A német kancellár tíz éve lépett hivatalba.
Fotó: The Washington Post
A menekültválság jelenti az eddigi legnagyobb megpróbáltatást a német kancellár számára - hangsúlyozta az MTI-nek adott interjújában Kiss J. László Németország-szakértő.
A Corvinus Egyetem tanára abból az alkalomból vont mérleget a Merkel-korszakról, hogy az ország első női kancellárja
éppen tíz évvel ezelőtt, 2005. november 22-én lépett hivatalba.
Kiss J. László szerint az évfordulóval kapcsolatban jogos a merkeli tíz évet összehasonlítani a rajnai állam nyugati integrációját visszavonhatatlanná tevő Konrad Adenauer tizennégy és a német egyesítés munkáját beteljesítő Helmut Kohl tizenhat hivatali évével, és egyben feltenni azt a kérdést, hogy
egy évtized után mi tekinthető a kancellár fő művének.
Németország háború utáni első vezetője, Konrad Adenauer már kancellárságának első hat évében az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttével és a NATO-tagságot is lehetővé tevő párizsi szerződésekkel lényegében megalkotta fő művét, visszavezetve az országot az európai népek családjába.
Az 1982-ben hatalomra került Helmut Kohl pedig már kancellárságának nyolcadik évében a német újraegyesítés sikeres kancellárjának mondhatta magát. Ilyen megközelítésből Merkel
"megkésett kancellár",
mert hivatali idejének tizedik évében még nem lehet tudni, hogy a feladat nagyságát tekintve a német egyesítéshez hasonlítható menekültválságot képes-e sikertörténetté alakítani és ennek alapján megalkotni kancellárságának "fő művét".
Kiss J. László szerint Angela Merkel "mentségére szolgáljon", hogy
hivatalba lépésének kezdete óta válságok határozták meg kormányzásának napirendjét.
2008-ban a világgazdasági és pénzügyi válság, amely a német gazdaságot is megrendítette, 2010-től pedig az euróválság. A 2011-es fukusimai atomkatasztrófát követően a kancellár a német társadalom hangulatának megváltozását kihasználva az atomerőművek fokozatos leállításának programjával egy fontos ideológiai törésvonaltól is megszabadította a német politikát. Ehhez hasonló jelentőségű volt a merkeli politikában többi között a hadkötelezettség megszüntetése vagy az országos minimálbér rendszerének bevezetése.
Ezek után miként vonható meg a merkeli politika ideiglenes mérlege a menekültválságban? Kiss J. László ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kancellár mindmáig nem határolta el magát a nyitott határokon alapuló, feltételek nélküli befogadástól, az úgynevezett "Willkommenskultur" politikától. Inkább szívvel, mint racionális megfontolásokkal politizálva kitart amellett, hogy kormánya nem veszítette el az ellenőrzést a menekültválság felett, továbbá amellett is, hogy a német alkotmányban rögzített menedékjog számszerű felső határokat nem ismer.
Angela Merkel német kancellár (b) és Orbán Viktor miniszterelnök (b2) az európai menekültválságról rendezett rendkívüli csúcstalálkozó kezdetén az Európai Bizottság brüsszeli székházában 2015. október 25-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
A kisebbik keresztény párt, a CSU hétvégi kongresszusán a küldöttek nagy többséggel fogadták el azt a javaslatot, hogy a menekültáradat csökkentéséért a befogadás számszerű "felső határainak" meghatározására van szükség. A vendégként felszólaló Merkel ugyanakkor az egyoldalúan nemzeti keretekben meghatározott felső határokkal szemben az "európai megoldást" hangsúlyozta és megerősítette, hogy a befogadott menekülteket az uniós tagállamok közötti el kell osztani.
Kiss J. László szerint
Angela Merkel politikai tőkéjének jelentős részét a menekültválság megoldására használja fel
és aligha várható, hogy a politikai arcvesztés kockázatát vállalva az önkritikus irányváltás vagy a fordulat politikájának útjára lépne. Ezzel együtt azonban politikájában megjelentek a "lopódzó kiigazítás" elemei. A G-20-ak antalyai csúcsértekezletén a Törökországgal létrehozandó tehermegosztás keretében felvetette a menekültkontingensek lehetőségét, nevezetesen azt, hogy évi 300-500 ezer menekült áttelepítésért cserébe Törökország megvédené az EU külső határait. A "kontingens" ilyen módon gyakorlatilag ugyanaz, amit a bajor CSU és mások követelnek, nevezetesen a bevándorlás korlátozása és a számszerű "felső határok" meghatározása.
A nyílt fordulat hiánya ellenére a kiigazítás jelei olyan mozzanatokban is tetten érhetők, mint a menedéktörvény szigorítása, a biztonságos származású országok kiterjesztése, a menedékkérőknek folyósított 143 eurós "zsebpénz" megszüntetése, a kitoloncolási gyakorlat szigorítása vagy a menekülni szándékozók elbátortalanítását célzó afganisztáni német plakátakció - jegyezte meg a szakértő.
Ennek a merkeli politikának a kockázatai azonban éppen az "európai megoldás" tekintetében korántsem lebecsülhetőek - mondta Kiss J. László, hozzátéve, a menekültpolitikában Németország közvetlen szövetségesei viszonyában is "külön úton" jár, ami szembemegy a német politika második világháborút követő hagyományaival. Az EU szerint a függőség az alkotmányos és demokratikus hiányosságokat mutató és növekvő alkuerővel rendelkező Törökországtól éppen úgy kockázatos, mint a konfliktus az állandó kvótamechanizmust elutasító és Lengyelországgal bővülő tagállamok csoportjával.
A merkeli politika esélyeihez tartozik viszont a kivárás és a tudatos habozás gyakorlata. Ide tartozik a nem polgárháborús országokból érkező menekültek feltartóztatása a macedón-görög határon éppúgy, mint az, hogy a merkeli menekültpolitika "költségeinek" igazi próbáját jelentő tartományi választások csak 2016 márciusában kezdődnek Baden-Württembergben - mutatott rá.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung megbízásából a tekintélyes Allensbach Közvélemény-kutató Intézet által végzett legújabb felmérés eredményei elgondolkoztatók. Ezek egyfelől minden kétség nélkül jelzik a merkeli válságkezelési politikával szembeni növekvő bírálatot és bizalomvesztést, ám egyúttal azt is, hogy a megkérdezettek mintegy 60 százaléka Merkelnél jobb kancellárt 2015 novemberében nem tud elképzelni. Ez pedig tíz év után is azt jelenti, hogy Angela Merkelnek jelenleg nincs alternatívája - hangsúlyozta Kiss J. László.