Már december 24-én délelőtt elkezdődött az ünnep.
December 24-e délelőttje már az ünnep kezdete volt. Ezen a napon mezei munkát már nem végeztek. A férfiak felseperték az udvart, bekészítették a tűzrevalót, enni adtak a jószágoknak.
Az asszonyok bent takarítottak, sütöttek és főztek. Ekkor készítették a karácsonyi asztalra kerülő mákos és diós bejglit.
A karácsony estéjének legszebb foglalatossága volt - s még ma is az - a karácsonyfa-állítás. Az 1840-es évektől terjedt el hazánkban.
A karácsonyfa díszítése régen nagyon egyszerű volt, csak diót, almát, aszalt szilvát aggattak a karácsonyfa ágaira.
A díszítést a felnőttek végezték, - ill. napjaikban is a gyermekek tudta nélkül, - majd a csengettyűszó jelezte, hogy bejöhetnek az apróságok. Egybegyűltek a felnőttek is, és mindenki megkapta ajándékát, amit hetekig dugdostak a lakás különböző rejtett zugaiban, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés, az öröm.
A karácsony estéjét (december 24.) szentestének is mondják. Az ajándékosztás és közös örvendezés után egy nagyon egyszerű böjti vacsora következett, ami rendszerint pirított levesből vagy savanyúkáposzta-levesből és mákos tésztából állt.
A vacsoránál egy almát annyi felé vágták, ahány tagja volt a családnak, s mindenki kapott egy darabot, hogy egy év múltán is ugyanúgy együtt maradjon, ahogyan az egész alma.
Hasonlóképpen egészségjóslást végeztek dióval. A gazdasszony egy kosárba héjas diót készített, a vacsora után mindenki vett a kosárból egy diót. Feltörte és megtudhatta, hogy a következő évben egészségre vagy betegségre számíthatott. Ha egészséges volt a dió belseje, akkor egészséget, ha férges volt a dió belseje, akkor az betegséget jelentett.
A gazdasszony mindent jó előre odakészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztania. A karácsonyi abroszt csak erre az alkalomra használták.
Az asztal alá különböző növényi magvakat, gabonaszemeket raktak, amiket részben a jószágokkal etettek meg, hogy egészségesek és szaporák legyenek, részben pedig a tavaszi vetőmag közé keverték, hogy bő termést hozzon a vetés.
Hittek abban, hogy a karácsonyi asztalra - vagy akárcsak a közelében- elhelyezett dolgok különféle mágikus erőt kapnak.
A vacsora végén az asztalról összegyűjtötték a „karácsonyi morzsát" mert mágikus erőt tulajdonítottak neki. A jószágnak adtak belőle, hogy egészségesek legyenek vagy földre szórták, és a gyümölcsfákat hintették meg vele a gazdagabb termés érdekében.
A karácsonyesti vacsora az egészség és a termékenység érdekeit szolgálta.
A karácsonyi időjárásból próbálták megjósolni a következő évi termést: