A keddi MMIK-s sajtótájékoztató újabb bizonyítéka volt a döntéshozói rövidlátásnak. Miközben Szombathely egyre jobban legatyásodott, a kulturális intézményrendszert a rövid távú érdekek mentén felpuffasztották, majd magára hagyták. Most viszont itt a fal.
Szemellenzős politika
A közelmúltban írtuk le véleményünket Magyarország és Szombathely eladósodásáról. Ennek nagyjából az a lényege, hogy a világnak ezen a periférikus pontján a pillanatnyi népszerűség kedvéért a politika beáldozza a jövőt. Megy ez egészen addig, amíg falba nem ütközik a fej. De hiába ütközik bele, soha nem tanul, és újra és újra elköveti a hibát.
Mindez a mentalitás jól kitapintható a szombathelyi kulturális intézmények terén is. Annak idején a politika számára roppant kívánatosnak tűnt a sportház, a képtár, az MMIK, az oladi művház építése, a Művészetek Házának majd az Agorának létesítése, napjainkban megtoldva a színházzal és a közeljövőben nyíló Iseummal.
Csak hogy időközben teljesen világosan kiderült, a dzsentri mentalitással kacérkodó döntéshozóknak nagyobb volt a szeme, mint a szája, a város képtelen ennyi, egymással kaotikus viszonyban levő intézményt eltartani, főleg úgy, hogy a fránya lakosság először a villanyszámláját fizeti be, aztán mozdul rá a kultúrára, közülük is csak azok, akiket még nem nyelt el a bulvárpöce.
Mindehhez hozzájön, hogy a közművelődésnek mindig is nagyon kicsi volt az érdekérvényesítő képessége, és hát az is sokatmondó, hogy – hiába az intézménylétesítői buzgalom -, politikussal csak elvétve futunk össze kulturális rendezvényeken. Gonoszul azt gyanítjuk, nem azért, mert otthon képzőművészetet és irodalmat tanulmányoznak.
Mindeközben az intézmények – melyeket annak idején oly lelkesen avattak – súlyos napi gondokkal küzdenek.
Az MMIK a költségvetés nagy vesztese
Az idei költségvetési újraosztásnak a szombathelyi MMIK az egyik nagy vesztese – derült ki abból a sajtótájékoztatóból, melyet Joós Tamás igazgató, Parais István szakmai igazgató-helyettes és Zotterné Boda Erzsébet gazdasági-műszaki igazgatóhelyettes tartott kedden az intézményben.
Az MMIK támogatása jelentősen csökkent, olyannyira, hogy öt főt kénytelenek voltak elbocsátani. Ez viszont azzal jár, hogy a korábbiaknál is nehezebb bevételeket termelni – hangzott el.
Az alábbi táblázatok jól mutatják mindazokat a pénzügyekkel és költségvetéssel kapcsolatos folyamatokat, melyek az MMIK-ban zajlottak az utóbbi időszakban.
Kattinson a képekre a nagyításhoz!
Mivel foglalkozik az MMIK?
A sajtótájékoztatón részletes tájékoztatást kaptunk az intézmény tevékenységéről, mely három szinten zajlik.
Vannak határon átnyúló programjaik (Magyar Énekmondók Találkozója, Kisangyal Bethlemes Játékok, nemzetközi csereprogramok stb.), megjelennek a megyében (szakmai segítség a települési önkormányzatoknak, tájoltató produkciók stb.) és természetesen hangsúlyosan jelen vannak a városi színtéren is.
Ez utóbbi színtérhez tartozik az a jellegzetesség, hogy az MMI klasszikus közművelődési feladatokat tölt be, mindenki számára nyitott, több mint félszáz civil és amatőr csoportot fogadnak be, a programok kínálata pedig nagyon széles, a színházi produkcióktól a családi programokig.
Merre tovább, kulturális intézményrendszer?
A sajtótájékoztatón elhangzottak annak fényében különösen érdekesek lehetnek, hogy mind a város, mind a megye újra akarja gondolni a közös fenntartású intézmények sorsát, a két önkormányzat közötti ilyen jellegű szerződés ugyanis 2011 végén lejár, de hogy pontosan mi lesz, az egyelőre csak kósza hírek, találhatások szintjén tudható.
Az ALON azt kérdezte igazgatótól, hogy szerinte milyen lenne az optimális szombathelyi kulturális intézményrendszer.
Joós Tamás válaszában egyrészt közölte, hogy „biztos, hogy nem a jelenlegi”. Éppen ezért az MMIK három lehetséges szakmai koncepciót is letesz majd a döntéshozók asztalára.
Ezeknek a részleteiről azonban egyelőre nem beszélt az igazgató.