A hegedűművész–zenetanárt 1922-ben „kapta” a város. A könyvbemutatóhoz kapcsolódóan egykori házának falán emléktáblát helyeztek el.
Míg a cseh papírpénzek felén nők szerepelnek, itthon egy (férfi) költőnek is nehezen jut hely a bankókon. Többek között ezért büszkeség a megyeszékhely számára a Híres szombathelyi nők című könyvsorozat. E gondolattal vezette fel a sorozatot gondozó Szülőföld kiadó képviselője a Szombathelyi Zsidó Hitközség Bernstein Béla Kulturális Központban szombaton este megtartott könyvbemutatót. Majd személyesebb vizekre evezve hozzátette: az új kötet főszereplője, Bárdos Alice életében számára megkapó, hogy a zeneművész–zenetanár sosem adta fel, és nagyon jól ki tudta használni sokoldalúságát.
Bárdos Alice 1896-ban Budapesten született. Szülei 10 éves korában beíratták a Zeneakadémia előkészítőjébe, 14 évesen már akadémiai tanulmányokat folytatott. 1922-ben házassága okán került Szombathelyre. Két gyermeke született. Zenei pályája töretlenül ívelt felfelé. Európa-szerte több mint 300 koncertet adott, s Magyarországon is többször szerepelt, de a zsidótörvények miatt egyre inkább kiszorult a Magyar Rádióból, később pedig egyáltalán nem léphetett fel. A szombathelyi kulturális élet egyik meghatározó személyisége volt, neki köszönhet egyebek mellett a Bartók-kultusz megteremtése. 1926-tól tanított a zeneiskolában, amelyet a Zeneakadémia előképzőnek tekintett (helyben felvételiztette a Bárdos Alice által nevelt tehetségeket). 1941-ben kényszerűségből megalázó körülmények között nyugdíjazták. 1944-ben a szombathelyi gettóból Auschwitzba deportálták, ahol megérkezése után azonnal gázkamrába vitték.
A művész–tanár emlékére a Savaria Szimfonikus Zenekar idén díjat alapított, mellyel ének–zene szakos tanárokat, zenepedagógusokat jutalmaznak; elsőként Földesi Jánosné, a Paragvári úti Általános Iskola pedagógusa, a Boglya zenekar vezetője kapta meg az elismerést.
Bárdos Alice emlékét a megyeszékhelyen jelképes sír őrzi, utcát neveztek el róla, valamint a könyvbemutató előtt egykori lakóházának falán egy B. Németh László által készített emléktáblát helyeztek el.
.jpg)
A könyvbemutatón a rendezvényt vendégül látó zsidó hitközség nevében Márkus Sándor elnök nem kívánt hosszan beszélni. Elmondta, az, hogy a zsidó származású polgárok meghatározók voltak Szombathely kulturális életében, történelmi tény. Az ő feladata most nem más, mint hogy az általa képviselt közösség nevében elismerését és köszönetét fejezze ki mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a könyv megszületéséhez, valamint ahhoz, hogy „a Bernstein Béla Kulturális Központban tarthassuk egy hozzánk nagyon is közel álló művészről szóló könyv bemutatóját.”
Ezt követően Mérei Tamás, a szombathelyi szimfonikusok vezetője hangsúlyozta, a zene felelősség, hiszen aki birtokolja a zenélés – valószínűleg istentől származó – képességét, az hatással tud lenni a környezetére. Bárdos Alice egyedi varázslattal teljesítette ki a tehetségét – nem csupán akkor, amikor művészként a világot jelentő deszkákra lépett, hanem akkor is, amikor zenére tanított. A zenetanítás összetett folyamat – fejtegette Mérei –, egyik része megfogható, elmagyarázható, de a pedagógusnak a lehetetlent is vállalnia kell akkor, amikor a megfoghatatlant, a megmagyarázhatatlant, a zene igazi, felemelő részét is tanítani szeretné. „Bárdos Alice a tisztesség és az alázat példája: tisztességesen alkotott és alázatosan tanított, ezért példaképnek tekintem, hiszen megmutatta, hogyan lehet művészként részt venni a város kulturális életében. Élete pedig a mai napig felkiáltójel, emlékeztet arra, hogy nem mehetünk el lehajtott fejjel a kirekesztés mellett.”
Dr. Takátsné dr. Tenki Mária tanácsnok, a tavaly elindított könyvsorozat ötletgazdája elmondta: a híres szombathelyi nőket bemutató kiadványok célja kettős. Egyrészt az életutak felidézése (rendelkezésre álló források hiányában pedig nem egyszer kutatása), másrészt ezek olyan formában történő bemutatása, hogy az a ma embere számára példaképül szolgálhasson, követhető életstratégiát jeleníthessen meg.
A Bárdos Alice-kötet a sorozat hatodik darabja. (A korábbiak főszereplői: Gazdag Erzsi, Ambrózy Teréz, Batthyány Erzsébet, Márkus Emília, Szegedi Györgyné.) Ötletét a tanácsnok férje adta, aki sokat mesélt arról, hogy kik voltak azok, akik sokat tettek Szombathelyért. Így esett szó Bárdos Alice-ról is, akit szeretetteljes, nagyszerű asszonyként jellemzett; a pedagógus úgy tanította hegedűn játszani az akkori kisfiút, hogy a térdére ültette.
A tanácsnok beszélt a kiadványokkal kapcsolatos jövőbeni tervekről is. Az egyik: a sorozat idén még két kötettel gyarapodik. A másik: nagy álma, hogy a Savaria Múzeum dísztermét alakítsák át közösségi teremmé, hogy bekapcsolhassák a város kulturális életébe; itt a Híres szombathelyi nők köteteit méltó helyen állíthatnák ki.
A könyv szerzője, Gál József a Bárdos-életművet méltató beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az 1900-as évek első évtizedeiben két jelentős zeneművész élt Szombathelyen. Az egyik a hegedűs csodagyerekből művésszé érett Koncz János, akit adott a város (később Budapestre költözött), a másik az ugyancsak hegedűművész Bárdos Alice, akit kapott. A két művész életében számos hasonló mozzanat figyelhető meg. Néhány év eltéréssel születtek (Koncz 1894-ben, Bárdos születési évére vonatkozóan több adat is szerepel az egyes forrásokban, 1896, 1898 és 1899 egyaránt), mindketten a Kálvária úton laktak, s mindketten fiatalon, a negyvenes éveikben haltak meg, egyikük betegség, másikuk politikai okok miatt.
Koncz János számára a szombathelyi évek után kinyílt a világ, Bárdos Alice számára viszont szűkült – de nem érkezett zeneileg ugar területre, hiszen a megyeszékhelyen lelkes amatőrök az 1920-as években már fél évszázada dolgoztak azon, hogy meghonosítsák a polgári élet egyik velejáróját, a zenekultúrát. Így a hegedűművész képes volt kamatoztatni tehetségét, s örökre beírnia nevét a város zenetörténetébe.
