A legrosszabb forgatókönyveket sikerül elkerülnie.
A magyar királyi televízió által gründolt dalvetélkedőről - azon kívül, hogy a kereskedelmi csatornák hasonló műsorainak és azok énekeseinek utóhasznosítása - nehéz megmondani, hogy miről szól. De a legrosszabb forgatókönyveket sikerül elkerülnie.
Akármilyen szögben közelítünk feléje, hunyorgunk rá messziről vagy nagyítóval vizsgáljuk a részleteit, nehéz kihámozni a lényeget az Eurovízió-dalfesztiválról.
Annyit lehet tudni, hogy közepes felhajtás közepette évente összejönnek a különböző európai nemzetek fiai és a lányai, elékelnek egy csokorra való tizenkettő-egy-tucat dalt, aztán valaki nyer, akinek a nevét már általában már másnapra elfelejti a földrész. (Tavaly például az azeri Ell és Niki nyert.)
Az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntője - A nyertesek
Egy kicsit olyan, mint egy olyan labdarúgó világbajnokság, ahova minden nemzet a B vagy a C válogatottját küldené. Ha valaki nagyon akar, tud izgulni, szurkolni, csak az egésznek kihúzták a méregfogát.
A magyar állami televízió viszont úgy gondolta, az idén meglovagolja az eseményt.
Színpad Bakuban
„El tudlak képzelni Bakuban a színpadon” – mondja az egyik énekesre Rákay Philip, dicséretnek szánva, mivelhogy a győztes majd az azeri fővárosban mutatja meg, hogy mit tud, csak hát hülyén jön ki a megjegyzés, mert ennek a műfajnak nem feltétlenül Azerbajdzsán a fővárosa.
Az első hallásra nem túl fantáziadús ötletben – valljuk be – van némi ráció. Van egy nemzetközileg bejáratott brand, egy verseny, ami köré viszonylag könnyen és áramvonalasan lehet hazai előválogatást rendezni, főleg akkor, ha az ilyen típusú műsoroknak – köszönhetően a kereskedelmi csatornáknak – már megvan a jól ismert és jól bejáratott receptjük.
A színpadon élőben dalolnak a versenyzők, a félkompetens zsűri néz, hallgat, értékel és továbbjuttat, a nézők pedig sms-szavazatokkal kompenzálhatnak.
Tekintettel a közszolgálatiságra, a Megasztár-szereplők újrahasznosítására és az Eurovízió-fesztivál alapértelmezett érdektelenségi faktorára, az m1 „A dal” című minivetélkedőjének jó esélye volt a nézhetetlenségi szakadék szélén való táncolásra, de a legrosszabb forgatókönyvek szerencsére nem következtek be.
Az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntője - A zsűri
A díszlet vállalható, minden három rossz dalra jutó egy tűrhető, a zsűri (Wolf Kati, Csiszár Jenő, Rakonczai Viktor és Rákay Philip) az értékeléseknél a vártnál kevésbé fog mellé, és összességében egész nézhető az egész, igaz, a kétórás műsor közepe felé nem bánnánk, ha lenne egy kis szünet, de a közszolgálatiság miatt itt szó sem lehet reklámról.
Technikai bakik
A műsor első 10 perce alatt több technikai bakinak vagyunk szem és fültanúja, mint a Magsztár összes szériája alatt, és a hibák végighúzódnak az egész műsor alatt. Wolf Kati mikrofonja általában néma, vagy éppen úgy hangzik, mintha egy panellakás fürdőszobájából beszélne. A táblagépeken olykor valamiért nem jelenik a pontszám, a háttérzene a legváratlanabb helyeken bukkan elő vagy éppen tűnik el. A legdurvább gebasz Gallusz Niki és Vizy Márton duettjénél jelentkezik: a színpadi cucc annyira gerjed, sípol, hogy még egyszer eléneklik a dalt. A műsor önmagában már nem lesz jobb vagy rosszabb, de a technikának és a mögötte álló személyi és tárgyi feltételeknek sürgősen utána kellene nézni, mert én ilyen trét élő televíziós adásban még nem láttam.
A zsűri pedig úgy dönt, az első fordulóban a Compact Disco, Heincz Gábor és Caramel dala a továbbjutó.
Ebből az első kettő valóban jogos, a harmadik viszont melléfogás, helyette egyértelműen Kállay-Saunders Andrást kellett volna választaniuk, de tényleg majdnem mindegy.
A közönségszavazatok alapján – szintén tévedésként - még Tóth Gabi dala lehet ott a két hét múlva – a jövő heti második selejtező után zajló – döntőben.
Tévedésként említhetnénk még Dancs Annamari lepontozását is, akire ezen az estén a bokszzsák szerepét osztja a zsűri, pedig semmivel nem rosszabb, mint az átlag.
De végül ez is mindegy, sőt abból a szempontból következetes is, hogy Bakuban is hasonló random módon születnek majd meg a döntések.
A jövő heti elődöntőt azért lehet megnézem majd, talán a hazai meg a nemzetközi döntőt is.
Aztán úgyis elfelejtjük az egészet.
Értékelés:5/10
Fotó: Zih Zsolt (MTI)