Lássuk, milyen babonák kapcsolódnak Borbála napjához.
A Borbála napi (december 4.) hiedelmek és szokások hasonlóak a Luca napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el.
Jellemzőek erre a napra a női munkatilalmak: nem szabad fonni, szabad varrni, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét.
Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató. Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban pedig a borfejtés. A fiúk Borbála napkor is jártak kotyolni (lucázás) Borbálakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósolt.
Továbbá, nem csak búzát, de gyümölcsfaágat is vízbe szoktak tenni, ami ha karácsonyra kivirágzott, az azt jelentette, hogy az új évben biztos férjhez megy a lány, ill. azt is jelentette, hogy jó termés várható a következő évben.
Szent Borbála a tizennégy segítőszent egyike. A bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek védőszentje. Nemzetközileg a Szent Barbaraként ismert.
Mivel legendája a villámlással kötődött össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak.
A középkori városok puskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.