Nemcsak leendő menyasszonyok számára.
Szakonyiné Benedek Andrea, a szombathelyi Oltári Nő divatszalon tulajdonosa és tervezője segítségével egy olyan világba kapunk bepillantást, melyet még a nagy napon is eltakar a menyasszonyi fátyol és boldogság. Nem is gondoljuk, milyen út vezet idáig. Interjú nemcsak leendő menyasszonyok számára.
Hétköznap délelőtt van. Szakonyiné Benedek Andreával Szombathelyen, a Mátyás király utca és a Thököly utca sarkán levő üzleti tömb első emeletének egyik helyiségében kavargatjuk a kávénkat. A háttérben egy varrógép zümmög halkan, körülöttünk mesevilágszerű díszletek, hatalmas tükrükkel, virágokkal, kiegészítőkkel, menyasszonyi és alkalmi ruhák tömkelegével. Kell pár perc, amíg akklimatizálódom, aztán engedem, hogy magába szippantson a romantikus hangulat.
Ezek a ruhák itt körülöttünk egyedi tervezésűek?
Igen, mi készítettük őket, de mintakollekciót alkotnak. Ha betér egy menyasszony ide az üzletbe, választhat közülük, vagy inspirációt kaphat akár a részletek, akár az egész ruha segítségével.
Mennyi van belőlük?
Körülbelül 30-40.
Ez azt jelenti, hogy 30-40 féle stílus létezik?
Ennyifele azért nem ágazik szét ez a műjaj. Négy-öt nagy stílus van, de ezen belül minden tervezőnek megvan a maga egyedisége, jellegzetessége, és természetesen a piac is diktál. Régebben például szinte kizárólag a nagy, uszályos ruhák voltak jellemzőek, ma pedig egyre több a kisebb esküvő, amikor a pár a szülőkkel csak vacsorára vagy ebédre megy. Ilyenekhez lágy, úgynevezett „görögös”, az alkalmi viselethez hasonló ruhák mennek.
Amikor az utcán lát egy esküvőt, akkor ön szakmai szemmel nézi a menyasszony szerelését?
Egy-egy ruhát megnézek szakmai szemmel, de jellemzőbb, hogy az összképet figyelem. Az a legfontosabb, hogy a pár harmonikus egységet alkosson. Ilyenkor van az, hogy kívülálló szemlélődő arra emlékezik, hogy „milyen szépek voltak együtt”.
Ön szerint a párok hány százaléka az, aki ebből a szempontból igazán eltalált?
Egyszer egy fotósnál láttam egy annyira borzalmasan öltözött párt, hogy a mennyasszonyt legszívesebben kézen fogtam volna, és adtam volna rá itt az üzletben valamit, de általában nem ennyire borzasztó a helyzet. Sok szép ruha van, és nem csak azok, amelyeket mi készítünk.
Szakonyiné Benedek Andrea
Sokan készíttetnek egyedi ruhát az esküvőre?
Pontos százalékot nem tudok mondani, de azt hiszem, egyre többen. A lányok érezhetően egyre igényesebbek és tudatosabbak, jobban megnézik, mit is kapnak a pénzükért. Egy egyedi készítésű ruha nemcsak érzésben más, mint egy kölcsönzött, de olykor anyagilag is előnyösebb választás. Arról nem is beszélve, hogy pont olyan, mint amilyennek a menyasszony elképzelte.
A honlapjukon olvastam, hogy ön azért kezdett ilyen ruhákat tervezni, mert amikor menyasszony volt, egészen Budapestig kellett menni, hogy megfelelőt találjon. Lehet, hogy sokan hasonlóan kritikusak, de attól még nem vágnak bele egy ilyen üzletbe.
Én szakmám szerint külkereskedő vagyok, ami elvileg elég messze áll attól, amit most csinálok. De már kislányként, amikor az általános iskolában szoknyát varrtuk a gyakorlati órán, annyira megtetszett a dolog, hogy szüleimtől varrógépet kértem, amit meg is kaptam. Ezzel elkészítettem magamnak mindent, amit nem lehetett megvenni a boltokban. Állítólag én varrtam néhány osztálytársam ballagási szoknyáit is, de erre, bevallom, nem emlékszem. És tényleg nagyon szomorú voltam, amikor vissza kellett vinnem Budapestre a gyönyörű menyasszonyi ruhámat, így elhatároztam, hogy „lehozom a csillagokat” a szombathelyi és környékbeli lányoknak. Egy időben forgalmaztam nagy tervezőknek a dolgait, amerikai és olasz ruhákat, de ez valahogy nem elégített ki, mert mindig is szerettem belevinni a munkába a kreativitásomat.
Szintén a honlapon olvastam, hogy a személyiségre szabva készítik el a menyasszonyi ruhákat. Ez jól hangzik, csak nehéz elképzelni a gyakorlati megvalósítást.
Bejön a boltba egy félénk kis menyasszony, leül ide az asztalhoz, ahol mi most kávézunk, megnézi a katalógusokat, a mintakollekciót, én meg közben kérdéseket teszek fel neki, megpróbálom kinyitni a személyiségét. Sokat meg lehet tudni abból, hogy ki hogy és hova tervezte az esküvőt. Valaki gyorsabban megnyílik, valaki nehezebb dió. Aztán felpróbálunk millió ruhát, és közösen elindulunk valamilyen irányba. Addig variálunk, tervezgetünk – és nem papíron, hanem élesben – amíg megtaláljuk a megoldást. Azt vettem észre, hogy egyre jobban hallgatnak rám.
Közben jár itt körbe a szemem. Azt a ruhát például kinek ajánlaná?
Ez a keresztbe csíkos modell (a képen a tükör előtt - a szerk.) lefinomított formája a régi habos, fodros menyasszonyi ruháknak. Magas, vékony, sudár, barnás bőrű, sötétebb hajú, vagányabb lánynak ajánlanám, olyannak, aki szereti a kényelmet. Sok függ a kiegészítőktől is. Ha beteszünk a hajba egy tollat, akkor még bevállalósabb, ha fátylat, akkor szelídebb lesz.
Mi az utóbbi évek trendje?
A menyasszonyi ruháknál ezt nem lehet ilyen élesen követni. Amit a divat diktál, az ebben a szegmensben – mivel mindenki fél az újtól - egy kicsit később jelenik meg. Azt azonban látom, hogy a krémszín helyett ismét jön vissza a fehér, és extrémitásként a fekete. Az extrém dolgok amúgy is egyre népszerűbbek az esküvőkön, ami rendben is van egy bizonyos mértékig, de azért én óvatosságra intek mindenkit. Tegnap egy osztrák hölgyet beszéltem le arról, hogy fekete kesztyűt viseljen az esküvőn.
Van önnek példaképe a nagy divattervezők között?
A neves divattervezők tevékenységét muszáj nyomon követni, mert ők diktálják a dolgokat. Neveket szándékosan nem mondok, a magyar szakmából viszont kiemelném Héjja Jánost, akinek gyönyörű munkái vannak, és akivel szinte együtt kezdtünk annak idején.
Nagy a különbség a külföldi divattervezők munkái és a magyar ízlés között?
Hatalmas. A hazai viszonyok között csak csepegtetni lehet az újdonságokat. Ez jórészben a magyar lakodalom jellegéből is fakad. Egy spanyol vagy amerikai menyasszony elmegy az esküvőre, koccintgat a násznéppel, aztán átöltözik a egy egyszerűbb ruhájába és elmegy nászútra. A magyar menyasszony uszályban fotózkodik délután, aztán éjfélig táncol, miközben körülötte megy az „ereszd el a hajam” mulatozás, aztán éjfél után menyecskeruhába pattan és tovább „dolgozik”. Egyre jobban előjönnek a hagyományok is, olyan apróságok, melyekre nagyon oda kell figyelni.
A statisztikák szerint egyre kevésbé népszerű a házasság és így az esküvő is. Ön mit üzen a lányoknak, miért érdemes bevállalni?
„Gyakorló”, 23 éves házasként azt mondom, ez nem egyszerű ceremónia. A házasság, az esküvő egy nő életében kihagyhatatlan dolog. Mindegyikünk arra vágyik kislánykora óta, hogy egyszer majd menyasszony legyen. Mindegy, hogy az esküvő kicsi vagy nagy, olyan emléket, olyan táplálékot jelent egész életre, olyant, amihez vissza lehet nyúlni még a legnehezebb napokon is.
Az Oltrári Nő divatszalon modelljeiből:
