Lisztes pecsételés, majd ír sörös koccintás, mindez a kortárs kultúra melegágyában, irodalommal, képzőművészettel, komoly és könnyűzenével.
Hétfőn délután eleinte kevesen, majd kicsivel többen hallgatták a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekar muzsikáját a Fő téri szökőkút tövében, a Blum-háztól alig pár méterre.
Az eredetileg ír, mára viszont nemzetközi szinten létező irodalmi ünnepre nagyjából annyian voltak kíváncsiak, amennyire számítani lehetett. Húszan, harmincan lézengtek délután, aztán ötkor megtört a jég. A nehéz indulást inkább az általában délután négyig tartó munkaidőnek tudom be, mint az érdektelenségnek.
Takátsné Tenki Mária tanácsnokasszony megnyitóbeszédében gyorsan összefoglalta, miért is gyűltünk össze a Fő tér 41. számú házból kilépő Veres Gábor-szobor mellett.
1904. június 16-án játszódik James Joyce csaknem ezer oldalas könyve, az Ulysses. A mű főhőse Leopold Bloom, vagy magyarul Virág Lipót apja a regény szerint Szombathelyen született.
A kutatók kiderítették, hogy Bloom karakterében felfedezhető Joyce egy szombathelyről származó ismerőse, amelynek leszármazottja volt Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatban az íróval. A helytörténészek aztán ráakadtak egy Blum vezetéknevű egykori szombathelyi lakosra a Fő tér 41. szám alatt.
Az ír szellem jegyében Maurice O’Donnell, az Ír Köztársaság nagykövetségének első titkára tartott beszédet arról, mekkora alakja Joyce Írországnak, majd kiemelte a Virág-nap fontosságát, amellyel tovább erősödik az ír-magyar kulturális kapcsolat.
A Bloomsday egyben a kortárs kultúra ihletője is, ennek példája látható a Fő téren. A Savaria Egyetemi Központ hallgatóinak szöges munkáját Nagy Csaba képzőművész egy Sarte-idézettel ajánlotta mindenki figyelmébe: „Az ember mondhatni azért teszi emberré magát, hogy Isten legyen és a viszonyítás ebből a nézőpontból egoizmusnak tűnő. Hanem pontosan azért, mert semmilyen közös mércére nem lelhetünk az emberi valóság és az önmaga okaként létezés között…”
A mű a sztereotípiákkal terhelt emberi jellemek merevségét három emberléptékű szöggel jelképezi, melyek azért mégis keresik egymással a kapcsolatot.
A mélyfilozófiai és művészetesztétikai gondolatok után kezdődhetett a pecsételés liszttel egészen a Zsinagóga udvarig. A Leopold Bloom fehér poros felirata kísérte az utunkat a jófajta sörözésig. A Zsinagóga udvarban mindenki előszeretettel harapott a csapolt Guinnessbe, egy szalámis szendvics társaságában.
Aztán megnövekedett jókedvvel vergődte át magát a Bloom-társaság a Szombathelyi Képtárig, ahol helyi kortárs képzőművészek az Adriai tengerhez kapcsolódó kiállítása következett.
Erről bővebben hamarosan külön cikkben emlékezünk meg.
Hat órakor kezdődött a Joyce kedvenc zenéiből összeállított komolyzenei koncert. A főszerep Puccininek jutott, a zeneszerző volt az író mindennapi kedvence, amit az ír Robert Houlihan karmester vezényletével hallgattunk meg.
A nyolckor kezdődő Karak koncertbe csak belehallgattunk, a 20. Bloomsday végül a Firkin táncolós zenéjével ért véget.
