Egy kérdés és egy (lehetséges) válasz.
Kenesei István az Élet és Irodalom július 15-ei számában jelentetett meg publicisztikát, amelynek egy része a SEK és az ELTE egyesülésével foglalkozik. Ezt közöljük most változtatás nélkül.
A meglepetések helye
Ilyen jelmondattal szokták hirdetni magukat szállodák, éttermek és más turisztikában érdekelt cégek. Ami a turisztikát illeti, az már rég bevonult a felsőoktatásba, de most egy másik szempontból tudok hivatkozni rá. Történt ugyanis, hogy az oktatási államtitkár bejelentette: az ELTE a jövő évtől egyesül a korábbi szombathelyi főiskolával, illetve annak utódkaraival, amelyek sok funkcióváltozás után a Nyugat-magyarországi Egyetemen belül ma a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző, valamint a Természettudományi és Műszaki Kar névre hallgatnak. A javaslatot az ELTE Szenátusa is támogatta, az egyesülésnek tehát nincs akadálya.
A döntésnek szinte beláthatatlanok a következményei. Először is ettől fogva bármely budapesti, illetve nagyvárosi egyetem egyesülhet egy akár több száz kilométernyi távolságra lévő, ráadásul hasonló profilú intézménnyel, hiszen Szombathely kínálata csak egy tavaly kezdődött kis volumenű (de duális!) mérnökképzés révén különbözik a pesti intézményétől. Arról nem is szólva, hogy az ELTE mind méreteiben, azaz oktatói és hallgatói számában, mind minőségében messze fölötte áll a Vas megyei karoknak.
Az előzmények alapján világos, hogy a szombathelyiek miért menekülnek a soproni székhelyű egyetemtől. Ott ugyanis az történt, ami a régebbi városegyesítésekkel szokott: ahol a vezetés, oda összpontosulnak a fejlesztések, míg a mostohatestvérre terhelik az adósságokat, legalábbis a szombathelyiek így látják. De mi csábíthatta az ELTE-t erre a fúzióra? Alig hiszem, hogy a vidéki telephelynek az ún. konvergenciaprogramokból EU-támogatásokat remélő lehetősége, hiszen a központ akkor is Budapesten marad. Akkor nem marad más, mint az ELTE vágya, hogy legyen neki (duális) mérnöki képzése, akármilyen kicsi és savanyú is.
Az ELTE persze már sok intézményt bekebelezett és megemésztett, kezdve az egykori egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola előbb csepeli, majd Kazinczy utcai kihelyezett tagozatától, folytatva a budai Tanítóképző Főiskolán, és végül a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolával fejezve be. Csakhogy amíg ezek olyasmikkel foglalkoztak, amik az ELTE-n korábban nem voltak képviselve, addig a mostani egyesüléssel Szombathelyen megduplázzák az ELTE eddigi bölcsész-, tanárképző és természettudományi karait.
Sok évvel ezelőtt, amikor az egyetemi autonómia még a jövő reménye volt (s ami azóta a múlt csalódásává lett), azt a gondolatmenetet futtattam végig egyik cikkemben, hogy ha már egyetlen minisztériumi büdzsé van, amelyet központi döntéssel osztanak széjjel az intézmények között, akkor valójában akárhány intézmény legyen is az országban, gyakorlatilag csak egy nagy „Magyar Egyetem” van, sok-sok kampusszal Soprontól Békéscsabáig. Hát akkor újra lehet országos egyetemeket tervezni…
Azt említeni sem merem, hogy az államtitkár és csapata által kidolgozott Felsőoktatási Stratégia az ilyen megoldásokra elfelejtett recepteket adni. De hát csak az ökör következetes.