Carlo Marzuttini rehabilitálja a tárgyakat, amelyek az ipari hasznosítás 21. századi szabályai szerint csak pár év működésre készültek, majd hamar hulladéklerakóban végzik.
A Körmendi Kulturális Központ kiállításaival igyekszik bemutatni a közönségnek a hagyományos szobrászati stílusok mellett a legmodernebb kísérleti törekvéseket is. Ezek sorában láthatók június 1-től Carlo Marzuttini olasz szobrászművész alkotásai a Sala Terrena Galériában. A kiállítás a La Roggia Galéria (Pordenone, Olaszország) és a Körmendi Kulturális Központ több éve tartó sikeres együttműködésének legfrissebb eredménye. A kiállítás gondozói Enzo di Grazia művészetkritikus és Giovanna Lisa, a La Roggia Egyesület elnöke, valamint Pálóczi Zsuzsanna.
Az 1956-ban Udene-ben született művész harmónia keresése az anyagokon, a merészebb színekkel való játékon, vagy a különböző fémek, vas és réz, alumínium, illetve ezek rozsdás változatai, vagy éppen színes műanyag és zománc használatán keresztül valósul meg.
A képzelet segítségével kombinálja a különböző elemeket, egyensúlyt épít, majd megtöri. Különböző méretű, többnyire mechanikus tárgyakat használ (szelepek, karburátor, vezeték, tranzisztor darabok, elektronikai áramkörök, plexi, tükrök, csavarok, anyák). Van valami pszichikai energia ezekben az újra hasznosított „talált” tárgyakban. Marzuttini ironikusan vallja: öröm felismerni valamit, mindegy, hogy mit. Mechanikus rovar, mentális terek bizarr lakója, speciális kínzóeszköz, vagy egyszerűen csak egy idegen civilizáció fantázia szülte masinája. Minél többféle felismerés, annál eredményesebb a kompozíció. Egyfajta ördögűzés ez a rettenetes kortárs technológia ellen, ami az élet minden területére betör.
Fenyegető tárgyak ezek egyrészt, másrészt új „fajok” keletkeznek. Marzuttini teljesen új objektumot hoz létre, méltóságot ad az alkotásokban az anyagnak. A haszonelvűséget félretéve szórakoztató és játékos találmányokat alkot.
Múlt és jövő összefoglalásai ezek a szobrok. Bizonyos szempontból ideológiai, etikai kérdéseket vetnek fel a szemlélőben. Az egész 20. század központi eleme: kapcsolat a művészet és az ipari termelés között (Duchamp ready-made ötlete), kapcsolat a vizuális kifejezés és a társadalmi valóság között.
Ma, amikor naponta kerülnek piacra technikai újdonságok „ezrei” és a világ egyik legnagyobb gondja a hulladék újrahasznosítása (mert különben eláraszt bennünket), különösen figyelemre méltó Carlo Marzuttini művészete, mondanivalója, amellyel lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Ennek eldöntéséhez azonban feltétlenül el kell jönni június 28-ig Körmendre a Sala Terrena Galériába. Várjuk Önöket!
Fotó: Czika László