Brazíliában a szakmák olimpiáján verte meg a világot.
Néhány napja érkezett a hír arról, hogy egy Pécsen élő és dolgozó asztalos, a 21 éves László Attila, aki a Brazíliában megrendezett WorldSkills elnevezésű szakmák olimpiáján a bútorasztalosok közül mindenkit maga mögé utasított, Vas megyében született, és egészen a középiskola befejezéséig a megyében élt. Utánajártunk, ki is ez a fiatalember.
Mondhatni, hogy Attila esetében sem esett messze az alma a fájától, mivel nagyapja és édesapja is asztalos, de ha ez nem lenne elég, a bátyja is ezt a szakmát választotta.
„Kicsi műhelyünkben már egész pici koromban fúrtam, faragtam a felnőttek között. Korán látták a szüleim, hogy ügyesen fogom a szerszámokat, ezért beírattak egy faragó szakkörbe. Én minden héten szorgalmasan jártam farigcsálni egy népi iparművészhez” – olvasható a verseny honlapján található rövid bemutatkozásában.
Attila tizenkét éves volt, amikor munkáival komolyabb terepre lépett, ekkor zsűrizte egy munkáját – egy sótartót – a budapesti Hagyományok Háza.
„A faragás most is fontos, azóta is készítek népművészeti tárgyakat kézi faragással. Már húsz lezsűrizett alkotásom van, pl.: borotvatok, kulacs, mángorló, tükrös, szék, szuszék, mozsár, diótörő tál. Tagja vagyok, a Velemi Népművészeti Stúdiónak ahol havi rendszerességgel összejövünk, dolgozgatunk, kiállításokra járunk.”
Fotó: Sóki Tamás (MTI)
Ezek után az előzmények után mint írja, természetes volt, hogy a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium és Szakképző Iskola bútorasztalos szakára jelentkezett. A középiskolai évek alatt sem kerülte a megmérettetéseket: a Szakma Kiváló Tanulója Versenyen például negyedik helyezést ért el. Tanulmányai végén – 2013-ban - jeles szakmunkás bizonyítványt kapott.
Attila a WorldSkills-re két évig készült. Ennek jegyében például azt a komódot, amellyel aranyérmet nyert, már nyolcszor elkészítette. Tavaly Lille-ben pedig részt vett az EuroSkills versenyen, az ott szerzett tapasztalatokkal gazdagodva vágott neki a szakmák olimpiájának. Úgy véli, ez alatt a két év alatt nagyon sok újat tanult a szakmájáról.
„A felkészülés legnagyobb előnye az volt, hogy sok helyen dolgoztunk, sok szakemberrel találkoztunk, ezért mindenhol új dolgokat, jó megoldásokat tanultam. Ezeket, jól tudtam hasznosítani a versenyen. A családi nyaralás idén emiatt elmaradt, de majd jövőre bepótoljuk” – fejtegette Attila.
A komódszerű fiókos bútor elkészítésére egyébként a versenyen huszonkét óra állt rendelkezésére. A szakmai zsűri naponta értékelte az egyes munkafázisokat, leginkább a felület megmunkálásának minőségét és a pontosságot nézték. Nehézséget jelentett, hogy a kiíráshoz képest az utolsó pillanatban is változtattak a feladaton, amelyhez a versenyzőknek alkalmazkodniuk kellett. A verseny szabályai szigorúak voltak, mindenkinek pontosan annyi nyersanyag állt a rendelkezésére, amennyi a munkadarab elkészítéséhez kellett, javításra nem volt lehetőség, ha valaki elrontott valamit.
Fotó: Sóki Tamás (MTI)
Attila felkészítője, Fekete Zoltán véleménye szerint tanítványának nagyon jók az adottságai, fő erénye a pontosság, folyamatosan méri és ellenőrzi a munkáját, közben pedig a következő munkafázison jár az esze.
A szakember úgy látja, hogy a hazai szakmunkásképzésnek megújulásra van szüksége, fejleszteni kellene a tananyagot, több pénzt kellene fordítani a tanműhelyek felszerelésére és folyamatosan tovább kellene képezni a szakoktatóként dolgozókat is. Az eredményesebb szakmunkásképzés érdekében szerinte javítani kellene az általános iskolai oktatáson is, fontos, hogy ne csak a leggyengébb eredményeket felmutató fiatalok menjenek szakiskolába, ahol ma még az első időkben azokat a hiányokat igyekeznek pótolni, amelyeket az általános iskolai képzés hagyott maga után.
Hogy mit gondol a világ legjobb bútorasztalosa a szakmájáról?
„Az asztalos szakma szépsége, hogy néhány szőrös deszkából egy-két hét alatt gyönyörű szekrény lesz. Hátránya viszont, hogy mindez nehéz fizikai munkával valósítható meg. A szakmát csak azt tudja szívvel-lélekkel csinálni, aki igazán szereti. A szakma szeretete nagyon fontos. A nehéz munkához jó fizikai erőnlétre, és kitartásra is nagy szükség van. Az asztalosság megköveteli a precízséget, pontosságot.”
Szavaiból kitűnik az is, hogy a szakma iránti alázatnak sincs híján.
„Az oktató tanácsait komolyan kell venni annak, aki ilyen versenyre jelentkezik. Mivel a feladatot időre kell teljesíteni, nagyon fontos a szintidő. Fontos még az otthoni gyakorlás, és a precíz, pontos munkavégzés. A mesterekben tetszik, hogy nagyon közvetlenek segítőkészek, de ha valami nem sikerül egészen jól, azt azonnal a szemembe mondják, és elmagyarázzák, hogy hogyan kellett volna csinálni.”
Attila tehát Pécsen él, és mint elmondta, nem a szavak embere, az ő igazi terepe az asztalosműhely, ott érzi igazán jól magát, így nem csoda, hogy idegen tőle az a nyilvánosság, ami a versenyen elért sikerrel jár.
A WorldSkills versenyen egy másik magyar szakember is remekül szerepelt: Csongrádi Dávid ezüstérmet szerzett az informatikai hálózati rendszergazda kategóriában.
(Forrás: MTI, Pécsma.hu, Profession.hu)