Akinek van szabad szobája, annak megéri felajánlani a szállást a menedékkérőknek.
“Landgasthaus familie Bálint” – hirdeti a cégér egy weichselbaumi panzió bejárata fölött. Bálint Gábor és élettársa, Tóth Kornélia hét évvel ezelőtt megelégelték a magyar vendéglátás pangását, ezért úgy döntöttek, vásárolnak egy fogadót Burgenlandban, mindössze fél órányi autóútra Szentgotthárdtól. Kidobták a régi bútorokat, a padlószőnyeg helyére parkettát raktak, és abban bíztak, hogy a vidéki osztrák turizmusból jobban megélnek majd, mint addig Baranya megyében bármikor. Azt viszont álmukban sem gondolták volna, hogy ebben a Közel-Keletről érkező menekültáradat lesz a segítségükre - számolt be róla az abcug.hu.
2016-ban ugyanis nem cukrászdát, hanem menekültszállót fognak nyitnak a magyarok Ausztriában, ez most a legjobb üzlet a szomszédban, ahol a panziótulajdonosok és mindenki, akinek van szabad szobája, busásan kereshet, ha felajánlja a szállását a menedékkérőknek. Így mindenki jól jár: az államnak nem kell táborokkal bajlódnia, a menedékkérők jó körülmények közt élhetnek, és a helyiek is megszedhetik magukat. Bálint Gábor és Tóth Kornélia tizenhat embert fogadott be Weichselbaumban.
“Állítólag négy-öt évig még eltart” – utalt Kornélia a menekültválságra, ami egy szokványos kijelentés lett volna, ha nem hallani a reménykedést a hangjában. Miközben Magyarországon újra teljes gőzzel elindult a bevándorlóellenes kormányzati plakátkampány, Ausztriában gyakori a Kornéliáéhoz hasonló hozzáállás. Nem mintha különösebben rajonganának az ismeretlen tömegekért, de a magyar pár szerint a környékükön ma a menekültekből lehet a legjobb üzletet csinálni - nyilatkozták a portálnak.
Az osztrák belügyminisztérium tavaly júliusban tett közzé felhívást a honlapján, amelyben arra kérték az embereket, hogy ha rendelkeznek üres lakással, panzióval, hotellel vagy csarnokkal, és tehetik, bocsássák az állam rendelkezésre. Cserébe az állam megtéríti a költségeket, és még hasznot is biztosít. A menekülthullám csúcspontján ugyanis az osztrák kormány belátta, képtelen tartani a lépést az országba érkező menedékkérőkkel, ezért sokakat zsúfolt szállásokra kellett küldeniük, jó néhányan pedig fedél nélkül maradtak.
Gáborék kapva kaptak az alkalmon, és közel sem voltak ezzel egyedül. A szomszédos Mogersdorfban egy tetőteres családi házba fogadtak be menedékkérőket, egy másik közeli faluban pedig huszonhatan laknak egy panzióban. Gábor és Kornélia weichselbaumi fogadójában, kettejükön kívül, ma csakis menedékkérők élnek. A teljes emeleti rész az övék, két-három fős szobákkal, mindegyikhez tartozik fürdőszoba és közös konyha.
Az osztrák bürokrácia nehézségei miatt személyesen kellett elmenniük Eisenstadtba, hogy szerződést kössenek az állammal, idén januárban megérkezhetett hozzájuk az első tíz menedékkérő. Most tizenhatan vannak, akiket mára viszonylag jól megismertek: január óta összesen húszan fordultak meg náluk, mindannyian 20-30 év körüli egyedülálló férfiak. “Választhattunk, hogy inkább családokat vagy férfiakat szeretnénk, de úgy voltunk vele, hogy ahol gyerek van, ott több a gond is” – mondta Kornélia.
Azt is eldönthették, hogy maguk főznek a menedékkérőkre, vagy inkább a lakókra bízzák az étkezést. Ebben az esetben az állam napi 6,5 eurót ad minden menedékkérőnek. “Az első nyolc napban főztünk, de aztán változtattunk. Ők is jobban örülnek, ha pénzt kapnak, mert abból jól lehet takarékoskodni. Még az otthon élő családnak is tudnak küldeni belőle”.
“Ma csak ezzel éri meg foglalkozni a környéken” – mondták. Még nem számolták végig pontosan, de 8-9 ezer eurót kapnak az államtól havonta, amiből körülbelül ötezer megy a szállás költségeire. A többiből adózniuk kell, de szerintük így is annyit keresnek, mint egy átlag osztrák, amire magyarként amúgy nehezen lenne lehetőségük. A menekültválság előtt 25 euróért adtak ki egy szobát egy éjszakára reggelivel együtt, ami ugyan magasabb ár volt, mint amennyit a menekültek után kapnak, de akkor közel sem működtek teltházzal. Ezért az is eszükbe jutott már, hogy a lenti vendéglőt is inkább szállássá alakítják.
“A politikai kommunikáció és a valóság már rég elment egymás mellett” – mondta Kornélia, amikor a magyarországi helyzetről beszélgettünk. Szerinte a kezdeti lelkesedés után az osztrákok is belátták, hogy a menekültválság komoly probléma, de nyoma sincs az otthonihoz hasonló gyűlölködésnek.
“Ha normális körülmények közt lakhatnak, ők is normálisan viselkednek, nincs akkora feszültség. A magyar kormánynak is így kellene csinálnia, szerintem sokan jelentkeznének, mert a pénz az pénz. Ez volt a legjobb, amit kitalálhattak, hogy szétszórják őket a falvakban, így könnyebben megismerik őket az emberek.” – mondta. “Amikor megérkezett ő” – mutatott Kornélia az egyik iráni fiúra -, “azt gondoltam: na, biztosan ő fogja elvágni a nyakunkat. Aztán meg kiderült, hogy ő a legjobb fej. Ennyit számít, hogy mennyire ismerjük őket”.
A teljes cikket itt olvashatja el.