A legjobb szándék is félrecsúszhat a nevelésben. A szülők többsége jót akar, de néhány gyakori hiba miatt a gyermekből könnyen válhat önző felnőtt. A tudatosság az első lépés a kiegyensúlyozott személyiség kialakításához.
Sokan a szeretetüket ajándékokkal vagy túlzott engedékenységgel próbálják kifejezni, főleg nagyszülők vagy elfoglalt szülők. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy nincs következménye a kívánságainak, és bármikor bármit elér, torzulhat a valóságérzéke. Megszokja, hogy a világ körülötte forog, és felnőttként is jogosultságérzettel közelít majd másokhoz.
Az értékek megtanítása és a mértéktartás kulcsfontosságú: a "nem" szó használata nem szeretetlenség, hanem nevelési alap.
Gyakorlati tanácsok:
Állíts fel világos határokat: nem minden kérés teljesíthető azonnal vagy feltétel nélkül.
Vezesd be a „választás lehetőségét”, ne adj meg mindent egyszerre – ez fejleszti az önuralmat.
Példamondatok:
„Tudom, hogy ezt szeretnéd, de most nem fogjuk megvenni. Később megbeszéljük, mire gyűjtünk együtt.”
„Ma választhatsz egyet a kettő közül, de nem kaphatsz meg mindent egyszerre.”
A gyerekek önértékelése törékeny, különösen az iskoláskor elején. Ha gyakran hallják, hogy „bezzeg a testvéred”, vagy „a szomszéd kisfiú már rég megtanulta”, az összehasonlítás szorongást, megfelelési kényszert vagy éppen felsőbbrendűségi érzést válthat ki.
Ez az állandó mérce azt üzeni: nem önmagához képest kell fejlődnie, hanem mindig másokhoz igazodnia – akár lefelé, akár felfelé. Ez gátolhatja az önismeretet és empátiát is.
Gyakorlati tanácsok:
Csak önmagához mérd a fejlődését, ne más gyerekekhez.
Kérdezd meg, ő maga hogyan értékeli a teljesítményét – ez segíti az önreflexiót.
Példamondatok:
„Látom, mennyit fejlődtél ebben a hónapban. Ez a te saját utad.”
„Nem az a fontos, hogy más mit tud, hanem hogy te hogyan haladsz.”
A gyerek fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy megtapasztalja a hibázás lehetőségét és annak következményeit. Ha kizárólag a sikereket emeljük ki, és a kudarcokat mindig külső tényezőkre fogjuk, a gyermek nem tanulja meg vállalni a felelősséget.
Egy idő után azt hiheti, hogy neki nem kell törekednie, hiszen mindig minden rendben van vele – függetlenül a tetteitől. Ez a hozzáállás felnőttként is megmaradhat, gátolva az önkritikát és az együttműködési készséget.
Gyakorlati tanácsok:
Dicsérd az erőfeszítést, ne csak az eredményt.
Beszélgessetek arról, mit tanulhat egy hiba vagy kudarc helyzetből.
Példamondatok:
„Nagyon tetszett, ahogy kitartóan próbáltad. Ez többet ér, mint az eredmény.”
„Most nem sikerült, de nézzük meg együtt, mit csinálhatunk másképp legközelebb.”
Az osztozkodás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés. A kisgyerek ösztönösen védi, ami az övé, de a szülő feladata megtanítani, hogy mások szempontjai is számítanak.
Ha ez a tanulási folyamat kimarad, a gyerek később sem lesz képes kompromisszumokra, és hajlamos lesz minden helyzetet a saját előnye szerint alakítani.
Az empátia és az együttműködés képessége már kisgyermekkorban megalapozható – és ennek egyik első lépése az osztozás elsajátítása.
Gyakorlati tanácsok:
Játsszatok közösen osztozkodós játékokat, ahol felváltva kell használni tárgyakat.
Bátorítsd arra, hogy figyeljen mások érzéseire is – kérdezd meg, hogy mit gondolhat a másik.
Példamondatok:
„Most te választottál, következőnek majd a testvéredé a sor.”
„Szerinted hogyan érezte magát a barátod, amikor nem adtad oda neki azt a játékot?”
A szabályok, következetes elvárások és korlátok nem korlátozzák a gyermeket – épp ellenkezőleg, biztonságot adnak. Ha a szülő nem állít fel határokat, a gyermek úgy érezheti, hogy bármit megtehet következmények nélkül. Ez az érzés felnőttként is megmaradhat, és komoly problémákat okozhat a társas kapcsolatokban vagy a munkahelyen.
A szeretetteljes, de határozott nevelési stílus segít abban, hogy a gyerek megtanulja: mások jogai, szabályai és érzései is fontosak.
Gyakorlati tanácsok:
Ne engedj mindent, csak azért, mert az egyszerűbb – a következetes szabályok hosszú távon védik őt.
Használj előre megbeszélt szabályokat, és tartsd is magad hozzájuk.
Példamondatok:
„Tudod, hogy lefekvés előtt már nincs képernyőidő. Ebben nem lesz kivétel.”
„Ez most szabály, és nem azért van, hogy szigorú legyek, hanem hogy biztonságban legyél.”
Minden szülő követ el hibákat – ez természetes. A fontos az, hogy felismerjük őket, és hajlandók legyünk változtatni. Az önző viselkedés nem veleszületett tulajdonság, hanem tanult minta, amelyet időben korrigálni lehet.
A szeretet mellett a következetesség, a határok és a jó példamutatás alakítják ki azt a személyiséget, aki nemcsak magára, hanem másokra is figyelni tud.