Az első Nemzeti Vágtán Vas megyét Körmend és Őriszentpéter, lapunkat Rose kollega képviselte, aki hiába szurkolta végig lelkesen a selejtezőket, a két vasi település nem jutott a döntőbe. A szakkomentátor az angol telivéreket favorizálta, Rose viszont ennél tágabb összefüggésbe helyezi a Hősök Terén zajlott eseményeket.
Verőfényes napsütéssel kezdődött az első magyar Nemzeti Vágta, amelyen magyar települések lovasai versenyeztek. A komplett Hősök terét lóversenypályává alakították mindehhez a szervezők, a Vágta „agya”, Geszti Péter ötlete nyomán.
Valószínűleg a kissé húzós nevezési díj lehetett az oka, hogy Vas megyéből mindössze két település, Körmend és Őriszentpéter indult a versenyen, igaz, közülük Őriszentpétert nem a helyi önkormányzat, hanem a Magyar Fejlesztési Bank fizette be a Vágtára.
Az előfutamokat délelőtt 10-től tartották, Körmend a korábban megtartott sorsolás alapján a 11. futamban Lőrincivel, Hajdúszoboszlóval, Kaposszekcsővel, Vácegressel és Zagyvaszántóval, Őriszentpéter pedig Hatvannal, Szentessel, Újbudával (Budapest XI. kerülete), Nyíregyházával és Bonyháddal került össze a 3. futamban.
Délelőtt így nyakamba veszem az Andrássy utat, amelynek egy részét lezárták, kétoldalt az induló települések pavilonjaival, meg némi kézműves cuccal és rengeteg vendéglátóhellyel pakolták teli. Mind a körmendi, mind az őriszentpéteri stand aranyos, színes kiadványhegyek, semmi extra, de végül is nem ezért jöttek. Néhányan azért jobban belehúznak a marketingbe (na ja, ennyiért már...), fafaragóval, borkóstolóval, reneszánsz ruhába öltözött hölgyekkel vagy éppen magával a polgármesterrel.
Az első előfutam igazából nem érdekel, de annyira mégis, hogy szokjam a rendszert. Még nincsenek is túl sokan, csak a nap tűz már most rettenetesen, árnyék nincs, emelvény is csak a VIP-nek. Valamennyire csak az vigasztal, hogy nekik is a szemükbe tűz a nap. Az első futamot fölényesen nyeri Orosháza, mellettem hangosan biztatják a zsokét (hajrá Kisbakos), nagy gond itt már nem lesz a hangulattal. Menet közben egy ló meggondolja magát és kitör oldalra, de mi, nézők biztonságban vagyunk az embermagas kordonok mögött. A második futam érvénytelen, mert két lovas is lepottyan, az egyik paripa így fut vagy öt pluszkört, mire be tudják fogni.
A szakkommentátortól közben megtudom, hogy mivel sík terepen zajló versenyről van szó, vélhetően az angol telivérek lesznek a nyerő lovak. Csak tudnám, azt milyen.
A harmadik futamnál beállok a célvonalhoz, ami nem azonos a rajttal, minthogy két és fél kört kell megtenni. Őriszentpétert Györgyi Barnabás képviseli Thalia nyergében, piros huszáröltözékben, zöld csákóval. Thalia egy magyar félvér kanca, lovasa pedig eredményes díjugrató, ebből még bármi lehet, gondolom. Az előfutamok győztesei egyébként egymilliót kapnak, valamint továbbjutnak a délutáni középdöntőbe, ahonnét a legjobb hat kerül az esti döntőbe. Előfutamból tizenhatot rendeznek. Sajnos Thalia most kevésnek bizonyul ebben a mezőnyben, csak a negyedik helyre fut be, a futamot Nyíregyháza nyeri, persze egy angol telivérrel. (Ezt bemondják, onnét tudom.) Részemről elhúzok a szomszédos Egészségligetbe, testzsírszázalékot méretni (jelentem, normális).
Fél egy felé érek vissza a Végtára, még két futam hátravan a körmendi indulás előtt. A nap már szinte kibírhatatlan, árnyék van, de csak odébb, ahonnan meg a versenyt nem látni, de legrosszabb az árnyékszék, vagyis a mobilvécé, amiből szerintem az összest sikerült a tűző napra kiállítani, el lehet képzelni, milyen fílingje van belülről a műanyagkasztninak.
A 11. futamot a rajtnál támadom be, a körmendi induló Kaisinger Balázson zöld huszárruha és kék csákó van, lova neve Rómeó. Kaisingert az egyik esélyesként konferálják fel, hiszen napjaink egyik legsikeresebb military lovasa, magyar bajnok, ötéves lova pedig a Kincsem Parkban bizonyított már több alkalommal. Elrajtolnak, a körmendi lovas rögtön az élre tör, fél körnél vezet, de Hajdúszoboszló nagyon jön mellette. Másfél körnél még mindig Kasinger azt élen, de két körnél már fej-fej mellet haladnak, és az utolsó 150 méteren sajnos a hajdúszoboszlói zsoké lehagyja utolsó vasi reménységünket. Körmend a második, én meg hazaindulok ebédelni, még egy gyors körülnézés a közönségen: pár szervezőt leszámítva, nemigen látni senkit sem elegánsan, lóversenyeken megszokott öltözetben, hölgyeket kalapban vagy ilyesmi. Pedig a hangulata már tényleg megvan.
Délutánra már F. is mutat némi (múló) érdeklődést a paripák iránt, így kettesben sétálunk vissza a tett színhelyére, öttől történelmi bemutatók vannak, amikből semmit nem látunk, akkora a tömeg. Mivel emelvény nincs, csak néha látunk egy-egy feltartott zászlót elsuhanni. F. így hamar meg is unja az egészet (egy ötéves még csak-csak élvezi, jegyzi meg, és milyen igaza van), és hazamegy, én már juszt is kivárom a végét.
A hatkor kezdődő döntőbe Nyíregyháza, Hajdúszoboszló, Verőce, Szigliget, Debrecen és Orosháza jutott, ők versengenek a harmincmilliós fődíjáért és a vágtakardért. Ebből a mezőnyből azonnal Szigligetnek kezdek el drukkolni, úgy látatlanban is, és mint kiderül, nem is tévedek sokat. Szigliget színeiben Kovács Sándor versenyez, Falurossza nyergében.
A döntőbe jutott zsokék közül amúgy három nő és három a férfi van, gondolom, az ilyen mértékű emancipáció se gyakori egy lovasversenyen. Falurossza fél kör után az élen, de feljön a nyíregyházi is, és rögvest átveszi a vezetést, és kitart a futam végig. Így az első Nemzeti Vágtát Nyíregyháza nyeri, méghozzá a 19 éves főiskolás lány, Suták Vanda személyében. Szigliget a második, a harmadik helyen Orosháza.
A protokollt kihagyom, oldalt (nyilván) betonlakó lányokat látok, akik sima, egyszerű, pihenő lovakat fotóznak. Elvégre lovas nemzet vagyunk, vagy mi.