Idén otthon végeztem a cserét. Hogy senki ne járjon jól.
Évente-kétévente be szoktam adni a bringámat néhány órára az egyik szombathelyi Hunyadi úti kerékpárszervizbe.
Kihúzzák a nyolcast a kerékből, beállítják a váltót, leolajozzák a láncot, új fékpofákat tesznek fel, ha kell, gumit cserélnek. Pár ezer forintot szoktam otthagyni, amit akkor kicsit sajnálok, de aztán minden frankón működik, és boldogan állapítom meg, hogy a kerékpározás még ezzel az alkalmi luxussal is messze a legolcsóbb közlekedési forma, beleértve a gyaloglást és a cipőárakat.
Idén viszont válság van. Még a korábbinál is nagyobb.
A kormány szerint már kifele megyünk, de ez csak duma, egyrészt az aktuális kormány szerint mindig kifelé megyünk, másrészt az aktuális kormány nem szembesül azzal az idegesítő hanggal, ahogy az elkopott fékpofa fémtalpa karélja az abroncsot.
Hosszú évek kényelme után úgy döntöttem, saját kézbe veszem a dolgokat. Költségcsökkentés van, cost-cutting, reformok.
Először is tájékozódtam. Elmentem a Széchenyi utcai üzletbe, hogy felmérjem a helyzetet.
Ott mindjárt azzal a kérdéssel nyitottak, hogy menetes kell vagy valami más. Nem tudtam persze, így visszabaktattam a bringámért a belváros túlsó oldalára és odagördültem a bolt elé.
Kijöttek, megnézték, mondták, menetes. A szóba jöhető fékpofák ára 350 és 450 forint között volt, mikor kiderült, hogy nem darabja, hanem párja ennyi, megléptem a drágábbat, mert annak „jobb a tapadása” és szép kék színe van. Egyszer élünk.
A hétvégén a szombat délelőttöt lekerítettem a fékpofacserére.
Végül is elég simán ment, eltekintve attól, hogy kiderült, nem sima villás-, hanem imbuszkulcs kell hozzá. A műhelyemet kétszer kellett felforgatnom az első imbuszkulcsért, amelyről kiderült, hogy nagy a lyukba. De aztán 20 perc további keresés után került egy kisebb is.
A szép kék fékpofák így a helyükre kerültek, most már csak a bowden hossza körül kellett kicsit játszani, és készen is volt a járgány.
Összességében úgy 2-2,5 órám ment rá, amivel megspóroltam kb. 1000 forintot.
Hogy gyakorlatilag mindenki rosszul járjon vele.
A kerékpárszerviz elesett egy kis bevételtől, és vele együtt az állam is. Nem az enyém a világon a legjobban fizető szakma, de azért az órabérem valamivel jobb ennél.
A hiányzó pénz helye aztán majd szépen tovagyűrűzik. A bringaszerelők nem vesznek fagyit, a fagyis kevesebbet megy fodrászhoz, a fodrász elhalasztja a cipőcserét és lemondja az újságot. Az állam meg majd adót emel, mert jobb nem jut eszébe.
Pedig annyira azért nem tűnik ez bonyolultnak.