Hirdetés

Szombathelyen megtaláltam a köreimet - Beszélgetés Fekete Lindával

2014.10.31

Három éve szerződött a Weöres Sándor Színház társulatához a színész-énekesnő. Ez alatt az idő alatt már többször is bizonyított a színpadon.

Hirdetés

Hogyan kerültél Szombathelyre?

2011-ben a Kabaré című musicalbe hívott szerepelni Jordán tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója. Elárulom, hogy régóta nagyon sze-rettem volna a Kabaréban Sally karakterét megformálni. Úgy tűnik, nekem ezt Szombathelyen kellett eljátszanom. A darab után felajánlotta, hogy csatlakozzak a társulathoz. Örültem a lehetőségnek, mivel már a Színművészeti Egyetemen mindenkinek azt mondogattam, hogy szeretnék vidéki színházban játszani. Mindenki furán nézett rám, hogy miért nem Pestet választom, hiszen ott van mindennek a központja. De nem érzem jól magam Budapesten, túl nagy és túl zajos, hosszú távon szinte elszívja ez életerőmet. Ráadásul szeretek csapatban létezni, meg-erősít. Erre itt van lehetőségünk.

Jól érzed magad Szombathelyen?

Szombathely nagyon jó város: előzékenyek az emberek, jólesik, hogy felismernek az utcán, a boltban. itt van idejük az embereknek beszélni egymással, van idő hatni egymásra. De nem csak a szakmabeliekkel találtam meg a közös hangot, hanem rengeteg civil barátom lett Szombathelyen és állandó törzshelyem is van már, imádok az Életkertben ebédelni. Megtaláltam a köreimet.

Becsábítod őket a színházba?

itt szereztem jogosítványt, és amikor KRESz-re jártam, a csoportom tagjait elhívtam Az arab éjszakára. A dzsungel könyve kapcsán megta-nultam rúdtáncolni, ebben az időben ismertem meg például a Cross Fit-es csapatot. Ők sem jártak színházba, de azáltal, hogy megismertek engem, a munkám és a színházat, rendszeres színházba járók.

Közvetlen személyiség vagy, könnyen nyílsz meg másoknak?

Nagyon fura válaszokat kapok, ha megkérdezek másokat, hogy mi volt az első benyomásuk rólam. Úgy tűnik, hogy mindig jó kedvem van. Alapvetően pozitív személyiség vagyok, de előfordul, hogy zokogok és nyüszítek otthon a sarokban. Sokszor teljesen félreismernek az emberek. Persze azért látják ezt, mert ezt mutatom magamból: én vagyok az egyszemélyes cirkusz.

Mi a szereped a „cirkuszban”?

Egyszer egy olaszországi workshopon jártam, ahol azt figyelték, ki hogyan viselkedik, ha felvesz egy bohócorrot. Azt hittem, én leszek a legvidámabb bohóc, helyette nagyon szomorú voltam. Azt hittem, vigyorogni fogok, mint a tejbetök, erre teljesen elkeseredve kikértem ma-gamnak – persze csak belül – az egész helyzetet. Néha magamat is meglepem, ha rólam van szó. A bohócságnak nagyon mély lélektana van, egy bohóc nevettet, de közben sír.

Az életed része a szerepek eljátszása. Játszol, énekelsz, táncolsz…

igen. Kollégám, Kálmánchelyi zoli szerint egy intézmény vagyok. A rendező, a főszereplő, az ötletgazda, a producer, a koreográfus, a súgó, a minden. Bodor Johanna szerint akkora lelkesedéssel vetem magam mindennek a közepébe, mint egy kajla vizslakölyök. A húgom például el tudna engem képzelni egy stand up comedyben, amikor én „én vagyok”, nem kell senkinek a bőrébe bújnom. Lehet, hogy egyszer azt is kipróbálom, de most szeretnék megtanulni gólyalábazni.

Tudatosan éled az életedet?

Sajnos ösztönösen inkább. Azért mondom, hogy sajnos, mert sokszor nem gondolom végig, hogy miből milyen javam származhat. Ami a szívemen, az a számon.

Valamiért azt érzem, hogy spirituális típus vagy.

Jól érzed. Amikor leülök valakivel beszélgetni, a második kérdésem már az, mi a horoszkópod. Amikor megyek vásárolni, felmegy a pulzusszámom, mikor megpillantom az újságokat. gyorsan végiglapozom őket és elolvasom a horoszkópomat. Jósoltatni nem mernék, mert szerintem teljesen rákattannék, azt hiszem befolyásolna. Úgy érezném, mintha beprogramozna és előre vetítene talán olyan dolgokat, amiket megúszhatnék.

Szerinted minden okkal történik?

Úgy érted, ebben az életemben? Hiszek abban, hogy mindenki valamilyen feladattal születik a földre. Nekem az elengedést kell megtanulni. Nagyon tudok ragaszkodni emberekhez. Most tanultam meg például azt, hogy vannak olyan barátságok, amiknek lejár a szavatossága. Hiszek istenben, szívesen megyek templomba, mert megnyugtat a csendje. De nem címkézem ma-gam. tiszteletben tartom bárki vallását, én még nem akartam letenni a voksom.

Úgy tudom, jól beszélsz portugálul, éltél Brazíliában is. Visszavágyódsz Dél-Amerikába?

15 éves voltam, mikor édesapámnak lejárt a mandátuma, haza kellett jönnünk, egyedül nem maradhattam kint. Szerettem ott élni, később persze vissza-visszajárogattam, de az már nem volt ugyanaz. Ott én túlságosan magyar voltam, itthon meg túlságosan brazil vagyok. Ráadásul édesanyám orosz, így orosz vérrel az ereimben, magyar és brazil gondolatokkal és érzésekkel… Mai napig keresem a helyem.

Merre utaznál még szívesen?

Ausztráliában még nem jártam, oda bármikor szívesen elmennék. indiába is vágyódom, csak félek a gyomorrontástól. tudom, hogy szélsőséges vagyok, de sok hely érdekel a világban. Mennék Alaszkába is. Persze, miért éppen Alaszka?

Állandóan pörögsz, folyton mész valahová, mit csinálsz egy unalmas, „szürke hétköznapon”?

imádok olvasni, csak sajnos kevés időm van rá. Nyáron meglátogattam Franciaországban az édesanyámat, a bőröndöm tele volt könyvekkel. Ruhát nem is vittem, csak egy pár cipőt. Az öltözködést megoldottam anyukám gardróbjából. A Veszedelmes viszonyokat, az Üvöltő szeleket, a régi, klasszikus, romantikus tartalmú könyveket kedvelem. Fontos, hogy legyen benne szerelmi szál, mandolin és hegedűszó, rózsaszirmok, lágyan ringó déli szél – de nem feltétlenül kell happy enddel végződnie. Na-gyon szeretem Popper Pétert, a műveiben jelen van az a bizonyos fanyar irónia és egy csipetnyi ezotéria. A Lélekrágcsálók című könyvét többször is elolvastam.

Hogy iszod a kávét?

A hosszú kávét szeretem, tűzforró tejjel, kis tej-habbal a tetején, nagy bögrében.