Nem mondom, hogy meguntuk a karneváli blogírást, mert nem erről van szó. Még akkor sem, ha több évig csináltuk, meg időközben mások is lekoppintották. Egyszerűen azért váltunk, mert – ahogy olvasóink már biztos régen észrevették - szeretünk mindig valami újjal előrukkolni. Így idén karneváli jegyzetek vannak, melyeket szerkesztőségünk derék munkatársai produkálnak napról napra. Aztán majd kialakul. .
Nem mondom, hogy meguntuk a karneváli blogírást, mert nem erről van szó. Még akkor sem, ha több évig csináltuk, meg időközben mások is lekoppintották. Egyszerűen azért váltunk, mert – ahogy olvasóink már biztos régen észrevették - szeretünk mindig valami újjal előrukkolni. Így idén karneváli jegyzetek vannak, melyeket szerkesztőségünk derék munkatársai produkálnak napról napra. Aztán majd kialakul.
.
Nem mondom, hogy meguntuk a karneváli blogírást, mert nem erről van szó. Még akkor sem, ha több évig csináltuk, meg időközben mások is lekoppintották. Egyszerűen azért váltunk, mert – ahogy olvasóink már biztos régen észrevették - szeretünk mindig valami újjal előrukkolni. Így idén karneváli jegyzetek vannak, melyeket szerkesztőségünk derék munkatársai produkálnak napról napra. Aztán majd kialakul.
Videó: 10 éves a Savarai Történelmi Karnevál
Csütörtökön egy kis ünnepség keretében Ipkovich György polgármester és a karnevál szervezői megszelték azt a római oszlopot mintázó tortát, amely a rendezvény tizedik születésnapját volt hivatott szimbolizálni. A különleges cukrászati produktum a helyszínen kapásból kiosztásra került, melyet az élelmesebb karneválozók lendületből be is tömtek.
Kupi Györgyi:
Ünnepi műsor megvolt, ebéd megvolt, délutáni szunyókálás is letudva, mehetünk a búcsúba. Mert ettől a karneváltól nekem mindig olyan falusi-búcsú hangulatom van. Még mielőtt bárki megsértődne, nem korántsem a fesztivál színvonala miatt támad búcsú-érzésem, hanem azért, mert abban a faluban, ahol gyerekeskedtem, nyár végén volt a búcsú.
Előfordult, hogy augusztus 20-ra esett, ami nagy könnyebbség volt öreganyámnak, anyámnak, ángyomnak, mert nem lábatlankodtam a forró serpenyők, tepsik, piruló, illatos kacsák, sercegő csirkék és gőzölgő, savanykás almáspiték között a konyhában. A katonai eskütételt, a vízi-és légiparádét néztem a tévében, a rokonságtól kapott mogyoróscsokit és franciadrazsét majszolgatva, azon gondolkodtam, vajon ki fog még érkezni, mikor megyünk le a Duna-partra, hány sátor lesz kirakva (nagy búcsú volt ám), kivel fogunk találkozni, ott lesz-e a Kovácsjancsi és mit mondok neki, ha rácsap a fenekemre a pingált fakanállal.
Erre a napra lehetett várni, lehetett készülődni, ez mindig volt, és azt hittem, mindig lesz is, de nem lett. És én képtelen vagyok visszamenni a falumba búcsúba, kacsát se sütök, mert félek az ízétől. De itt van nekem a karnevál búcsúpótléknak. Nagy bajban lennék most, ha nem lenne.
Rózsa Melinda (Rose)
Délelőtt már jelmezesekkel találkozom. Sokan még pakolnak. A sörtéren kuponos rendszert csináltak, amit nem szeretek. Megnézem a képeslap-kiállítást az MMIK-ban. Milyen, kérdezi JA. Képeslapok vannak kiállítva, felelem. Nem is ragoznám tovább.
Harle felkínálja a lehetőséget, hogy csatlakozzam a háremhez a hastáncos lányok sátrában, de nem élek vele.
A polgármesterünk öltönye erősen kilóg a mezőnyből a hivatalos megnyitón, de az ujját ő is megnyalja a karnevál-szülinapi torta után. Finom is.
Lassan összeáll a kép az alonos sátorban is, mire kora délután az első sorokat írom, már azt látom, amint Morn kolléga live integet a térről bele az ipari kamerába.
Hat körül megyek vissza, immár reneszánsz ruhában. Ez az első év, hogy nekem is van jelmezem. Innentől kezdve könnyű lesz engem felismerni, én vagyok az a tyúk, aki a három vég anyagból készült szoknyarészével mindenbe beleakad.
Irédy Dénes:
Túl mediterrán égöv ez nekem. De legalább a tumultus még nem vitte túlzásba magát. Az élmények azért sorjáznak szép számmal. A Kalandvár környékén egy részeg férfi a délutánban már úgy eltéveszti a tömb bejáratát, hogy szinte visszapattan róla. Leülve a lépcsőre, gondolkodik is a hogyan továbbon vagy negyedórát. Az Art Caféban se kell kevesebbet várnom a pálinka előörsű öszibarackra.
Kedvünk támadna a Borok Utcájában is a legnépszerűbb kupicásra, de a hőség inkább a Szimfónia Kávézóba irányítja a lépteinket. A szocializálódás aztán egy gyors gyros-tállal folytatódik az Uránia Udvar árnyasában. Árilag ami itt nagy adag, az a Szentháromság-szobornál pitányi. Lassan már kezd karneválodni a Thököly utca, amikor arra járunk, de a sorban állások még nem akarják feltétlenül kihozni senkiből a mizantrópot.
Nyolc óra a leadási ideje a most olvasható napi penzumnak, addig még kilépünk a vasútra bevárni a havert, akinek a vonata az eddigi kettő után további háromnegyed órát késik. Sebaj, addig jól elnézegetjük a helyi punkok grasszálását és angol nyelvi kísérleteit, hogy érdemeben vegyék fel a kapcsolatot a külföldi tarajtulajdonosokkal. Most meg irány az Irokéz Galéria kultúrmiliője: szaunázni és borozgatni.
Józing Antal:
Nem mondom, hogy unatkoztam volna a karnevál nulladik, első vagy akárhányadik napján. Hajnali fél kilenckor misével kezdtem a napot, ami nálam nem teljesen szokványos dolog. Mint ahogy nem teljesen szokványos a szombathelyi augusztus 20. sem, lévén szépen összeolvad a karnevállal, így majdnem hogy nincs, főként akkor, ha a hivatalos programok között is átfedések vannak. Nem mintha baj lenne, csak mondom.
Dél körül – alig volt ezer fok - kicuccoltunk a Fő térre, meg összelőttük a technikát, pontosabban összelőtték az ehhez értők. Eközben hozzám beállított az öcsém, de nem a karnevál, hanem avégett, hogy marha olcsóért tudtak Bükön szállást szerezni pár napra, és ha már ott vannak, beugrottak Szombathelyre egy kürtős kalácsért. Szóval a Szentháromság-szobor tövében vadkempingezünk, jó sok látogatóval meg villogó monitorokkal. Korábban voltak hajszálrepedések bennem a tekintetben, hogy mindez hogyan illeszkedik majd egy történelmi karneválhoz, de látva az összképet, meg kell állapítsam, hogy pont ezek az események központjában a villogó monitorok teszik kerekké a nagyrendezvényi ízt.
Lecsekkeltem a Berzsenyi téren elindított új helyszínt, a Sörteret, nekem annyira nem jött be, és ezen a hastáncos lányok sem segítettek sokat. Nem tudom, miért nem hat rám megfelelő intenzitással ez a mostanában népszerű új női sport, de azt hiszem, most pár napig nem is tűnődök el rajta. Nagyjából ugyanaz a helyzet a Csík zenekarral is.
Csütörtök este egyébként meglepően sokan voltak már bent este a koncerten, meg úgy egyáltalán a belvárosban, így a nulladik nap mindenképpen sikeres kezdés, jövőre kellene egy mínusz egyedik nap is, mondjuk Tankcsapdával.
Na de komolyra fordítva a szót: este érett szakmai vita volt a sátorban arról, hogy melyik a jobb: a kishűtőből előhúzott háromdecis Heineken, vagy a műanyagpohárban beszerezhető Soproni Ászok. Nem akarok senkit befolyásolni, de szerintem az utóbbi, mert lehet lötykölni.
Kleinhappel Miklós:
Annak ellenére, hogy a szombathelyieknek sokkal kevesebb újdonsággal szolgál a napokig tartó rendezvénysorozat, mint az ide látogatóknak; sokan azt mondják, azért maradnak otthon, mert láttak már mindent.
Annak ellenére, hogy ha beindul a gépezet (estére beindult), zsúfolásig megtelnek a karneválhelyszínek, hogy az embert hatalmába keríti a heringparty-szindróma; olyanok is bőven akadnak, akik a tömeg miatt nem látogatják a karnevált.
Karneválozni akkor is jó, mert azért mindig van mire rácsodálkozni. Akkor is, ha a belváros közelében szinte képtelenség parkolni, így esetenként hosszú kilométereket kell gyalogolni, mire az ember eléri a Fő tér környékét, de ha már ott van – dacára melegnek, zsúfoltságnak –, magával ragad és nem ereszt a hangulat.
Az újságíró hajnali négy óra tájékán hazafelé tartva azt veszi észre, hogy ilyenkor is kisebb-nagyobb csoportok vannak az utcán. És élnek. Egy átlagos hosszú hétvégéhez képest a hajnali óra ellenére szokatlanul sok autó fut az utakon. Sokkal több ablakból szűrődik ki fény, beszélgetés hangjai vagy éppen zene, mint máskor. Él az egész város. És valamilyen formában szinte mindenki benne van a buliban.
Ha egy országban az úgynevezett átlagember túl sok mindenből kimarad, akkor azzal az országgal valami komoly baj van. Magyarországon pedig sokaknak lassan egy-egy bevásárlás is luxusnak számít, nem, hogy részt venni koncerteken, fesztiválokon, színházi előadásokon.
Jó, hogy a történelmi karnevál árusai nem egyszer borsos áron kínálják a portékáikat. Sokaknak egy pohár bor vagy tejfölös-sajtos lángos sem fér bele a keretbe, vagy éppen nem tudják kigazdálkodni a fizetős programok belépőinek árát. De ha nem is öltenek magukra római kori viseletet – a mai napig bántóan kevés római polgárnak öltözött városlakót látni karneválidőben az utcákon, pedig ez fontos hangulati elem lehetne –, néhány rendezvényt meglátogatnak, összefutnak és elbeszélgetnek a rég nem látott ismerősökkel vagy egyszerűen csak kikapcsolódnak egy kis időre valamelyik koncerten. Mellesleg pedig nem az egyéb ingyenes közösség-összetartó programokon (újnáci megemlékezések, egyenruhás felvonulások, kődobálás utcákon, tereken) vesznek részt.
További képek a 2009-es Savaria Karneválról