Az október 23-i megemlékezések Szombathelyen (képgalériával)

2012.10.24. 00:02

A meg nem érkezett államtitkár helyett Marton Zsolt mondott könnyedén belemenős ünnepi beszédet, amúgy általános béke, köd és töltött káposzta volt a jellemző.  Mondjuk ki: Szombathely Budapesthez képest a politikai intelligencia fellegvára. Képek.

56-osok  tere

A meg nem érkezett államtitkár helyett Marton Zsolt mondott könnyedén belemenős ünnepi beszédet, amúgy általános béke, köd és töltött káposzta volt a jellemző.  Mondjuk ki: Szombathely Budapesthez képest a politikai intelligencia fellegvára. Képek.

A meg nem érkezett államtitkár helyett Marton Zsolt mondott könnyedén belemenős ünnepi beszédet, amúgy általános béke, köd és töltött káposzta volt a jellemző.  Mondjuk ki: Szombathely Budapesthez képest a politikai intelligencia fellegvára.

Képgaléria

A kétharmad korlátozott érvényessége

A meteorológia szerint kedden délután az ország területének kétharmadán ragyogóan süt a nap. Szombathely a maradék egyharmadhoz tartozik. Itt nem akar nyárutó lenni, kissé hűvös, ködös, barátságtalan nyirkos szürkeség van az ünnepen.

Szombathely nemcsak a napsütés, de közéleti aktivitásban is különbözik a fővárostól.

Miközben délután átkerekezem a városon, nemcsak embereket, de nemzetiszínű zászlókat is alig-alig látok. 

Ünnepi hangulat a Jáki úton
Ünnepi hangulat a Jáki úton

Ha pozitív akarok lenni, akkor ez a nyugalom és a megfontoltság , ha negatív, akkor az önző egykedvűség jele.  Mindenesetre ez az a tulajdonság, amiért annyira lehet szeretni és nem szeretni ezt a várost. És – bevallom - az első csoporthoz tartozom.

Igaz, hogy itt március 15-én mindig hatalmas tömeg vonul ki az utcákra, de az afféle családi örömünnepe a szabadságnak és a tavasznak, míg az október 23. még mindig erősen politikai állásfoglalás, amivel - a nagy médiazaj ellenére - még mindig csak kevesek tudnak azonosulni.

Aki igazán lelkesedik, az Budapesten masírozik egyik vagy másik téren.

A pénzes átlagember meg talán valamely wellness szállodában húzta meg magát a hosszú hétvégére, a pénztelen átlagember meg otthon van, és örül, ha békén hagyják egy kicsit; amúgy is van gondja bőven.

Temetői intim megemlékezés

A megyeszékhelyen a korábban megszokott forgatókönyv szerint zajlik minden. Ami nem nagy meglepetés, hiszen itt még a legnagyobb budapesti felfordulások alatt is alig-alig volt hangos szó.

A városi ünnepségek sorát így a Jáki úti temető nyitja meg, ahol néhány tucat ember emlékezik az öngyilkosságot elkövetett ügyvédre, Welther Károlyra, aki 1956-ban a Megyei Nemzeti Bizottság elnöke volt.

Jáki úti temető


Ez a megemlékezés nemcsak azért intim, mert kevesen vannak jelen, hanem mert itt vannak a családtagok, és Dr. Torjay Valternak, az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezet örökös tiszteletbeli elnökének is mindig sikerül személyes hangulatú beszédet mondania.

A városvezetők szinte teljes létszámban megjelennek, igaz, kissé furán mutatnak a nagy fekete Audik a temetői fák alatt.

Kitérő

A temető után hazabiciklizem, hogy magamra kapjak valami meleg ruhát, ugyanis  erősen hűl az amúgy is hűvös levegő.

A Pelikán-parknál közben két kapcsolódó jelenséget észlelek.

1. A magán Trianon-emlékmű feszülő zászlói, lobogó gyertyafényei jelzik, hogy gazdái törődnek vele.

Trianon emlékmű


2. A park fáin varjaik százai vagy ezrei gyülekeznek.  Jelenlétük és hangjuk nem sugároz túl sok optimizmust a ködös szürkületben, pedig akkor még nem is értesültem a budapesti "ünnepi" beszédekről. Feledkezzünk is el róluk gyorsan.

Varjak a Pelikán-park fáin


Március 15. tér:  Marton Zsolt államtitkárt helyettesít

A Március 15. téren 100-150 ember várakozhat a zászlófelvonásra, amikor bejelentik, hogy Soltész Miklós államtitkár betegsége miatt nem tud részt a programon. Láthatóan senki nem indul haza nagy csalódottságában.

A Herman Ottó szakképző részben újhullámos (könnyűzene, koreográfia, látványelemek stb.), részben hagyományos (versek, történelem stb.) műsora után Marton Zsolt mond – az államtitkár helyett - beszédet.

Március 15  tér


A szombathelyi alpolgármester egy helyi történet idéz fel, karcolva az aktuálpolitika témakörét.  Az elbeszélés szerint egy vezető beosztású vasutasnak elhunyt a kisgyereke. A szülők egyházi temetést választottak, ami szúrta a szemét a vasút nagyhatalmú pártemberének, aki addig-addig sertepertélt, amíg megfosztották beosztásától az édesapát, akit véglegesen megviseltek az események. A pártember azóta is él és virul, most templomba jár, talán itt van az ünnepségen is – hangzik el.

Marton Zsolt szerint majd az idő helyre teszi dolgokat, és bár sokan örülnének az ország elbukásának, nem így lesz, az 56-os hősök is erőt adnak a folytatáshoz.

Ami a nagyhatalmú pártembert illeti, nem felejtjük el a történetét – mondja az alpolgármester, majd így fejezte be beszédét: „Magyarország, köszöntelek szívemhez legközelebb álló ünnepeden.”

56-osok tere: közös koszorúzás, újabb finom aktuálpolitika

A következő helyszín az 56-osok tere, a menet elején a fúvószenekar, a végén a rendőrségi videós zöld kisbusz. Ez utóbbi kevésbé romantikus, viszont kissé emlékeztet a Google streetwiev autóira.

Nagy meglepetések itt sem érnek minket. A városháza versmondói után – ahogy mindig - Lechner Ferenc mond beszédet.

Az 56-os Szövetség Országos Elnökségének tagja a korábbi évekhez képest némi aktuálpolitikával fűszerezi az egykori eseményeket plasztikusan felidéző beszédét.

56-osok  tere


Ma az ország újat alkotó, lázadó, hatalmas léptékű alkotó, átalakító, elveszett értékrendjeinket megújító tevékenységben van. Egy lassan égő forradalom zajlik, erjed Európába is, melynek középpontja, szívcsakrája, tűzfészke mi vagyunk, a nemzeti érdekek védelmével támadunk és védekezünk, mint 56-ban  - mondja    Lechner , aki szerint a külső támadókon kívül itt vannak azok is, akik a hatalom megszerzése érdekében mindenre képesek.  Kifelé lejáratják az országot, befelé pedig verbális agresszióval rombolnak. Szerinte „mindezek jól láthatók 1956 fényes tükréből”.

Mindenesetre a különböző pártok és társadalmi szervezetek képviselő csendben, békésen, egymás után koszorúzzák meg a tér kis emlékfalát.

Városháza, végállomás

Az 56-os események utolsó helyszíne a szombathelyi városháza, ahol ünnepi közgyűlés zajlik.

Úgy körülbelül félig lehet a terem, amikor a Kanizsai gimnázium kórusa után a Weöres Sándor Színház művészei Bibó István emlékezete és korabeli kihallgatási dokumentumok alapján megidézik 1956-ot.

Ünnepi közgyűlés

Üde színfoltja a műsornak Jordán Tamás személyes története. A színházigazgató azt az élményt osztja meg a hallgatósággal, amikor 13 éves korában látta Budapesten ledőlni a Sztálin-szobrot.  Azt mondja, sem előtte, sem utána nem tapasztalt még akkora eufóriát.

Puskás Tivadar polgármester ünnepi beszéde elegye a klasszikus ünnepi pátosznak (hit a nemzet erejében stb.), a személyes emlékezetnek (4 éves volt), a központi kommunikációs direktíváknak (szabadságharcot folytatunk) és a politikusi kampánynak (épül az új 86-os stb.).

Poharas lecsengés

Innentől kezdve már kellemesebb a délutánba, a helyszínekbe és a vándorlásba kissé belefáradt tudósító feladata.

Az előtérben meghallgatom Lazáry Viktor alpolgármestert, aki a példamutató emberi magatartásra és a fiatal forradalmárokra emeli poharát, majd szemügyre veszem az állófogadás felhozatalát.

Lazáry Viktor pohárköszöntője


És miközben a fővárosban nehezen értelmezhető beszédek és események zajlanak, én a töltött káposzta mellett teszem le a voksot, hogy két gombóccal is legyűrjek mindenféle pártpolitikusok, médiamunkások és egyéb ünnepi közgyűlésezők társaságában.

Lehet, hogy itt kevesebb a napsütéses órák száma, de most úgy tűnik, Szombathely a közéleti intelligencia kicsiny szigete, legalábbis a fővároshoz képest – vonom le a nap konzekvenciáját.

Ha ez jelent bármilyen viszonyítási pontot egyáltalán.
 

.