A kormányfő megebédelt a Wagnerban, sétált egy közepeset a belvárosban, koszorúzott egyet, majd beült a szürke Audiba. Képes helyszíni.
Nehéz megmondani, hogy mi célt szolgált Bajnai Gordon csütörtöki szombathelyi villámlátogatása.
Kezdjük a konklúzióval: Bajnai Gordon szombathelyi látogatása összhangban áll a miniszterelnök személyiségével, és talán azzal az összképpel is, ami kialakult róla: átmeneti vezetője az országnak, olyan politikus, aki nagyobb felhajtás, konfliktusok nélkül tevékenykedik, se látványos siker, se látványos kudarc nem fűződik a nevéhez.
Mint amikor egy focicsapat úgy cserél edzőt, hogy már biztos kieső, de a hátralevő meccseket még le kell játszania - lehetőleg nagy ruhák nélkül. Ebből a szempontból Bajnai, az egykori kapus, kétségkívül nem rossz választás. Gólt már nem nagyon tud rúgni, de legalább nem kell még tízszer kiszedni a labdát a hálóból.
Mindenesetre csütörtök délben alig van nyoma a miniszterelnököknél megszokott felhajtásnak, még egy miniszterinek is alig.
A városháza előtt ugyan vannak rendőrök, meg „fülbevalós” biztonságiak is, de valahogy nincs az az igazi, vérbő politikusi VIP-szag a levegőben. Nem mintha hiányozna.
A városháza előterében várakozva Ipkovich György privátilag még megjegyzi, hogy lehet, hogy ezután sokáig nem lesz miniszterelnöki vizit Szombathelyen, majd zakóban, télikabát nélkül – biztos ez a protokoll, de azért elég hideg van - megy ki az épületből, amikor Bajnai szürke Audija szinte észrevétlen begördül a helyszínre.
A tervezett programmal ellentétben a miniszterelnök és kísérete nem megy fel a polgármesteri irodába, hanem egyenesen megcélozza a Wagner éttermet. A menet gyorsan halad a Kossuth utcában, Ipkovich közben reptében beszámol, hogy mi valósul ott meg pályázati pénzből.
A kormányfőék aztán eltűnnek az étterem ajtajában, egy közelben parkoló taxis pedig azon morgolódik fennhangon, hogy mit sétálgat a miniszterelnök itt, miközben „a nép éhezik”.
Bajnai Gordon és kísérte – Ipkovich György polgármester, Nemény András, a szocialisták megyei elnöke, Németh Kálmán alpolgármester és számos városházi tisztviselő - fél egykor bukkan fel újra a városházából, ahol néhány helyi médiának interjút adott. (Az MTI összefoglalója itt olvasható).
A népes menet – amely láthatóan sokkal inkább felkelti a fotósok, mint a járókelők figyelmét – ezek után kikanyarodik a Fő térre, ahol történetesen aznap délelőtt metszették a fákat. Néhány friss kupac levágott ág még látható.
A polgármester először a Joyce-szoborhoz, majd a Császárkőhöz kalauzolja a kormányfőt, közben erősen szóval tartja. Amilyen bőbeszédű Ipkovich, annyira keveset szól Bajnai, már amennyire kivehető, mert a biztonságiak azért igyekeznek a médiát pár méteres távolságra távol tartani.
Annyi azonban áthallatszik, hogy a beszélgetés lényegét a polgármester idegenvezetése teszi ki.
A következő megálló az épülő Iseum, ahol felkapaszkodunk a képtár lépcsőjére, onnan nézzük pár percig az EU-finanszírozta építkezést, majd megint irány a belváros.
A Fő téren először az ad a fotósoknak témát, hogy Bajnai a Bejczy utca végén megköti a cipőjét, majd az, hogy a menet a Belsikátorban belefut két ismert hajléktalanba, akik vastag és borízű hangon köszöntik a csapatot. Kissé kínos.
Az eset történhetne persze Londonban, Párizsban, Varsóban vagy Budapesten is, de hát most történetesen Szombathelyen történik. Lehetne ragozni, de nem tesszük.
A látogatás néhány perces ünnepséggel ér véget a Berzsenyi téren, ahol Bajnai Gordon Ipkovich Györggyel közösen megkoszorúzza a második világháborús szombathelyi bombázások emléktábláját.
A kormányfő rövid beszédet is mond, melyben a háborús rombolásokat némileg a mostani válsághoz hasonlítja, és azt hangsúlyozza, hogy Szombathely minden korszakban túl tudott jutni a nehézségeken, az utóbbi időben pedig „talán soha nem látott ütemű fejlődés” zajlott itt.
Az épület előtt felbukkan közben Gadányi Károly SEK-elnök is, de hogy mit mond a miniszterelnöknek, azt nem halljuk. Talán nem is baj.
Bajnai a tervezettnél negyedórával korábban beszáll a Berzsenyi téren várakozó szürke Audiba és elindul Győr felé.
Kíváncsiak lennénk, hogy – villogó ide vagy oda – mennyi idő alatt sikerült leérnie.
Kapcsolódó írások:
További cikkek
Aktuális
Május elsejétől sűrűbben jár a 100E Repülőtéri Expressz
Aktuális
Elfogták az Oktatási Hivatal informatikai rendszerét feltörő fiatalt
Aktuális