Forradalom után, összefogás előtt: 1956-ot ünnepelte Szombathely (képgalériával)

 

Derűs, enyhe őszi délutánt kaptunk az idén október 23-ára. A megemlékezés szokás szerint a Jáki úti temetőben kezdődött dr. Welther Károly sírjánál. Id. Torjay Valter személyes hangú beszédben idézte a szombathelyi ügyvéd alakját, aki – annak ellenére, hogy neki volt köszönhető, hogy a városban nem történtek atrocitások a forradalom napjaiban – a forradalom után a zaklatások miatt az öngyilkosságba menekült. Ahogy Torjay doktor úr fogalmazott: „Inkább vállalta a halált, amikor a tisztesség és az élet között kellett választania.”

 

 

A program a Március 15. téren folytatódott, ahol a Szombathelyi Fúvószenekar várta az ünneplő közönséget az országzászló felvonására, mely szokás szerint a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred tiszteletadásával történt, úgy száz érdeklődő és nagyjából ugyanennyi protokoll-vendég részvételével. Kocsis zászlósnak Hende Csaba honvédelmi miniszter adott engedélyt a zászló felvonására, majd ő is mondott beszédet a Puskás Tivadar szakközépiskola jelenlegi és volt növendékei szép műsora után.

 

 

Mielőtt a miniszter belekezdett volna beszédébe, Lakos Dezső szombathelyi lakos lépett a tér közepére és egy magyar zászlóval kezében kért szabadságot Budaházy Györgynek, mondván addig nincs szabadság ebben az országban, amíg Budaházy börtönben van.

 

A miniszter megköszönte Lakos észrevételét, majd elmondta beszédét. A forradalomról szólva elmondta, ’56-ban ledobták az emberek a félelmet és szeme közé néztek az igazságnak. Idézte Szolzsenyicit: a társadalmi élet színvonala fontosabb, mint a jólét. Hangsúlyozta, hogy, az 56-os forradalmat az összefogás jellemezte, ezzel kapcsolatban megemlítette a kolontári iszap-katasztrófát, amely után ugyancsak összefogott az ország. Méltatta a Magyar Honvédséget, amely röviddel a katasztrófa után a helyszínre érkezett, és kiválóan végezte a mentési-kárelhárítási munkát. „Éljen a magyar honvédség” szavakkal köszönte meg a katonák helytállását, az ünneplő közönség pedig tapssal. Hende Csaba megjegyezte, hogy „kevesen vagyunk”, és hiányolta a különösen hiányolta a szocialista politikusokat. (Mi két képviselő kivételével a koszorúzáson és az ünnepi közgyűlésen is ott láttuk a jelenlegi MSZP-SZTKE frakciót.)

 

 

Az ünneplők – akik között szép számmal voltak fiatalok, és szülők kisgyerekekkel - ezt követően a fúvószenekar pattogós indulóinak ritmusára átsétáltak az 56-osok terére. A Gyöngyös-hídján Lakos Dezső olvasott fel egy hosszabb, az elmúlt húsz év politikusait, kormányait elmarasztaló szöveget, de senki nem figyelt rá. A mártírok emlékművénél ugyancsak az Arrabona katonái álltak díszőrséget, akiket látva egy idős hölgy megjegyezte, „Úgy szeretem a katonákat, olyan ritkán látni őket.”

 

A Polgármesteri Hivatal Versmondó Köre ünnepi műsora után, Lechner Ferenc az ’56-osok Szövetsége Országos Elnökségének tagja mondott egy kiselőadásnak is beillő érdekes beszédet. Lechner Ferenc beszélt a forradalommal kapcsolatos különböző felfogásokról, és hiedelmekről, például hogy a multinacionális tőke és a szabadkőművesek álltak a forradalom mögött. Egy másik nézet szerint a szovjetek álltak az események mögött, akik „egy gyengített vírusú” lázadást provokáltak volna, amely ürügyet szolgáltatott volna az ország orosz megszállásához.

 

 

Lechner Ferenc megjegyezte: a „különféle elméletek, részigazságok nem adják külön-külön sem, de összességükben sem a forradalom eszmei és gyakorlati magyarázatát. Az 1956-os forradalom egy egyedülálló hatalmas szellemi produkció volt”, melynek világméretű hatása volt.

 

A koszorúzást ünnepi közgyűlés követte a városházán, ahol újabb műsor várta azokat, akik egész délután részt vettek az eseményeken. Ez egy kicsit más volt, mint a többi: a Barták Balázs szerkesztette összeállításban – melyet a Weöres Sándor Színház művészei és direktora, Jordán Tamás adtak elő – volt korabeli pesti vicc, idézet a Tanúból, persze versek, és Cseh Tamás dalok, fájdalmas irónia és groteszk, mindaz, ami az ’56 és a diktatúra túléléséhez segítette hozzá az embereket. Ami nem volt, az a pátosz (nem is nagyon hiányzott), de ezt pótolta Horváth Csaba képviselő (Fidesz-KDNP) napirend utáni szavalata, Márai Sándor Mennyből az angyal című versét adta elő Puskás Tivadar polgármester ünnepi beszéde után.

 

 

Szombathely polgármestere 1956 októberérének ifjairól szólva elmondta: „Bátor tettük szikra volt, amely felrobbantotta a hazugság társadalmát. Egy ország tért eszméletre, egy ország követte a pesti fiatalokat.” A történelemben továbbhaladva megjegyezte: „ahogy a forradalom 1956-ban egycsapásra megsemmisítette a Rákosi-rendszert, úgy a forradalom nevének és becsületének visszaállítása 1989-ben a Kádár rendszer legitimitását szüntette meg. (…) 2010 hasonló történelmű léptékű változást jelentett. Ismét saját kezébe vette Magyarország népe sorsának irányítását. Ismét bölcs volt, de mértéktartó.”

 

Napjainkról szólva azt mondta: „Ugyan a városban látszanak még a voksolásra hívó plakátok, ám a múltat le kell zárni. Sehová nem vezet a szembenállás. Nemzeti összefogás kell.” Sikerként említette azt, hogy (az önkormányzat 20. évfordulója alkalmából délelőtt tartott rendezvényre) pártállástól függetlenül jöttek el a korábbi és jelenlegi képviselők: „A közös ünneplés után egyszerű már a közös munka is.”

 

Az ünnepi közgyűlés fogadással ért véget.

 

 

 

 

Az ünnepi közgyűlés az SZTV honlapján látható. Mi csak egy verset idéznénk belőle.