A szakember az elkövetőkről és az áldozatokról.
A szakember az elkövetőkről és az áldozatokról.
A szakember szerint durva egyszerűsítés, ha úgy gondolkodunk, hogy egyrészt vannak az elkövetők, akik vadállatok, másrészt az ártatlan áldozatok.
Érdekfeszítő előadást tartott a Pálos Károly Szociális Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat meghívására Szombathelyre látogató Herczog Mária szociológus az erőszakról, illetve az áldozattá válásról. Ez a téma az utóbbi hetekben nagyon aktuális: a Baranya megyei rendőrség által a Biztonságosabb Pécsért elnevezésű kampány keretében készített kisfilm és az ELTE gólyatáborában történt nemi erőszakról szóló hírek országszerte felborzolták a kedélyeket.
Herczog Mária felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai alapján úgy tűnhet, sokkal inkább jelen van az életünkben az erőszak, mint korábban. De ez a kép csalóka. A tények azt mutatják, hogy a média jóvoltából azonnal megtudjuk, ha akár a világ másik felén történik valamilyen erőszakos cselekmény, ezek az információk növelik a szorongásunkat. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az erőszak nem okoz napi problémákat a magyar társadalom életében.
A pécsi videó
Durva egyszerűsítés, ha úgy gondolkodunk, hogy egyrészt vannak az elkövetők, akik vadállatok, másrészt az ártatlan áldozatok – mondta Herczog Mária. – Természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy az utóbbiakat kárhoztatni kell azért, mert áldozattá váltak. De azt érdemes boncolgatni, hogyan lehet megelőzni az erőszakot. Erre tett kísérletet az úgynevezett pécsi videó is, igaz nem túl szerencsés módon, mert azt sugallta, hogy ha egy nő kihívóan viselkedik és öltözködik, akkor vessen magára, ha megtámadják. Pécs az utóbbi időben két nemi erőszakkal kapcsolatos eset miatt is magára vonta az országos média figyelmét: tavalyelőtt Bándi Katát erőszakolta és fojtotta meg egy férfi; a rendőrségi pszichológusként dolgozó nő pontosan olyan „rövid” szoknyában, egyedül ment haza a buli után egy nem túl biztonságos környéken, ahogy azt a videóban is ábrázolják. Tavaly a polgármester lányát támadta meg egy szatír, a nő szerencsére el tudott menekülni, kisebb sérülésekkel megúszta az esetet.
A témával kapcsolatos kutatások rávilágítottak arra, hogy nem véletlenül válik erőszakossá valaki. A pszichológusok már a kisgyerekkorban meg tudják mondani, hogy kiből lehet elkövető, illetve áldozat, hiszen 2,5–3 éves korra kialakulnak azok a karakterjegyeink, amelyek erősíthetik az agresszióra és az áldozattá válásra való hajlamunkat. (A kutatások szerint ebből a szempontból az áldozattá és az elkövetővé válás okai között alig van különbség.)
Az agresszióra való hajlamot a szülői törődés milyensége határozza meg. Lényegesen veszélyeztetettebbé válik egy gyerek, ha nehéz szociális körülmények között él, érzelmileg elhanyagolt, elfogadott az erőszak a családban. Ám ha a környezet elfogadhatatlannak tartja az agressziót, jutalmazza az erőszakmentességet, a szülők tisztelik, szeretik a gyereket, jó a családtagok önértékelése, a konfliktusokat békésen rendezik, elfogadják egymást, az tompítja, semlegesíti az agresszióra hajlamosító személyiségjegyeket. Örök igazság, hogy úgy bánunk másokkal, ahogy velünk bántak.
Mindez nagyon logikusan hangzik – mutatott rá az előadó –, de ha erőszakról van szó, akkor általában éppen a kiváltó okok vizsgálata marad el. Sokkal egyszerűbbnek tűnik nem foglalkozni például azzal, ha a kisgyerek erőszakosan viselkedik az iskolában, hanem büntetni, eltávolítani.
Herczog Mária hozzátette: ráadásul a pedagógusok nem engedik be az iskolába a konfliktusok megoldásában hatékony segítséget adni tudó szakembereket.
Ez persze nem véletlen, hiszen Magyarország sem az áldozatok segítését, sem az elkövetők kezelését nem veszi komolyan – erre az ENSZ is felhívta a kormány figyelmét, úgy tűnik, eddig mindhiába.
Herczog Mária szerint az egyes konfliktusokat csak személyre, illetve családokra szabott technikákkal lehet kezelni. Úgy véli, a gyerekeket minden esetben meg kell védeni, ám ha partnerkapcsolati erőszakról van szó, akkor nem avatkozhat senki az áldozat életébe, ha az nem kér segítséget. De fontos, hogy tudja, van hova fordulnia.
Igaz, a rendszer tökéletlensége sokszor inkább fokozza a problémákat, mint hogy megoldaná azokat. Jó példa erre a távoltartási rendelkezés: ha letelik a 30 nap, és minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, nagyobb lehet a probléma, mint amekkora addig volt. Emellett törvényi előírás, hogy az erőszaktevőnek és az áldozatnak is családsegítést kell nyújtani, csakhogy az ehhez szükséges feltételek nem adottak.
A jámbor emberek nem az alkohol hatására „vadulnak” meg
Egy WHO kutatás rávilágít arra, hogy téves az a köztudatban élő következtetés, amely szerint a máskor jámbor emberek az alkohol hatására erőszakossá válnak. Valójában ezeknek az embereknek magas a feszültség- és a szorongásszintjük, amelyek ha elérnek egy bizonyos határt, akkor inniuk kell. Az ital hatására viszont a gátlásaik is oldódnak, emiatt vadulnak meg. A bántalmazási ciklus három szakaszból áll: a feszültség növekedésének szakaszát a bántalmazási periódus követi, végül következik az úgynevezett mézeshetek időszak, amely alatt a bántalmazó fogadkozik, hogy megváltozik, csak most az egyszer bocsássunk meg neki.
A válásokkal kapcsolatosan is komoly hiányosságok vannak a rendszerben: hiába szerepel a szabályozásban, hogy mediációt kell alkalmazni, ha a családban gyermek is van, ennek jelentőségére nem hívják fel az érintettek figyelmét, ezért felesleges dolognak tartják majd, aminek ellenállás lesz a következménye. Ráadásul a módszer iránt nem elkötelezett, egyébként is elfoglalt bírósági titkárokra testálta a jogalkotó a mediációt, nem a szakemberekre.
Magyarországon soha nem vizsgálják, eredményesek-e az áldozatvédelmi, illetve az elkövetők társadalomba történő visszailleszkedését segítő intézkedések – mutatott rá Herczog Mária.
Az előadó emlékeztetett a „komondoros” parlamenti képviselő esetére. Ijesztőnek nevezte azt, hogy egy családon belüli erőszakot elkövető politikust újraválasztanak az emberek, mert a falubelijei szerint mindez belefér, és nem jelenti azt, hogy ettől még ne lehetne politikus.
Nehéz bármit változást elérni, ha az erőszak része az általános kultúrának – hangzott el. – Ha az intézményrendszerben, egyebek mellett az oktatásban, az egészségügyben, a gyermekvédelemben az erősebbek visszaélhetnek a hatalmukkal és erőszakot gyakorolhatnak. Hiszen – hangsúlyozta Herczog Mária – súlyos bántalmazás az is, ha a pedagógus megszégyeníti a diákot, ha „beszól” a gyereknek, ha a roma vagy a fogyatékos gyerekek nem játszhatnak együtt a többiekkel, vagy ha a börtönökben elfogadott az erőszak. Minderre ráerősítenek azok a televízió-műsorok, amelyek lényege, hogy egymás ellen fordítják, megalázzák, nevetségessé teszik az egyébként valószínűleg rossz önértékeléssel, bizonytalansággal, értékválsággal küzdő szereplőket.
Súlyos problémákat okozhat már az is, ha valaki csupán szemtanúja az erőszaknak. De ha elszenvedője, akkor kénytelen szembesülni azzal, hogy az erőszakról nem tud beszélni, mert ha pszichológushoz fordul a problémáival, akkor bolondnak tartja a környezete. Ezért az elfojtás testi betegségekben jelentkezik: a rákot – legyen bármilyen lelki okra visszavezethető – például elfogadja a közösség. A fokozott alkoholfogyasztás, illetve gyógyszerszedés mögött hasonló problémák találhatók.