A büntetlen előéletű 38 éves vádlott 2013. április 15-én egy előzetesen otthon, takarítás közben talált, engedély nélkül tartott gáz-riasztó fegyvert magához véve, arcát nem takarva besétált egy zalai kistelepülés pénzintézetébe, a fegyvert csőre töltötte, majd higgadt hangon pénz átadására szólította fel a pénztárost. Az alkalmazott, aki látásból ismerte a helybéli nőt megkérdezte, hogy komolyan gondolja-e a dolgot, mire a vádlott igennel felelt, s többször is megismételte a kérést. A pénztáros mind szavakkal, mind magatartásával egyértelműen jelezte: nincs szándékában átadni semmit. Rövid csend után a nő „Most akkor mit csináljak? Menjek máshova?” kérdésére a pénztáros azt tanácsolta, hagyja el a helyiséget, mire a nő nyugodtan, a fegyvert jobb kezében, maga mellett tartva kisétált a pénzintézetből. A pénztáros elmondása szerint a nő furcsán viselkedett, nagyon nyugodt és higgadt volt, halkan beszélt. Több, a helyiségben tartózkodó tanú például nem is érzékelte a történteket, akik viszont látták a vádlottat, úgy számoltak be viselkedéséről, mint aki csak az ügyeit intézni jött a pénzintézetbe.
A történtek után a vádlott átsétált a szemközti parkba, leült egy padra, s bevárta a mintegy 10-15 perccel később érkező rendőröket.
A vádlott sem a nyomozás során, sem a bíróság előtt nem tett vallomást. Bírói kérdésre viszont elmondta, nem emlékszik semmire. „Elkeseredett voltam, anyukám két nappal korábban halt meg... nem kellett volna ezt csinálnom, csak abban az állapotban úgy éreztem, tennem kell valamit... ki kell innen jutnom...”
Az orvosszakértői vélemények szerint a vádlott – aki jelenleg is gyógyszeres kezelés, illetve orvosi kontroll alatt áll – személyiségzavarban szenved, valamint közepes fokú depressziós betegsége van. Ez azonban nem korlátozta őt abban, hogy cselekménye következményeit felismerje és ennek a felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson.
Az ügyész, aki próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott hangsúlyozta: nem egy szokványos esetről beszélhetünk, a rablás itt nem cél volt, hanem egy eszköz ahhoz, hogy a vádlott „kitörjön” körülményeiből.
A bíróság elégségesnek látta az indítványozott büntetést. A vádlottat rablás bűntettének kísérletében találta bűnösnek, s 2 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 4 évi próbaidőre felfüggesztve.
Mint Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin bíró indoklásában elhangzott: a cselekmény 2-8 évig terjedően büntethető.
A bíróság a vádlottra a törvényi minimumot szabta ki a cselekmény súlyártekintettel, társadalomra való veszélyessége miatt indokoltnak tartotta a próbaidő 4 évben történő kikötését.
A bíróság enyhítő körülményként figyelembe vette a vádlott egészségi állapotát, büntetlen előéletét, hogy kiskorú gyermeket nevel, és hogy a cselekmény kísérleti szakaszban maradt. Az ítélet jogerős.