Hogy többen vagy kevesebben karneváloztak a négy nap alatt, mint korábban, arról megoszlanak a vélemények, arról viszont nem, hogy az utolsó nap roppant intenzívre sikeredett. Mintha csak a vasárnap lett volna a szombat esőnapja. Kissé leharcolt szerkesztőségünk most megpihen kissé. .
Hogy többen vagy kevesebben karneváloztak a négy nap alatt, mint korábban, arról megoszlanak a vélemények, arról viszont nem, hogy az utolsó nap roppant intenzívre sikeredett. Mintha csak a vasárnap lett volna a szombat esőnapja. Kissé leharcolt szerkesztőségünk most megpihen kissé.
.
Hogy többen vagy kevesebben karneváloztak a négy nap alatt, mint korábban, arról megoszlanak a vélemények, arról viszont nem, hogy az utolsó nap roppant intenzívre sikeredett. Mintha csak a vasárnap lett volna a szombat esőnapja. Kissé leharcolt szerkesztőségünk most megpihen kissé.
.
Kupi Györgyi
Ahogy a fesztivál szervezői, én is újítottam idei programban, ez pedig lett az otthon karneválozás. Ha valaki úgy gondolja, hogy otthonkarneválozás unalmas, meg nem elég mozgalmas, meg nincs az embernek tömegélménye, annak el kell mondjam, hogy nem így van.
A nap szakrális eseménnyel indult: a szombat és karnevál együttállása okán az égre emeltem tekintetemet, és fohászkodtam a házban állandóan és ideiglenesen állomásozó urakhoz, hogy a kerti kiülő mérsékelten vízálló tetejére húznák rá a ponyvát, amely egy narancssárga viharjelzés után maradt egy takarékos sátorból.
A Ferences-kert közelében valódi erőpróbára került sor: a töltöttkáposzta tartozékaival megrakott kétkerekű biogépjármű le-föl emelgetése, a piac sarkán lévő akadék, azaz huszonnyolcésfél centi magas járdaszegély legyőzése. (A Hunyadi-Zrínyi kereszteződésen kerekezve átkelést nem kockáztattuk meg, a Vendég Seregeknek adandó karneváli fogadás sikere érdekében.) Klasszisokkal jobb voltam, mint a nyugdíjas nénike, de valamivel rosszabb, mint babakocsis anyuka. Kerekesszékes versenyző nem indult.
Ezután következett - kifejezetten a női látogatók kedvéért - fakanálforgatás a kisvájdlingban, amit karneválon kívül egyszerűen dagasztásnak nevezünk, a jutalom lepény lett, amelyben azonban nem csak a legügyesebbnek számító D. kisasszony részesült, hanem a fiúk is, akiknek a rendezvénysátrat sikerült néhány egyszerű mozdulattal pálinkakóstolóvá és cefregyártási konferencia helyszínévé alakítani.
Közben a gasztronómiai rendezvény alternatív helyszínén gombócdobálás a káposztásfazékba, ősi konyhai ráolvassással: „ha szétmersz főni, megsütlek rakottnak.”
Ebéd után D. kisasszony SK piskótája mellett átadtuk magunkat a tízéves karnevál megünneplésének, a fesztivál legemlékezetesebb pillanatainak felelevenítésével, különös tekintettel az Artistica Anam Carára, aztán esernyős felvonulás az első kocsmáig.
Másnap a konyhasátor bezár – a pálinkás még üzemel – és irány az igazi karnevál. Ott is a Romkert, és a rabszolgavásár, illetve idén rabszolgaválság, melynek kezelése lényegesen viccesebbre sikerült, mint ezé az újkeletűé, bár mind a válságkezelésre összegyűlt grémium, mind a megoldási javaslatok rendkívül hasonlítottak a maihoz, és ez nem a véletlen, hanem egy remek forgatókönyv (Kelemen Gábor) műve és a műkedvelő csapat érdeme.
Kleinhappel Miklós
Vasárnap reggel úgy tombol a szél, hogy amikor kilépek a házból, eszembe jut, kócos kis ördögöt csinálna belőlem, ha hosszabb hajjal rendelkeznék, valamint kis ördög lennék. Ezek híján viszont maradtam az a nagy angyal, aki vagyok (a hitetlenkedést kéretik visszafojtani).
A napi jegyzetet másnap reggel 8 óra helyett ezúttal a nap huszonnegyedik órájáig kell elkészíteni, ezért úgy döntök, a reggeli, délelőtti órákban látogatok el a belvárosba karneváli élményanyagot gyűjteni. Egy kiadós vasárnapi ebéd után jó esélye van, hogy engedek a lustaságomnak, és valami olyan elfoglaltságot válaszok, amely nem jár mozgással.
A Berzsenyi téren egy néhány fős, jelmezes csoport halad. Az élen lévő férfi nyakában dob, amit kitartóan püföl. Nem sokkal messzebbről, a Városháza előtti területről zene hallatszik. Eszembe jut (gyenge poén), hogy vajon a belvárosban élők vannak-e a karnevál helyszínein, mert felébresztette őket a nyüzsgés; sokszor volt már probléma abból, hogy túl zajosak voltak például a Fő téri rendezvények. Nem tudom, megoldódott-e a konfliktus.
A 48-asok terén elcsípem egy középkorú takarítónő telefonbeszélgetésének részletét. Éppen azt mondja, tegnap sokat kellett takarítania, mert „tiszta mocsok volt minden”. És hallom még, ahogy hozzáteszi: „Ma éjfélig dolgozom, úgyhogy mondd meg a szerelmemnek, ne várjon haza”. Ránézek az órámra: fél tíz van. Ők azok a „láthatatlan” emberek, akiknek a hiányát akkor vennénk észre, ha nem dolgoznának – gondolom.
A Kossuth Lajos utcában egy tizennyolc év körüli fiú a néhány méterrel mellettük gyakoroló, nyilván egy későbbi fellépésükre készülő lányokat hallva közli egy idősebb férfival (valószínűleg az apjával), hogy „rájöttem, tök jó ez a zene”.
A karnevál idején mintha sokkal előzékenyebbek lennének az autósok. Bringán rovom a kilométereket, s nem sűrűn fordul elő mondjuk az, hogy átengednek egy-egy forgalmas kereszteződésben. De ebben a pár napban úgy tűnik, megváltozott a helyzet. Rövid délelőtti körutam alkalmával kétszer is előfordult, hogy megálltak és intettek, menjek.
A Borok Utcájában aztán nézem, ahogy azok az árusok is kinyitják bódéikat, kipakolják a portékáikat és elkezdik a napot, akik addig nem tették. Közben megint eszembe jutnak a csillagászati árak. Majd az ugrik be (ha valamin nem tudsz változtatni, csinálj viccet belőle, akkor nem olyan szörnyű), hogy a karnevál a múltról szól, ezek az árak pedig a jövő Magyarországát vetítik elénk. Ha pesszimista vagyok, a két-három, ha optimista, akkor az öt-hat évvel ez utáni országot. Bár ez a gondolat alapvetően nem túl optimista, de csempészek vele a jegyzetbe némi aktuálpolitikai vonulatot, ha már az első jegyzetben is volt – éljen a keretes szerkezet. Aztán fogom magam és hazakerekezek. Számomra ezzel véget ért az idei karnevál.
Józing Antal
Nemcsak politikailag, de karnevál tekintetében is kettéosztottnak tűnik a magyar társadalom. Az egyik fél szerint embertömeg tekintetében jóval hézagosabbak az utcák, mint a korábbi években, a másik álláspont szerint éppen ellenkezőleg, soha ennyi vendég nem hömpölygött még Szombathely utcáin.
Az viszont biztos, hogy a jó nép vasárnap feltűrte az inget, és mintha csak beakarná pótolni az előző napot, teljes erőből vetette magát a karnevál eseményeibe.