A Weöres Sándor színház igazgatója az atv.hu munkatársától értesült Kerényi Imre méltató szavairól, és – mint mondta – nagyon meghatotta, mivel szemben Eperjes Károly megjegyzésével, Kerényi nem pártpolitikai szempontból, hanem értékalapon közelítette meg az elmúlt években nyújtott szakmai teljesítményét.
Paradox módon két végletesnek mondható érzelem van benne: az egyik a határtalan boldogság, a másik a keserűség, és előbbi felülírja az utóbbit.
El sem tudta volna képzelni azt a sok szeretetet és támogatást, bátorítást, amely azóta is körülveszi, azonban több dolgot nem ért az eset körül.
Az első annak a szakmai bizottságnak a munkája, amelynek a város közgyűlése számára kellett volna véleményt mondania a pályázatokról. Elítéli Dér András pályázatának kiszivárogtatóját, és sajnálja, hogy Dér visszalépett, ugyanakkor hiába kérte, nem segítettek megérteni, mire gondolt, amikor azt mondta, hogy mindezt a kialakult „botrányos helyzetre” tekintettel teszi.
A színigazgató szerint egy közszereplőnek el kell viselnie a támadásokat, ahogy ő is elviselte a „töménytelen mocskolódást”, amikor a Nemzeti Színházat vezette.
Azt sem érti, hogy a szakmai bizottság miért foglalkozott nagy terjedelemben a kiszivárogtatás körülményeivel, és az annak kapcsán kirobbant botránnyal, amely egy közigazgatási jogi probléma, és egyáltalán nem tartozik a kompetenciájukhoz. Majd mindezek után, „groteszk módon” a képviselők megszavazták, hogy nem nyilvánítanak véleményt az ő érvényes pályázatáról, ami egyébként a testület alapvető feladata lett volna.
Ha voltak az eljárás folyamán „botrányos helyzetek”, akkor azok a szombathelyi közgyűlésben voltak, ahol – Jordán Tamás beszámolója szerint – a kormánypárti képviselők részéről olyan mértékű inszinuáció érte, hogy ha akarná, bármikor sikerrel nyerhetne velük szemben személyiségi jogi pereket.
A színigazgatónak úgy tűnik, mintha a városatyák nem gondolnának a közönségre. Tény ugyanis, hogy ha nem tartják be a színházi törvényben is rögzített, de a szakmában amúgy is kőbe vésett ütemtervet – miszerint tavasszal elkészül a műsorterv, szerződnek a színészekkel és elkezdik árusítani a bérleteket –, akkor nem lehet színvonalas idényt csinálni.
Eperjes Károly mondataira reagálva azt mondta, hogy mintha „elvette volna az eszét a politika”, és már nem tud elbizonytalanodni cselekedetei helyességét illetően. „Megöleltük egymást a szakmai ülés tanácstermének folyosóján, majd félrevonszolt és számon kért azokkal a hazugságokkal kapcsolatban, amiket rólam terjesztenek. Szóhoz sem tudtam jutni, ezért inkább befogtam a száját, és kértem, hogy hadd mondjak végre én is valamit, majd amikor a mondandóm végére értem, dúlva-fúlva elszáguldott” – mesélte Jordán, aki úgy tapasztalja, hogy némelyeknél a gyűlölet már szenvedélybetegség, amit ha nem tudnak artikulálni, akkor elvonási tüneteik lesznek.
Jordán Tamás szerint Kerényi Imre abban különbözik Eperjes Károlytól, hogy bár „nagyon szélsőségesen politizál és nehéz vele egyetérteni”, mégis értékalapon közelítette meg a kérdést és nem pártpreferencia alapján. Mint mondta, a Nemzeti Színház igazgatójaként, de az elmúlt években Szombathelyen sem engedte meg soha, hogy a politikai meggyőződés bárhogy is befolyásolja a szakmai munkát.