Az aradi vértanúk az 1848–49-es szabadságharc leverése után kivégzett honvédtisztek voltak. A tizenhárom hős, akik életüket adták Magyarország szabadságáért.
1849. október 6-án Aradon tizenhárom magyar honvédtisztet végeztek ki a Habsburg-hatalom parancsára. Ők az aradi vértanúk, a magyar nemzeti emlékezet legfontosabb hősei, akik a szabadságért és függetlenségért áldozták életüket.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar függetlenségért vívott küzdelem volt az osztrák uralom ellen. A világosi fegyverletétel után a honvédsereg vezetői osztrák fogságba kerültek. A császári haditörvényszék hazaárulás vádjával halálra ítélte a főtisztek egy részét.
1849. október 6-án Aradon tizenkét tábornokot és egy ezredest végeztek ki. Őket nevezi a történelem az aradi vértanúknak, akik a magyar szabadságért vállalták a mártíromságot. Nevük örökre összeforrt a hazaszeretet és az önfeláldozás eszményével.
Aulich Lajos
Damjanich János
Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Knézich Károly
Lahner György
Lázár Vilmos
Leiningen–Westerburg Károly
Nagysándor József
Poeltenberg Ernő
Schweidel József
Török Ignác
Vécsey Károly
Bár összesen tizenhat honvédtisztet végeztek ki a szabadságharc bukása után, a nemzeti emlékezet elsősorban az aradi tizenhármakat tartja számon a hősies ellenállás jelképeiként.
Az aradi vértanúk áldozata a magyar történelem egyik legmegrendítőbb eseménye. Október 6-a ma nemzeti gyásznap, amikor az ország azokra emlékezik, akik életüket adták Magyarország függetlenségéért.