Itt a nyári napforduló, a csillagászati nyár kezdete. A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával.
A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével, azonban az évek során június 24-e helyett már június 20-án vagy 21-én következik be a legrövidebb éjszaka. Ennek oka a Föld forgástengelyének térbeli elmozdulása, amelynek következtében évente 24 percet tolódik a napállás maximumának időpontja.
Szent Iván-napja, a nyári napforduló ünnepe (még ha nem is esik egybe a dátum), a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A nyári napforduló a csillagászati nyár kezdetét jelenti, ezernyi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van.
A keresztény egyház Szent Jánost tette a nap védőszentjévé, ünnepe az 5. század óta vált általánossá. Az egyház a középkori liturgiájába építette és megszentelte a Szent Iván napi tüzet.
A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz különböző hiedelmek fűződtek.
Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen és elősegíti a jó termést.
Keresztelő Szent János, Szent Iván napjához kapcsolódó időjárási megfigyelés:
40 napig olyan idő lesz, mint amilyen ezen a napon van.
Ekkor kell elvetni az őszi répát és retket, valamint Szent Iván napján kell leszedni a gyógynövényeket.
A Szent Iván-napi tűznek egészség- és szerelemvarázsló szerepe is volt, közvetlenül a tűz átugrálása, valamint a felette füstölt különféle növények révén. A tűzre zsúpszalma, rőzse, májusfa, gaz és szemét is kerülhetett, melyet néhol a lányok gyűjtöttek és a tüzet ők gyújtották meg.
A tűz meggyújtásának és átugrásának szertartásai voltak. Csallóközben egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta. A tüzet a lányok, legények és a gyerekek is átugrálták.