Lezajlott a karnevál történetének első péntek délutáni felvonulása. Lehet azok jártak jól, akik ezt választották, mert szombatra esőt jósolnak. Este Boban Markovics maga helyett fiát küldte, ettől függetlenül iszonyúan megtelt a tér. .
Lezajlott a karnevál történetének első péntek délutáni felvonulása. Lehet azok jártak jól, akik ezt választották, mert szombatra esőt jósolnak. Este Boban Markovics maga helyett fiát küldte, ettől függetlenül iszonyúan megtelt a tér.
Lezajlott a karnevál történetének első péntek délutáni felvonulása. Lehet azok jártak jól, akik ezt választották, mert szombatra esőt jósolnak. Este Boban Markovics maga helyett fiát küldte, ettől függetlenül iszonyúan megtelt a tér.
Rózsa Melinda (Rose):
Meghalok, ha ki kell mennem a napra – valami ilyesmivel jelentkezik Gy. 1 óra körül, gyorsan meg is beszéljük, hogy elnapoljuk a romkerti rabszolgavásári látogatást, fél háromkor kezdődik, szombaton viszont később, fél ötkor, a magunk részéről át is tesszük akkorra. Egy darabig úgy is vagyok vele, hogy estig be sem megyek a városba, tényleg baromi meleg van, de aztán eszembe jut, hogy jól bekarikáztam a ferenceskerti programban a zászlóforgatókat, és akkor mégis.
Előbb érek oda, még épp a csobánciak nyomják a bemutatót, a pasikat biztos nagyon leköti, hogy régen hogy hordták a páncélinget, hogyan tartották a pajzsot, meg a többi harcias dolog, én inkább a fellelkesült kisgyereket fényképezem, akik nagyhevesen kardoznak a pázsiton, meg a többieket, akik a szökőkútban (nevezzük inkább medencének) fürdőznek jókedvűen.
Felmegyek az egyik bástyához is, (így hívják ezeket ott?), hogy onnét majd milyen jó képeket fogok csinálni, ám a nap határozottan szemből süt. Betámadom Sz.-t, hogy abba a középen álló toronyba fel lehet-e menni, de kőkemény „nem” a válasz. Jobban megnézve, se létra, se lépcső, szóval jogos, ott a pont.
És akkor zászlóforgatók, dobálják, elkapják, ezt sose értettem, hogy nem viszi el a szél, de nem viszi el. Látványos igencsak, tetszik. Kicsit később veszek egy akciós papucsot a Király utcában az egyik kínaiban, mert ők, élelmes módon, a legtöbb belvárosi üzlettel ellentétben nyitva tartanak. Nem én vagyok az egyetlen vevő.
Estérte megint magamra öltöm röneszánsz hercegnői gúnyámat, bár a felvonulást kihagyom: osztálytalálkozóm van ugyanis, a tízéves. A Kispityerben jövünk össze, sajnos csak a fele társaság, de a kemény mag azért tartja magát. A vacsora kifejezetten ár-érték arányos, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha megéhezik, sétáljon ki a Rumi úton, tíz perc, max. negyed óra, rendes adag, finom, nem drága. Tíz után zárnak, néhányan beszivárgunk a Fő térre, hogy a Városháza melletti lelátón verjünk tanyát, a D szektorban.
Ez megint olyan pasidolog, ez a D szektor, mint irányjelzés, M. barátnőmmel azon morfondírozunk, egy nőnek mikor jutna eszébe így megadni mobilon bárkinek is, ahogy épp hol van a karneválon belül. Kétségkívül ki van írva nagy betűkkel, de akkor is. Sokáig dumálunk, közben utcazenészek játszanak, K. szerint az egyik a Benkő Dániel, de igazából nem.
Aztán valahogy lassan mind hazaszivárgunk. Összértékelésben a tízes skálán egy erős nyolcast érdemel a péntek.
Várnai Zsuzsanna:
Péntekig az időjárás nem kímélt bennünket a karnevál alatt. Imádom a mediterrán klímát, de ez már nekem is sok. Lehet, hogy a tengeri fuvallat hiányzott? A hőség miatt a délelőttre tervezett portyáról inkább lemondtunk.
A szervezőktől kapott parkolási helyzetjelentés szerint pedig délelőtt még a szerkesztőség előtti Szabadságharcos utcában meg tudtunk volna állni, ott szinte alig akadt parkoló autó. A helyzet késő délutánra sokat változott, mert az autósok minden szabad területet kihasználtak a karneváli helyszínektől távolabbra eső piac, Hunyadi út, Mátyás király utca és a cipőgyár környékét is. Megfogadtuk, hogy a karnevál alatt csak kétkerekűvel közlekedünk. Eddig tartottuk is ehhez magunkat és jól tettük.
Így csak a késő délutáni, kora esti karneváli forgatagba kapcsolódtunk be. Ha nagyon is hasonlóak a programok az előző évekéhez, jó találkozni, összefutni rég nem látott barátokkal, ismerősökkel. Hét óra körül a Borok Utcájában még kétkerekűvel is sikerült áthajtani, de ezt a műveletet 11 után már csak gyalogosan, a táncolókat kerülgetve tudtuk megtenni.
Viszonylag korán zártuk a pénteki karneválozást, mert vihart jósoltak estére a különböző meteorológiai jelentések. Ez a hír szinte futótűzként terjedt a Fő téri árusok között, néhányan, féltve portékájukat, 11 körül bezártak. Szerencsére a beígért vihar az éjszaka elmaradt.
Irédy Dénes:
Vegyük fel a tegnap letett fonalvéget. Ami mára másnapossággá alakult, az zajlás közben, a tetteknek az mezején még kifejezetten mókás volt. Noha az ALON székház és az ugyanilyen nevű rádió realizálódása – a gazdasági válságra való tekintettel – csúszik néhány évet, a karneváli előretolt helyőrségben gyakran megfordultam. Az egyik ilyen betérésem alkalmával kerekedett egésszé a baráti kör. Még a messziről jött vendégek is – különös tekintettel a bolgár lányra.
Addig azonban a haverral sikerült lekésnünk az Irokéz Galériás megnyitót, cserébe viszont belebotlottunk a boros kancsó és a szódás palack körül sertepertélő két kolléganőkbe. Lásd a képgaléria vonatkozó képét. Rose a saját elmondása szerint Dekameronnak öltözött, magyarán királynőnek. Anula szintén kitett magáért, bár azért sikerült leöntenie is a hosszú szoknyáját.
Amit a csapat összeterelődött az említettek szerint, a Mediterrán Udvarban toltunk össze néhány asztalt, hogy mindenki odaférjen. Az eredeti terv az lett volna, hogy tűzzel elektronikus zenére zsonglőrködőket nézünk, majd adunk a társasági ember énünknek. Csakhogy a szűk udvarban annyian udvaroltak a látványnak, hogy a győri haver elmondására kellett hagyatkoznunk, aki a produkciót a látta már a Mediawaven. Hogy ott voltunk-e a Vav Waw/Aura Szkander-koncertet, bevallom, nem tudom. Annyi biztos, hogy amikor odaértünk, két túlmozgásos DJ nyomta az emelvényen. Lehettek náluk wav fájlok, aurájuk is volt és akár szkanderezhettek is.
Éjfélig végigportyáztuk a város szívét, mígnem a Borok Utcájának körforgalmas végében nem kötöttünk ki. Széledés után még belebotlottam két, viszonylag friss ismerősbe, akik meghívtak az adott nap hatodik- és hetedikféle alkoholjára. Immár 21-ét mutat a mobilom, amikor bátyám is megkerült. Lévén ő a Falco kosárlabdacsapat edzője, illőn be is mutat az arra járó testes szurkolóknak is. Közülük az egyik kopasz szinte hüledezve megkérdezte: „De ugye nem azonos szülőktől?” De, jött a válasz. Talán a túl bodros haj, a két hónapos szakáll és az, hogy a Zsinagóga tövében álltunk épp, ez a ténycsomag hathatott zavaróan.
Józing Antal:
Hajnalok hajnalán már a kollégák írásait szerkesztem, de mire végzek és ismét az események fókuszpontja – a sátor – felé indulok, már egész európai az időpont. Amikor 10 órakor a Fő térre érkezem, éppen Fenyő Miklós és a Hungária szól a hangszórókból, „Ezt valami kormányrendelettel be kellene tiltani” - villan át agyamon, de aztán belátom, hogy ez teljesen reménytelen: a kormány ennél jóval egyszerűbb feladatokba is belebukik. Dél felé meglepően kevesen vannak a téren és a Sparban is. Ez utóbbiban elvégzem a cég legszükségesebb beszerzéseit: veszek hat üveg száraz fehérbort. Valószínűleg csak én szeretem. Azért veszek ilyent.
„Bazmeg, mi tart ennyi ideig egy kurva övvásárlásban?” - mondja az Aréna út sarkán egy jól szituált ötvenes hölgy hasonlóan jól szituált és hasonlóan ötvenes barátnőjének. A kérdőmondat adja magát, hogy köréfantáziáljak egy családi szituációt, pipogya vagy alkesz apával, házsártos feleséggel, folyamatos robbanásközeli idegállapottal, mindehhez zaklatott módon alkalmazkodó gyerekekkel stb. Ennek persze semmi köze semmi köze a karneválhoz, de akkor mi van?
Ebéd után megzuhanok, ahogy illik. Éljen a mediterrán. Emlékszem, pár évvel ezelőtt volt egy népszavazási kezdeményezés, hogy legyen nálunk is szieszta. Aztán persze elbukott, ahogy a többi értelmes népszavazási kezdeményezés mind.
A délutáni felvonulásról készítettünk egy pöpec kis videót, amely remélhetőn többet mond, mintha leírnánk huszonhatodszor, hogy milyen lovasok meg muskétások vonultak. Péntek délutáni felvonulás idén volt először egyébként. Majd az illetékesek eldöntik, hogy jó-e így. Szerintem igen, ha ez számít valamit. Mondjuk a fizető lelátókon azért még bőven volt hely.
Este Boban Markovics-koncerten többen vannak, mint a Szigeten az MR2 Színpad nagykoncertjeinél. Még akkor is, ha Boban Markovics iszonyúan nincs itt, A fiát küldte, nem először. Az is igaz, Marko Markovics (így hívják a trónörököst) legalább annyira jól fújja, mint az apja. Lassan-lassan súlyban is beéri. El kellene indítani egy népszavazást arról, mely szerint minden magyar állampolgárnak anyagi jogon jár évente másfél óra ingyenes Markovics család. A BKV-pénzekből mondjuk simán ki lehetne gazdálkodni. Ha meg nem sikerül, akkor majd erre a dalra sírunk. Együtt, minden kelet-európai.
Kleinhappel Miklós:
Újabb kánikulai nap volt a tegnapi, de szerencsére az este hatkor kezdődő felvonulás idejére már nem volt akkora hőség. Ennek ellenére vizslattam az eget, hogy a nyugati határszélre már a késő délutáni órákra beharangozott felhősödésnek van-e valami nyoma. És akkor lehetett volna örülni a spájzban lévő hidegfrontnak és az országba nyomuló barátságos 25 foknak. De ekkor még nem volt.
A felvonulási helyszíneket látva úgy tűnik, bevált a szervezők elképzelése, miszerint lesz egy felvonulás világosban és egy sötétben, így megoszlik a tömeg, és kevesebben járnak úgy, hogy hiába nyújtogatják a nyakukat, semmit sem látnak az egészből.
A lezárt szakaszoknál segítőkész rendőrök posztoltak – bár hogy a Király utca sarkán miért bömbölt percekig az utat elzáró járőrautó szirénája, azt nem tudom –, a vonulási útvonalon általában éppen annyi ember volt, hogy mindenki kényelmesen láthatott mindent.
Igaz, a ma esti látványosabb, tüzes elemekkel tarkított menet könnyen lehet, hogy jóval több ember szívét dobogtatja meg. Főleg, hogy a Történelmi Témaparkba, lánykori nevén Ferences-kertbe sokan nem jutottak be a „tűzvarázslók” műsorára. De sebaj, az egyenlőség jegyében a sajtó sem léphetett ám csak úgy kapukon belülre. A sajtókártya ezúttal semmit sem ért.
Szóval nem kellett különleges felvonulásnéző helyszínek után kutatni. Pedig megvolt a vészforgatókönyv, mint ahogy néhány évvel ezelőtt is sikerült olyan helyszínt találni, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a felvonulókra, szinte éreztem a bőrök szagát – vagy csak úgy gondolom, hogy érzem, de ez a lényegen mit sem változtat. A fáklyák és a tüzes jelenetek melegét viszont tényleg az arcomon éreztem, ahogy elhaladt előttem a menet. Néhány évente kell egy ilyen tűzközeli élmény is.
A felvonulás után jól esett volna valami étel, de az árak semmit sem változtak, sőt, mintha a hőmérő higanyszálával egyenes arányban még feljebb kúsztak volna. Úgyhogy csak azért sem. Így lemondtam a több ezer forintos karneváli vacsoráról, inkább az otthoni, hűtőből a sütőbe, majd onnan a gyomorba karrier előtt álló egy kilós lasagne-t választottam, ami nyolcszáz forint volt, és igaz, hogy meg kell sütni, de akár ketten is jóllakhatnak vele. Megsült, finom volt, egyébként meg időközben be is felhősödött.