Szenkovits Péter írása (teremtuccse.blogspot.hu).
Önismereti tréning. Hogy kell a csudának? Nem: az embernek. Ettől vagyunk azok, akik. Elkezdődött úgy egymillió éve, intenzíven tart körülbelül ötvenezer esztendeje. S hogy meddig…?
Miért vagyok én? Mi a feladatom? Honnan jöttem? Kik ők itt, ott meg amott körülöttem? Milyen a viszonyrendszerünk, miképpen alakul, formálódik, változik idővel mindez bennem, bennük; mindnyájunkban? Miben, mekkora a saját felelősségem?
Bereczki Csaba rendező új alkotását, a Soul Exodus-t a hivatalos december közepi országos premier előtt vetítették a Savaria Filmszínházban.
Dokumentumfilm. Nem kell megijedni: egyetlenegy pillanatig nem unalmas. S nincs kocka, rezdülés, megszólalás, ami ne lenne őszinte, hiteles. Már ezért be kellene iktatni megnézését, felénk/belénk áramoltatását adventi programunkba (is).
Újjászületünk-e tőle? Ha szeretnénk, ha képesek vagyunk még rá, akkor igen.
Öt negyedik-ötödik generációs amerikai zsidó zenész keresi a gyökereit. Bereczki Csaba korábbi dokumentumfilmjében – Életek éneke (2008) - erdélyi magyar/cigány zenészek kutatják ugyanezt, vallanak önmagukról. Tisztán, kendőzetlenül. Számadást készítenek rólunk, nekünk is.
Az 1966-ban Margittán (Bihar megyében van, harminc kilométerre a magyar határtól) született, Nagyváradon felnőtt, rendkívül megnyerő Bereczki Csaba a Soul Exodus szombathelyi vetítését követően arról is morfondírozott, hogy a szavakon túl/mellett/előtt(?) van két bődületesen fontos kapocs a világgal, egymással: a zene és a vallás. Az egyik néző mindehhez hozzáfűzte: meg a tánc.
Hát, hogyne.
És a film! Éppenséggel ez. Nemes Tibor operatőr, a szombathelyi Zányi Tamás hangmester/-művész meg a producer Sándor Pál és csapatuk becses, maradandó ajándékot készített számunkra.
A krónikás azért van zavarban, no: azért vagyok tanácstalan kissé, mert szavakkal ugyan így-úgy körül tudom írni, mit is adott számomra – mennyire, de mennyire sokat! - a Soul Exodus, de nem valószínű, hogy akárcsak jómagam megérezném a szóalakjaim valós jelentését, autentikus lenne a közlésem. Kevésnek bizonyul a nyelvismeretem.
Megnéztem a youtube-on az Életek énekét, hogy aztán talán könnyebb lesz a Soul Exodusról írni. Tisztított az a Bereczki-mű is, katarzist kaptam szintúgy. De a legbensőbb dolgaimat, dolgainkat agyonhasznált meg aztán kiforgatott fogalmakkal körbeírni, úgy, hogy azt jelentsenek, amiként bennem/bennünk élnek, égnek; piszokul nehéz. Röstellem. De miért is kertelnék?
Így hát marad az ajánlóm. A Soul Exodus olyan remekmű, amelynek helye van az emberiség mindenkori karácsonyfája alatt. Önazonosság, öntudat, kötődés, elszakadás. Menekülés. Vándorlás. Kisemmizettség, közöny. Be nem fogadás. Ember embernek vérfarkasa. Újrakezdés, szeretet, barátság, hűség, tisztesség… Mind-mind benne van.
Emberismereti tréning.
Amitől azok lehetünk, lehetnénk, amiért küldetésünk van e Földön.
Hogy meddig…?