Alon-portré: Brumbauer József, a BPW-Hungária ügyvezető-igazgatója

2013.08.28. 10:32

Az egykori Ikarusbus-vezér nem csak a BMW-motorján, de a gazdasági életben is szereti a pörgősebb tempót.

Brumbauer József

Az egykori Ikarusbus-vezér 2004-ben vette át a szombathelyi gyár vezetését. Brumbauer József nem csak a BMW-motorján, de a gazdasági életben is szereti a pörgősebb tempót.

Nem volt könnyű időpontot egyeztetni Önnel. Hogy bírja ezt a tempót?

 Ha az ember a gyermekkorától megszokta, nem okoz problémát. 

Brumbauer József

 Hol volt ez a gyerekkor?

 Móron, ahonnan nagyon jó élményeim vannak. Ez egy sváb község volt, szlávokkal és zsidókkal, de mindenféle etnikai problémák nélkül. Ott tanultam meg, hogyha az embereket békén hagyják, nagyon szépen együtt tudnak élni. Jó alap volt az életfilozófiához. Nem voltunk egy gazdag család, édesapám lakatos volt, négyen voltunk testvérek, és bizony alaposan be voltunk fogva a kukorica- és a szőlőművelésbe. Az ezzel járó kemény fizikai munka segítette a család anyagi boldogulását.
 
És azóta egyfolytában ennyire dolgozik?

 Gyakorlatilag igen.  40-50 éves koromban még úgy gondoltam, hogy majd jönnek a fiatalok, és akkor majd átadom a stafétabotot. De rá kellett jöjjek, hogy nekem kell örök fiatalnak maradnom. Azt hiszem, mi annak idején harapósabbak voltunk, mint a mostani generáció.

Brumbauer József

 
Mikor néhány héttel ezelőtt telefonon kerestem, éppen egy svájci motortúrán volt. Ez a szenvedélye?

 
Édesapámnak volt egy nálam pár hónappal idősebb Csepel Danuviája, amit megörököltem.  Máig működőképes. Már fiatalon hajtottuk az öcsémmel, innen a vonzalom.  Később vettem egy MZ-t, és aztán amikor – illegálisan – Nyugat-Németországban dolgoztam, beleszerettem a BMW-be és megfogadtam, hogy egyszer nekem is lesz ilyen motorom.  Fogadalmamat a rendszerváltás után be is váltottam. Ez az a hobbi, ami igazából kikapcsol, pihentet. Autóban az ember gondolkodik, dolgozik, de motoron más: ott a tájra és a kanyarra figyelek. Szombathelyi barátaimmal van egy motoros egyesületünk, és minden évben egy nagytúrára és több kisebbre megyünk.
 
Ön egy nagy járműipari cég ügyvezető igazgatója. Magánemberként is vonzódik a technikához?
 
A pannonhalmi bencés gimnázium volt a középiskolám, és sokat vacilláltam még az utolsó év végén is, hogy menjek-e műszaki egyetemre. Aztán rájöttem, hogy vannak nálam jobbak matekból és fizikából. Nyelvből viszont jó voltam, és vonzónak találtam a külkereskedelmet, az abból adódó utazást, így aztán a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolát végeztem el külkereskedelem szakon.  Nem bántam meg, de ma már elvégezném a műszaki egyetemet is.

Brumbauer József

 
Ön 27 évet töltött az Ikarusnál. Közelről látta a cég - hogy stílszerűek legyünk - szárnyalását majd zuhanását. Milyen emlékei vannak?
 
1976-ban beszerzőként kezdtem és elnök-vezérigazgató voltam, amikor 2003-ban eljöttem. Én mondtam fel, mert azt láttam, hogy értelmetlen küzdelmet folytattunk. A magyar buszgyártás halálra lett ítélve, amit máig „nemzeti bűntett”-nek tartok. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején volt a csúcsunk, évi közel 14 ezer darabbal. Nem az volt a veszteség, hogy megszűnt egy vállalat, hanem a  felhalmozódott műszaki és egyéb tudásnak a sorsa. Csak az Ikarusnak közel 500 magyar beszállítója volt. Nagyon rossz volt megélni.
 
Azt mondja, nem volt szükségszerű az Ikarus végzete.
 
Egyáltalán nem. A cseheknek sikerült egy jóval kisebb buszgyárat megmenteni, majd felfejleszteni. De egy idő után tudomásul kell venni a változásokat, ha nem változunk a világgal, akkor belehalunk.

 Ezután rögtön Szombathely következett?

Igen. Az Ikarus után tudatosan olyan helyet kerestem, ahol volt lehetőség az építkezésre. Ekkor jött a felkérés, hogy pályázzam meg ezt a szombathelyi állást. Szerencsém volt, mert olyan tulajdonosokra leltem, akikről csak álmodni lehet. 2004-ben így költöztem Szombathelyre.

Brumbauer József

 
Ekkor a cég már nem Rába volt, ha jó tudom.
 
Ekkor még vegyes vállalat volt, s egyik tulajdonosa volt a Rába. Többek között az egyik első feladatom volt, hogy a teljes kivásárlást előkészítsem. 2004 júliusától 100 százalékos tulajdonos lett a BPW, majd nemsokára a név is BPW-Hungária Kft.-re változott. Azt kellett kitalálnom, hogy hogyan lehet modernizálni, versenyképessé tenni a vállalatot, ezért volt szükségük egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező vezetőre. Felállt egy új menedzsment, és megalkottuk azt a stratégiát, ami mai napig tartja a megfelelő irányt.
 
Nem lehetett rossz irány, ugyanis néhány év múlva Ön Éhen Gyula-díjat kapott, elismerve a város gazdaságfejlesztése területén végzett sikereit. Szombathely viszonylag nyitott város, de ez a gyorsaság, amivel egy „idegent” ilyen gyorsan kitüntetik, azért az ritka. Jól esett?
 
Ó, hogyne, nagyon. Budapesten egész más sebességhez szoktam, mint ami itt volt. Így igyekeztem felpörgetni a dolgokat, amibe beletartoztak a cégen kívüli dolgok is. Egy, a helyi foglalkoztatásban is fontos szerepet játszó vállalat akkor tud hatékonyan működni, ha jó kapcsolatai vannak a helyi döntéshozással, ha aktív a szponzoráció, a kultúra és a szakképzés terén.  Azt hiszem, sikerült lendületet, új színt hoznom a városba, és ezt vette észre az akkori városvezetés. A díj után aztán még jobban belefolytam ezekbe a dolgokba.
 
Most már Szombathelyinek tartja magát?
 
Természetesen. De ebben az is közrejátszik, hogy annak idején 51 országban adtam el Ikarus-buszokat.  Világutazóként megtanultam, hogy ahol éppen vagyok, ott próbáljam előre vinni a dogokat. Ez csak úgy megy, ha az ember nagyon gyorsan integrálódik a környezetébe. Ez sikerült Szombathelyen is.
 
Ön a kamara ipari tagozatának a megyei elnöke is. 
 
Általában azért választanak egy nagyobb cég vezetőjét kamarai elnökségi tagnak, mert a mögötte álló szervezet súlya, a bonyolult feladatokban való nagyobb jártassága, széles kapcsolatrendszere miatt többet tud tenni a kamara érdekében.

Brumbauer József

 
Meglehetősen vegyes a kamara megítélése.
 
Azon dolgozom, hogy a kamarának minél több jogosítványa legyen. Ilyen értelemben elégedetlen vagyok az ottani tevékenységgel, habár tudom, hogy ez nem csak a kamarától, de a politikát is függ. Meggyőződésem, hogy sok gazdálkodó ellenállása a kamarával szemben abból táplálkozik, hogy Magyarországon nagyon sok az indokolatlan címszavú és mértékű teher. A kötelező tagság viszont egyrészt azért helyes, mert egyedül a kamara tudja komplex módon képviselni a vállalkozások érdekeit, másrészt olyan esetekben is fel tud lépni, amikor valakiről – például egy tender kapcsán – független minősítést kell adni. Nyugat-Európában jól látni, hogy a gazdaság ilyen irányú összefogása mekkora erőt jelent, milyen nagy segítség a közép- és kisvállalatoknak.  Nálunk viszont jellemző, senki nem akar beleinvesztálni valamibe, de a gyümölcséből aztán szeretne kérni. Ez nem működik.
 
Akkor mint kamarai vezetőt kérdezem: milyen állapotban van Vas megye gazdasága?
 
Nagy a szakadék. A BPW-Hungária például kiemelkedőnek számít a több mint 25 százalékos magyar beszállítói hányadával.  Általános probléma, hogy nagyon alacsony ez az arány. Hiányoznak azok és a kis- és középvállalatok, akik megfelelő tőkével és szaktudással a minőségi multinacionális cégek beszállítóivá tudnának válni. Ez egy nagyon hosszú út, és bizony sokszor több beszédet és kevés valódi cselekvést látok.  Itt vannak a világ legjobb cégei – Opel, Jabil, LuK stb. -, akik be tudnák szívni a lemaradt helyi cégeket, de nincs erre a kérdésre kellő energia és tőke fordítva. És nagyon sürget az idő, mert ha mi nem kapcsolódunk be, akkor megteszik majd a szlovákok, a románok és a többiek. A tavaly decemberben létrejött Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ talán tud segíteni ebben.
 
Akármilyen téma jön elő, mindig a munkánál lyukadunk ki. Mit csinál szabadidejében, ha nem motorozik?
 
Az utazás megmaradt, évente általában egy hosszabbat betervezek. Jövőre például szeretnék visszamenni Kubába. 1989-ben már jártam ott, azóta sok minden változott ott is, de valami talán megmaradt. Szeretek kertészkedni is, sajnos egyre kevésbé bírja a derekam. Van három unokám, ők most Közép-Németországban laknak, de ha minden igaz, nemsokára közelebb költöznek, így a következő fő cél az unokázás lesz.
 
Ön bejárta az egész világot. Melyik a legjobb hely?

 70-80 országban jártam, nagyon sok szép közülük, és sok helyen éreztem jól magam. Ha egyet meg kell neveznem, az Indonézia lenne. Nagyon tetszett a 13 ezer különböző sziget, az emberek nyitottsága vagy az étkezési kultúra. Na és üzleti sikereim is fűződnek az országhoz.
 

Névjegy
 

Név Brumbauer JózsefBrumbauer József
Születési hely, idő Mór, 1954
Végzettség külkereskedelmi üzemgazdász
Pénzügyi és Számviteli Főiskola
Foglalkozás, munkahely ügyvezető-igazgató
BPW Hungária Kft.
Család második házasság
két lánygyermek, három unoka
Könyv kozmológiai könyvek és szakkönyvek
Film Eper és Vér
Zene Beatles, Jethro Tull
Állat skót border collie
Hobbi motorozás
Ember, akire felnéz „sokan vannak, de igazán nagy ember az, akit nem veszünk észre, de mint anya - minden elvárás nélkül – felnevel mondjuk 4-8 gyerekeket”.

 


Kapcsolódó cikk:

Brumbauer József: lehetőséget látunk az egyedi gyártásban (Autopro.hu)

 

.