most adott egy teljesen tájékozatlan és egyébként kőbunkó milliárdos, és egy (ki) ismert, felelőtlen delnő, egy velejéig korrupt, az adományozók kezében vergődő asszonyság.

Csoda, hogy olyan színvonalú televíziós vitákat folytattak egymással, amelyhez képest a Való Világ szereplői képzett mesterdiplomaták?

Csoda, hogy a politikai szakértők patikamérlegen elemzik, hogy akkor most hová szavaznak a feketék, az ázsiaiak, a hispánok, stb.? A helyzet abszurditását jól jellemzi, hogy a Youtube-ról villámgyorsan eltávolított videó üzenetében, az Iszlám Állam alvezére, felszólította az amerikai muszlimokat Clintonné támogatására, miközben Trumpot „kutyának” a híveit pedig „hitetleneknek” és „kecskeba***knak” titulálta. Abu Mahmud al-Alvani ugyan bűnnek tekinti a nők, mint alsóbbrendű lények hatalmi pozícióba helyezését, Clintonnét pedig egy „kétarcú ördögnek” tartja, aki „olyan vonzó, mint egy disznó” és „olyan álnok, mint egy kígyó” de „legalább összefog az Iszlám Állam szövetségeseivel, Törökországgal, Szaúd-Arábiával és Katarral”. Trump viszont „Oroszországhoz, Szíriához és a síita irániakhoz fog csatlakozni ellenünk”.

Miközben a német (!) Die Welt „Trump, a fehér ember utolsó reménye” címmel jelent meg néhány napja. Miután a mainstream média, a közbeszédet befolyásoló megmondóemberek szinte valamennyien Clintonné mögött sorakoztak fel, Trumpot pedig pártbéli társai is magára hagyták, gyanítjuk, hogy a „sok lúd-effektus” működni fog. Akkor pedig az isten óvja az egykori angol gyarmatot; a clintoni őrület, vakság és inkompetencia valamint a markukat tartó kampányfinanszírozók a harmadik világ országai közé terelik majd Amerikát. Obama elvégezte a piszkos munkát, a terep előkészítve, a fekete mór megtette kötelességét, térkiürítés után a fekete mór mehet. És utána Clintonnéval a vízözön…

Szalmási Nimród

 

 

.