Falusi piac Szombathelyen: kettő is van

A szombathelyi falusi piac sorsának alakulását először a google segítségével próbáltuk feltárni. Kísérletünket siker koronázta: a facebookon bukkantunk nyomára, mi történt a két hónappal ezelőtti indulás óta. Az üzenőfalról az derült ki, hogy minden szombaton délelőtt az Árkádiánál találjuk meg az árusokat, amin kicsit meglepődtünk, de irány a Dolgozók útja.

 

A lapon 192 kedvelőjét találtuk a vásárlóhelynek, szombat délelőtt is körülbelül ennyi lehetett a látogatók száma. A Napforrás biobolt tulajdonosa is kitelepült, az mondja, van érdeklődés a (minősített) bio gyümölcslék, magvak, kézi készítésű kozmetikumok, horvátzsidányi forrásvíz iránt. A piacról szólva megjegyzi, hogy van létjogosultsága, egyre többen keresik a hipermarketekben forgalmazott élelmiszerek alternatíváját, a régi ízeket, ami – neki legalább is ez a tapasztalata – sokak számára új. Úgy látja, az Árkádia előtti térre azok jönnek szombatonként, akik a vásárcsarnokban is csalódtak, mert ott a nagybani piacról származó zöldségeket kapnak. (A vásárcsarnokkal kapcsolatban kicsit vitatkozunk – azért lehet ott találni őstermelőket is, nyáron főleg - meg azon is, miért is probléma, hogy a piacon vannak kofák is, aztán megállapodunk abban, hogy ez mégsem probléma.) Az falusi piacra visszatérve megjegyzi, csak két dolog hiányzik: a termelő és a vásárló.

 

 

 

Valóban, zöldség-gyümölcs standot egyet látunk, mézes van több is. Mészáros Ildikó zalaháshágyi méhészetük termékeit, természetes alapanyogokkal (gyümölcsökkel, magvakkal) ízesített mézeket árul, sikerrel. Bejött a kezdeményezés a két sajtosnak is. A tehénsajtot áruló úr azt mondja, az elején nagyobb volt az érdeklődés, viszont számos visszajáró vevője van. A kecskesajtos Horváth Eszter viszont teljesen elégedett: eddig mindent eladtak, amit kihoztak. Ugyancsak jó a tapasztalata a savanyúságot árusító Vargáné Balázs Veronikának. Elsősorban saját zöldségféléiket dolgozzák fel, ha vásárolnak valahonnan, akkor legfeljebb ötven kilométeres körzetből. És nála érhető tetten a „kézműves” termelés lényege: ha valakinek egyedi kívánsága van, azt is tudják teljesíteni.

 

 

Ehhez képest az árak átlagosnak mondhatók, nagyjából ugyanannyiért lehet itt is vásárolni, mint a vásárcsarnokban, még az egyetlen füstölhús-árus is hasonlókkal dolgozik. A helypénz viszont jelképesnek mondható – tudom meg az egyik standnál.

 

Az egyik törzsvevő a házias ízekért jön, a régi, gyerekkori zamatokra vágyik. Reálisan ítéli meg a helyzetet: már az pozitívum, ha „lehetőség szerint” a legkevesebb vegyszert tartalmazza az élelmiszer. Tojást veszünk egy bucsui fiatalasszonytól, és odébb állunk egy házzal: Irány a múzeumfalu.

 

 

Az Árkádiánál ugyanis kiderült, hogy az eredetileg a skanzenben indult piac nem áttelepült a Dolgozók útjára, hanem az eredeti csapat szétvált. Ennek okát a múzeumfalu munkatársaitól tudom meg: A kezdeményezés tőlük indult, de mivel az induláskor nem sikerült engedélyt szerezni húsfélék, sajtok árusítására, ezért a csapat egy része kivált, és más helyet keresett – mondja Dulfalvi Zsuzsa. Az akadályt vette a múzeum csapata is: augusztus 13-ától már náluk is lesz füstölt hús, és tejterméket is lehet árusítani. Mindenkit várnak, azt is akinek éppen a kiskertjében akad felesleg. Helypénz most a bevezető időszakban egyáltalán nincs, és a piac látogatóinak belépőjegyet sem kell váltaniuk.

 

Az ötlet egyébként a múzeumfalu kertjében termett: ha már van kert (zöldséges és vasi őshonos fajtákat őrző gyümölcsös), legyen piac is. Az elnevezés – falusi – is a múzeum szervezőinek ötlete, akik nem örülnek, hogy kettészakadt a csapat. Nincs is benne túl sok ráció.

 

 

Itt is lassan jövögetnek a vevők, tojást, fűszernövényeket, dísznövényeket pakolnak a kosarakba. Méz itt is van, és persze jó hangulat, beszélgetés a vevők és eladók között, no és főleg az eladók között. Én Károssy tanár úrnál ragadok le. A főiskolai tanár körtét, cukkinit, tökféléket árul (rajta kívül egy fiatalember asztalán látok nagyon guszta, garantáltan kerti zöldpaprikát, paradicsomot.) A tanár úr az egyik gömbölyded kabakot mutatóba hozta ki, nem tudták otthon – ránézésre - eldönteni, hogy vajon elfajzott patisszon vagy eredeti istengyalulta tök a jó kilónyi zöldség. (A rejtély kulcsát a konyhában találja majd meg, aki nekiáll megfőzni a tököt). Nagy kertje van a tanár úrnak, jórészt egyedül műveli, a felesleget hozza ki. De ahogy mondja, ez nem a pénzről szól, nem a haszonról: az egészséges élelmiszerről, és termelői piac az, ami ehhez kedvet csinálhat. Azt is megemlíti, hogy bár ma nem túl népszerű a mezőgazdasággal foglalkozni, azért van reménykeltő példa is: kertje végében egy tizenhat éves fiatalember most ácsolja a kerítést, tyúkokkal és nyulakkal akar foglalkozni.

 

Lehet, hogy jövőre már tőle is vásárolhatunk a falusi piacon? Egy nyúl rendel…