A Herczeg család már az újborral – is – várja szokásos novemberi nyitva tartása alkalmával a vendégeket.
Bármennyire is hosszú volt a vénasszonyok nyara, eljött az ősz utolsó, az eget komor szürkére festő hónapja. A november minden hajnalban fehér paplant terít a Pinka völgyére, melyből a sárga és a rozsda árnyalataiba öltözve emelkednek ki a vidék szőlőhegyei. Szent Márton tiszteletéhez számos népszokás kötődik; az egyik legszebb, ahogy eloszlik a pincék titkát őrző homály, és sok lelkes borász, szőlész és számos borissza felebarátunk megkóstolja az újbort. A Herczeg család is már az újborral – is – várja szokásos novemberi nyitva tartása alkalmával a vendégeket. A „Junger Pinkataler” néven futó – jelen esetben helyesebb volna talán folyót mondani – rozé könnyű, gyömölcsös és friss. Elsőre bakfis csókjának tűnik – és már az első korty után tudja az ember, hogy erre a csókra bizony még sokáig emlékezni fog...
„A sok csapadékot hozó időjárás ugyan nem volt túl kegyes hozzánk, a szigorú terméskorlátozás, a nagy nyári hőmérséklet-különbségek és a szüret előtti napos időszak együttesen kiváló eredményt hozott a pincészetben. Az idei szüret nagyon gyümölcsös, összességében inkább könnyű és könnyed fehérborokat hozott. A vörösek egyelőre még nem mutatták meg igazi arcukat, de a mennyiségi áldozat megérte: jól érzékelhető, hogy kiváló minőségű borok vannak születőben. Az ember szíve persze vérzik, amikor a szokásos mennyiségnél jóval többet vág le a tőkéről, hogy a fennmaradó fürtökben gyűlhessen össze a szőlőtőke minden energiája, de van, amikor a drasztikus megoldások hoznak csak sikert” – mondja Ronald.
A Herczeg család generációk óta műveli a szőlőt a Gaas (Pinkakertes) melletti szőlőhegyen, ahol a borászatról szóló első írásos emlékek Mátyás király idejéből származnak. A minőségi borászati munkát a jelenlegi borosgazda, Ronald Herczeg édesapja alapozta meg.
Ronald egészen fiatalon szeretett bele a szőlőbe, első borát kiskamaszként készítette. Kezdettől fogva minőségi borok születnek a keze alatt az azóta 5 hektárra növelt birtokon, és a hagyományok ápolása mellett nem idegenek tőle a modern megoldások, az izgalmas útkeresés sem. Ez látszik a borászat hagyományokat és az új friss ötleteket ízlésesen egyesítő épületein csakúgy, mint a pár éve nyílt Buschenschankon. Így nevezik a határ túlsó oldalán a kis szőlőhegyi borozókat. Melanie és Ronnie ízig-vérig vendéglátók, aki egyszer megismeri a hely vendégszeretetét, mindig szívesen jön ismét.
Ronald és Melanie az újbor kötelező kóstolása mellett novemberre is az Eisenberg Classic DAC kékfrankost ajánlja, ami karakteres piros gyümölcsös ízeivel és a régióra jellemző ásványossággal csábít. A bor hosszú tárolhatóságot ígér, érdemes hosszabb időre is eltenni.
Örömmel és szeretettel várnak minden kedves vendéget – akár egy kiadós házi finomságokból álló kóstolóra, akár egy (két, három...) pohár kiváló minőségű borra. A buschenschankban természetesen lehetőség van termelői áron is megvásárolni borokat.
A buschenschankok jellemzően időszakosan, Dél-Burgenlandban általában évente 3-5 alkalommal vannak nyitva. Herczegék idén utolsó alkalommal, november 7. és 16. között várják vendégeiket, legközelebb majd 2015. februárjában nyitnak ki.