Róna Péter szerint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban találhatnánk meg a kitörési pontot, nem a német ipar kiszolgálásában. Teltházas előadás a Pannóniában.
Róna Péter szerint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban találhatnánk meg a kitörési pontot, nem a német ipar kiszolgálásában.
A neves közgazdász, aki az LMP Ökopolisz alapítványának társelnöke is, a párt Vas megyei szervezetének rendezvényét tartott telt házas (sőt, pótszékes) előadást a Pannónia Étteremben
.
Ma Magyarország munkavállalóinak több mint a fele nem képes a saját létfenntartását biztosítani. Ezek az emberek kiszorulnak a nemzet mindennapi alkotó életéből, ami indulatokhoz és kétségbeeséshez vezet – vázolta a jelenkor képét Róna Péter.
A következmény: a többi munkavállalónak kell eltartaniuk őket is, illetve az inaktív lakosságot. Egy emberre saját magán kívül 3,3 eltartott jut. Az USA-ban ugyanez az adat: 1+2.
Csoda, hogy szegények vagyunk? - tette fel a költői kérdést Róna Péter. És még kettőt: Hova lett a nemzet alkotóereje? És hova lett a nemzet lelkiismerete?
A rendszerváltás hajnalán azt hittük, hogy majd felzárkózunk a nyugathoz. Hogy nem így történt, annak legfőbb oka, hogy nem vizsgáltuk meg ezt a kérdést Nyugat-Európa szemszögéből.
Az európai centrumországok – élükön Németországgal – az elmúlt harminc évben folyamatosan arra törekednek, hogy megőrizzék a magas hozzáadott értékkel bíró munkahelyeket, és kitelepítsék az alacsony hozzáadott értékűeket a perifériára, vagyis Közép-Kelet-Európába.
Ez a bérmunka azonban nem termeli ki azt a szintet, amivel mi is meg tudnánk vásárolni a nyugati termékeket és szolgáltatásokat. Ezt a hiányt „az adósság eszetlen növelésével” fedeztük.
A magyar nemzetgazdaság szerkezetileg tart ott, hogy nagyon nehezen tud elmozdulni, átalakulni magas hozzáadott értékű munkahelyeket teremtő környezetté.
További gond, hogy egy tízmilliós országnak nincs szüksége 15 ipari szolgáltatási ágazatra.
Elég lenne 2-3, ami jól működik. Meg kell tehát vizsgálni, mi az, amiben jók vagyunk, mire vannak meg a természeti adottságaink. Ez pedig a mezőgazdaság. Európa legnagyobb élelmiszeripari beszállítója lehetnénk, állítja a közgazdász. Csak egyszerűen nem élünk a lehetőségekkel, illetve bizonyos feltételek még hiányoznak – a vízgazdálkodást említette.
Hollandia fele akkora művelt területen négy és félszer több hasznot termel, mint Magyarország, mert náluk működik az öntözéses gazdálkodás. Ezzel szemben Magyarországon minden tíz évben van két árvíz és három aszály, vagyis öt év alatt kellene tíz év javait megtermelni.
Jól menedzselt mezőgazdaság és arra épülő élelmiszeripar helyett viszont azt gondoljuk, hogy „koreai technológiát használva gumiabroncsgyártással leszünk nagyok”. Nem leszünk, szögezte le Róna Péter. Németország Európában senkinek nem oszt érdemben lapot, ha autóiparról van szó.
Világosan megfogalmazott gazdasági stratégiára van szükség, és arra, hogy ezt az Európai Unió, illetve az eurozóna országai is elfogadják. (Vagy saját maguknak kell más úton megteremtenünk a boldogulásunkat).
Ha nem állunk úgy a sarkunkra, ahogy a lengyelek tették (akik ma a keleti német tartományoknak az élelmiszerpiacát uralják gyakorlatilag), akkor soha nem jutunk egyről a kettőre.