Nagypénteken a keresztények Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek. Ezen a napon nincs szentmise, a templomok dísztelenek, a hívek böjtölnek, és a szertartás középpontjában a passió, a kereszt előtti hódolat és a szentáldozás áll.
Nagypéntek a kereszténység egyik legmeghatározóbb napja: Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon „Krisztus maga az áldozat”, ezért nem mutatnak be szentmisét a templomokban.
A templomok oltára dísztelen marad, ami a Golgota kopár szikláját és Krisztus teljes önfeláldozását jelképezi.
A liturgia különleges és visszafogott hangulatú. A pap piros miseruhában, csendben vonul be, majd az oltár előtt leborulva imádkozik.
A szertartás három fő részből áll:
Olvasmányok és egyetemes könyörgések hangzanak el. Ennek csúcspontja a passió, vagyis Jézus szenvedéstörténetének felolvasása vagy eléneklése.
A pap eltávolítja a letakart feszületről a leplet, így láthatóvá válik a megfeszített Krisztus alakja. A hívek térdhajtással vagy csókkal fejezik ki tiszteletüket.
Mivel nincs szentmise és átváltoztatás, a hívek korábban megszentelt ostyával áldoznak.
A nap során sok templomban keresztútjárást tartanak, amely Jézus szenvedésének állomásait idézi fel. Ez a hagyomány segíti a híveket a lelki elmélyülésben.
Nagypénteken az egyház szigorú böjtöt ír elő:
A böjt célja az önmegtagadás és az együttérzés kifejezése Jézus szenvedésével.
Nagypéntek nemcsak vallási ünnep, hanem a csend, az elmélkedés és az önvizsgálat napja is. A keresztény hagyomány szerint ez a nap készíti elő a húsvét örömét, Jézus feltámadásának ünnepét.