Munkatársunk jártában-keltében, Szombathely-Körmend relációban levadászta a fal- és vécéfirkákat. Már amennyit talált, mert – bevallja férfiasan – többre számított. De egy szép csokorra való így is telt a Vas megyei konyhaszociológiából. .
Munkatársunk jártában-keltében, Szombathely-Körmend relációban levadászta a fal- és vécéfirkákat. Már amennyit talált, mert – bevallja férfiasan – többre számított. De egy szép csokorra való így is telt a Vas megyei konyhaszociológiából.
Munkatársunk jártában-keltében, Szombathely-Körmend relációban levadászta a fal- és vécéfirkákat. Már amennyit talált, mert – bevallja férfiasan – többre számított. De egy szép csokorra való így is telt a Vas megyei konyhaszociológiából.
Csak valamilyen nyomhagyó eszköz kell: toll, filc, festékes spray, matrica és persze egy felület, ahova odacsikarhatjuk belőlük a magunkét. Legyenek ezek kivehetetlen krikszkrakszok, mobilszámos felajánlkozások (bizonnyal mások nevében), „itt jártam ekkor” helyzetjelentések, primitív trágárkodások, „Józsi + Katus Forever”-jellegű fogadalmak stb. Többnyire abból a fajtából, amire áll, hogy ha láttál belőle egyet (vagy néhányat), akkor mindet láttad. Az ALON ezt cáfolni szándékszó munkatársa (azaz én) jártában-keltében, aztán célirányosan is végigjárt több lelőhelyet bizonyságtétel gyanánt.
Csalódni ugyan nem csalódott, de azért – bevallja – burjánzóbb, egyedibb portyazsákmányra számított. Na nem mintha nem volt jó látni, hogy a belvárosban elvadult környék alig akad, bizonyságául, hogy a rendpártiak is akcióznak néha. Gyűjtés közben meg is szólította egy, az utcai autómosást abbahagyó férfi, hogy „Ugye, nem festékezni akar?” Hiába mondta, hogy csak fényképezi őket, a férfin látszott, hogy a felét se hiszi, ő első blikkre felismeri a tisztes szürkeség ellen ágáló vandált.
Következzék a témában egy kurta konyhaszociológia a grafikai szempontból elég gyatra szinten teljesítő, tartalmilag azonban néha igen leleményes(en hibás nyelviségű) feliratokról. Hol máshol lobbanna fel bennünk az ilyes kreativitás, mint olyan helyeken, ahol várni kényszerülünk: busz- és vonatállomásokon? Vagy ahol naponta járunk, és a „összekacsinthatunk” az éj leple alatt odakanyarított, nyilvánossá tett művünket: forgalmas utak menti házfalakon? Persze akadnak félénkebb magamutogatók is, akik eldugottabb helyeken próbálják hinteni az igét: híd alatt, padba vésve, kukákra matricázva, kapubejáróban, oszlopok oldalán stb. Érdekes látni továbbá a célirányosságot, hogy például az Ady téren a buszvégállomás várótermét saroktól sarokig fedi a tollkoptatás. Vagy hogy egymás felirataihoz is kommentárokat fűznek, továbbgondolják, sőt akad, aki visszatért a tett színhelhére.