Hétfőn délután a város vezetői több emlékhelynél és sírnál koszorúkat helyeztek el. Este a Jáki úti temetőben irodalmi műsorral folytatódott a megemlékezés. Képek.
Hétfőn délután a város vezetői több emlékhelynél és sírnál koszorúkat helyeztek el. Este a Jáki úti temetőben irodalmi műsorral folytatódott a megemlékezés. Képek.
Hétfőn délután a város vezetői több emlékhelynél és sírnál koszorúkat helyeztek el. Este a Jáki úti temetőben irodalmi műsorral folytatódott a megemlékezés.
A halottak napi megemlékezések sora hétfőn délután fél négykor kezdődött Szombathely régi, Szent Márton úti temetőjében. A város vezetői itt virágot helyeztek el Dr. Újvári Ede, néhai polgármester síremlékénél.
A megemlékezések, koszorúzások a Jászai Mari úti cigány holokauszt emlékműnél, a Kálvária domb alatti I. világháborús emlékműnél majd a Jáki úti temetőben folytatódtak, ahol - többek között – koszorút helyeztek el Éhen Gyula és Wagner András néhai szombathelyi polgármesterek sírján.
17 órakor a ravatalozó előtt a Polgármesteri Hivatal Versmondó Stúdiója és a Vas Megyei Önkormányzat Vagyonkezelő Kft. Kegyeleti Ágazata közösen irodalmi műsorral adózott az elhunytak emlékének.
Az emlékműsort a történelmi egyházak képviselőinek közreműködésével ökumenikus ima követte.
Mindenszentek és halottak napja (háttér)
November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a halottak napja a keresztény világban.
Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé.
A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja). Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, amelyen eredetileg egy kelta ünnepet ültek. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket.
A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween is. Elnevezése, az angol "All Hallows Eve" kifejezésből származik, ami magyarul mindenszentek éjszakáját jelenti. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny apátság alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől Róma is átvette.
A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, és néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. (MTI)