Egy fürdőhely olyan mint egy vonat, ahol maga a fürdő a mozdony – mondja az ország egyik legsikeresebb fürdőjének elnök-vezérigazgatója.
Egy fürdőhely olyan mint egy vonat, ahol maga a fürdő a mozdony – mondja az ország egyik legsikeresebb fürdőjének elnök-vezérigazgatója, aki beavat a siker mögött levő néhány kulisszatitokba. Aktualitásokról is beszélgettünk.
Vannak kedvenc tárgyai itt az irodában?
Természetesen. Ilyenek például a minőségbiztosítási dokumentumok vagy a Fürdők Kézikönyve. Ez utóbbihoz mint szerző és szerkesztő is hozzájárultam. De szeretem a hobbimmal, a labdarúgással kapcsolatos tárgyakat is.
Nem is tudtuk, hogy focizott.
Pedig így van, ráadásul kialakult egy kapcsolat a színészválogatott és Bükfürdő öregfiúk válogatottja között, amihez aztán csatlakozott a Vas megyei jogászok csapata is. Ebből lett egy évenkénti körtorna és egy vándorserleg, ami történetesen most itt van a polcon.
Gratulálunk. Egyben megjegyezzük, hogy ha kinézünk az ablakon, azt látjuk, hogy a látvány így télen is roppant harmonikus a nagy, kopasz fákkal, a változó színű növénytakaróval és a gőzölgő vízzel. Mikor a legszebb a fürdő?
Szerintem késő tavasszal és kora nyáron. Azért, mert a fürdő egyik büszkesége, a 14 hektáros park éppen a legszebb korban van. Nagyon vigyáztunk rá akkor is, amikor a rekreációs parkot vagy a pihenőcsarnokot építettünk. Ez utóbbit például úgy építettük meg, hogy a tetőket zöld növényzettel fedtük le, és ugyancsak ezt tettük az új szaunavilágnál, ahol tetőkertet alakítottunk ki.
Én nem vagyok Vas megyei, de nagyszüleim Bükön laktak, így nagyon korai emlékeim vannak a fürdőről, például az, hogy az itteni szabadtéri medencében tanultam meg úszni. Önnek mi az első Bükfürdővel kapcsolatos élményére?
Én a menyasszonyommal, a mostani feleségemmel jártam itt először. Ez nem sokkal azután volt, hogy befejeztem az egyetemet. Ausztriai ismerőseinket hoztuk ide eldicsekedni, hogy nálunk ilyen is van.
Közel két évtizede vezeti ezt a fürdőt. Hogy lett Önből annak idején igazgató?
A büki fürdő annak idején a megyei tanács tulajdonában volt és nagyrészt szociális szolgáltatóként működött, SZOT-szállóval, rendelőintézettel. A rendszerváltás után a tulajdon 50-50 százalékát kapta a Vas megyei önkormányzat és Bük település. Két évig úgynevezett közös vállalat volt, majd 1992-ben úgy döntöttek, átalakítják a céget egy piaci alapon működő részvénytársasággá. Ehhez létrehoztak egy vezető testületet, melybe minkét tulajdonos delegált tagokat. Én akkor műszaki igazgatóhelyettes-főmérnök voltam a Vas megyei Víz és Csatornaműveknél. Ehhez tartozott a szombathelyi uszoda és a termálfürdő, tehát volt ilyen irányú tapasztalatom, így arra kértek, hogy vezényeljem le az átalakulást. Először tényleg nem akartam az új cég vezérigazgatója lenni, mert szerettem az akkori munkahelyemet, de aztán a tulajdonosok biztattak, hogy adjam be én is a pályázatomat. Közben engem is egyre jobban izgatott a kihívás, mert valami nagyon újról volt szó, új struktúráról egy új gazdasági környezetben. Így aztán én is beadtam a pályázatomat, és nyertem is, valószínűleg nem függetlenül az előzményektől. 1993. január óta vezetem a céget.
Voltak olyan pillanatok, amikor megbánta, hogy beadta azt a pályázatot?
Nem tagadom, voltak és vannak nehéz időszakaim, de azt hiszem, hogy kívülről, objektívan és szakmai szemmel is ítélve a Bükfürdő története egyértelmű sikertörténet. Az egykori 800 milliós vagyon ma körülbelül 12-14 milliárd forintot ér.
Meg lehet fogalmazni, hogy mi egy fürdő lényege?
A lényege a vállalkozásélénkítés mint az adott desztináció élesztője, mivel pénzügyileg általában a hozzá kapcsolódó vállalkozások az eredményesek. Egy fürdő hihetetlenül bonyolult rendszer, amit nagyon gondosan kell összerakni. Azt a példát szoktam mondani, hogy egy fürdőhely olyan, mint egy vonat, ahol a mozdony maga a fürdő. A vonat akkor robog, ha így vagy úgy megkapja a megfelelő üzemagyagot. Ehhez jön még az a tény, hogy ebben a felgyorsult világban a fürdő is az informatikához lett hasonlatos: mindig új igények jelennek meg, melyeket nagyon gyorsan kell kielégíteni. Ráadásul itt a nyugati határszélen nekünk folyamatosan kell versenyeznünk az osztrák és a szlovén fürdőkkel is.
A múltkor egy utcai pletykát hallottam, mely szerint a határközeli osztrák fürdők kissé megorroltak a megújult Bükfürdő miatt, mivel elszipkázza a vendégeket.
Ahogy nekünk a határon túli fürdők jelentik a konkurenciát, úgy nekik is. Azt is tudjuk, hogy járnak hozzánk szemlére – ahogy mi is járunk oda. Az biztos, hogy Bük az élményfürdővel, a szaunavilággal, a medical wellness-szel és a pihenőtérrel teremtett egy olyan kínálatot, ami jelenleg ebben a régióban – beleértve Ausztriát is - a topon van, ráadásul nagyon alacsony áron. Az osztrákoknak nemcsak az a gondjuk egyébként, hogy átjönnek a vendégek, hanem az is, hogy itthon maradnak a magyarok. Erre jó példa a szauna. Eddig aki igazán jó szaunát akart, annak mindenféle szabályával és élettani hatásával, annak át kellett mennie a határon túlra. Most már nálunk is megteheti, ráadásul töredékáron.
Az átlagember fejében az van, hogy egy fürdő maga a kincsesbánya, ahova dől a pénz. A valóságban viszont nagyon kevés az önmagában is nyereséges fürdő. Bükfürdő az utóbbiakhoz tartozik.
Valójában több nagy fürdő is nyereséges, de csak úgy, hogy az önkormányzat mint tulajdonos jelentősen támogatja. A mi fürdőnk önállóan is megáll a lábán, nagyon kevés vissza nem térintendő támogatást kaptunk. Történelmi mérföldkő volt annak idején a Széchenyi Terv és az ehhez kapcsolódó fejlesztések, majd a 2008-ban az EU-pályázat. Ez utóbbi sajnos csak 30 százalékos támogatottságú volt, így érthetetlen hátrányban voltunk Kelet-Magyarországgal vagy Dél-Dunántúllal szemben, de mi a nehéz időkben is mindig az előremenekülés stratégiáját követtük.
Az elmúlt évtizedben számtalan fürdő épült az országban, de sok közülük nemhogy mozdonyként nem húzza az adott települést, de hatalmas fejfájást jelent a fenntartásuk. Mit rontottak el?
Ha megnézzük a magyarországi vagyonos települések toplistáját, azt látjuk, hogy nagyon sok közülük – Hévíz, Zalakaros, Bük stb. - fürdővel rendelkezik. Ez a fejlődési pálya természetesen mások számára is vonzó, csakhogy ez nem úgy működik, hogy van egy kutunk, kiásunk egy medencét, abba vizet töltünk, majd a vendégtől elvesszük a pénz. A hibát általában ott követik el az önkormányzatot, hogy nem gondolják át a teljes beruházást, nem végeznek piackutatást, még azt sem tudják, hogy milyen célcsoportot céloznak meg. Nem döntik el, hogy üzleti alapokra akarják-e helyezni a létesítményt vagy csak a helyi lakosság számára szeretnének egyfajta komfortjavítást. Ha az előbbit szeretnék, akkor azt nagyon át kell gondolni, mert egy fürdő üzemeltetése nagyon komplex dolog, sok minden kell hozzá, ha az utóbbit, akkor bizony számolni kell azzal, hogy alaposan bele kell nyúlni a zsebbe. A leggyakoribb hiba, hogy nem mérik fel pontosan és reálisan az erőforrásaikat, a leendő bevételeket és kiadásokat. Egy fürdő működtetése nem olcsó, és nagyon sok apró dolgon múlik, amivel mind számolni kell. Egy átlagember el sem tudja képzelni, hogy egy fürdőhöz milyen hi-tech boszorkánykonyhák tartoznak. Ezekhez érteni kell.
Itt Bükön most nyáron befejeződtek az EU-s nagyprojektek. Mi a következő lépés?
Mivel csak saját magunkra számíthatunk, nagyon feszesen kell tervezni a fejlesztéseket, pontosan felmérni a forrásainkat. Van egy érvényes fejlesztési koncepciónk a 2006-2013-as időszakra. Ebben található egy külső fejlesztés, a családi élménypark, amit az alacsony pályázati támogatás miatt nem tudtunk megvalósítani az elmúlt években. Nagyon hiányzik egy szanatórium-hotel is, amely magánerős beruházás lenne, és az elképzeléseink szerint az ezzel kapcsolatos ingatlanfejlesztésből finanszíroznánk az élményparkot. Vannak terveink az élményfürdő bővítésére is.
Bükről többeknek az a véleménye, hogy előszeretettel kacsingat a határon túlra, és kissé elhanyagolja a hazai vendégeket. Jogos a kritika?
A fürdő és a szállodák is azt érzékelik, hogy a hazai vendégek figyelme egyre jobban felénk fordul. Ezt erősítik a statisztikák is. Míg néhány évvel ezelőtt a vendégek 30 százaléka volt magyar, tavaly már 35, és az idén ennél is több lesz. Személy szerint én úgy gondolom, hogy nagyon fontos a hazai turizmus, amin nagyon sokat tudna segíteni egy jó ország-marketing. Bük annyit tehet, hogy még a korábbinál is jobban célozza a hazai piacot. Sajnos él egy olyan kép a közvéleményben, hogy mivel sok itt a külföldi, akkor biztos drága hely. Ez nem igaz, sőt értékarányt tekintve nagyon kedvezők az áraink. Ezt kellene sokkal jobban tudatosítanunk. Érdekes, hogy a hasonló társadalmi és anyagi körülmények között élő csehek már felfedeztek minket, olyannyira, hogy lassan már meghaladják az osztrák vendégek számát. Egyébként a magyar vendég jó vendég, amit rászán a nyaralásra, azt el is költi. Az is igaz, hogy a vendégmarasztalás terén is akad még tennivalónk. Büknek kiváló gasztronómiai kínálata van, de ezzel szinte be is fejeződik a lehetőségek sora. Ebben is mindenképpen erősödnünk kell.
Ez év november 7-én érkezett egy furcsa hír az MTI-től, ami arról szólt, hogy a Büki Gyógyfürdő Zrt. tulajdonosai nem tudtak megegyezni az új vezetőről, így ön maradt az elnök-vezérigazgató. Mi volt ez?
Nekem mint vezérigazgatónak a cégnél határozatlan idejű szerződésem van. Ugyanakkor idén átestem egy betegségen, illetve egy komolyabb műtéten, így nem tudtam részt venni az üzleti évet lezáró közgyűlésen májusban, ahol született egy olyan határozat, hogy megválasztanak 2015-ig az igazgatóság tagjának, de október 31-ig felülvizsgálják a mandátumomat. Mivel volt arra esély, hogy nem tudok visszamenni dolgozni, akkor én – és mások is – ezt egy nagyon korrekt döntésnek gondoltam. Aztán augusztustól munkába álltam, így a megyei oldal úgy gondolta, a november 7-i közgyűlés kimondja, hogy minden megy a régiben tovább. A helyiek viszont úgy gondolták, visszavonják a mandátumomat. Ezt viszont nem fogadta el a megye és a dolgozói részvényesek. Ennyi történt.
A megyei vagyonátadás kapcsán nagyon sok szó esik Bükfürdőről is mint megyei vagyontárgyról. Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás?
A menedzsmentnek az a feladata, hogy a vagyont hatékonyan működtesse. Hogy a vagyon kinek a tulajdonában van, az nem a mi kompetenciánk. Ha a cég a tőzsdén lenne, akkor naponta adnák-vennék a papírjainkat, és ez nem lenne kérdés. Mivel a zrt. zártkörű, természetesen más a helyzet, de azt hiszem, egy tulajdonosváltás önmagában nem különösebben befolyásolja a működésünket, hiszen a társaság stabil, jól működik, idén is nyereséges lesz. Természetesen nekünk egyszerűbb lenne, ha megmaradna a korábban kialakult - és jól működő - üzleti, szakmai, igazgatási és emberi viszonyrendszer. Ugyanakkor a cégnek az elmúlt két évtizedben öt igazgatósága és felügyelő-bizottsága volt, és mindig sikerült megtalálni a közös célt, a fürdő érdekeinek előtérbe helyezését, és egyetértés volt abban is, hogy az osztalékot vissza kell forgatni.