Húsvét - Sonka, kalács, tojás - Miért eszünk sonkát, tojást és kalácsot húsvétkor
Húsvétkor a keresztény világ annak állít emléket, hogy Jézus mártírhalálával magára vállalta az emberiség bűneit, ezzel megváltotta a hívőket bűneiktől, így hitük szerint az üdvösségre, az örök életre vezette őket.
Húsvéttól egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia.
Ide kapcsolódik még : Így lesz igazán ízletes és zamatos a húsvéti sonka
A húsvét szó magyar neve telitalálat, hiszen azt jelenti, hogy a negyven napos böjt után „húst vételezünk” magunkhoz. A húsvéti sonkát a böjt után, vagyis szombaton este már el lehet ill. el kell készíteni, vasárnap reggel pedig illik fogyasztani.
A húsvéti kenyér, és a kalács ilyenkor (is) áldozati étel, a bőséget, a jólétet és az életet jelképezi.
A tojás a termékenység és az újjászületés legősibb szimbóluma, de kifejezi a családi összetartozást is, ezért nem hiányozhat az asztalról a főtt tojás sem.
Ide kapcsolódik még: Igazi húsvéti fonott kalács készítése, lépésről lépésre
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe; húsvét vasárnapján a keresztény egyházak Jézus feltámadására emlékeznek.
A húsvétvasárnap hajnali ünnepi mise hagyománya az V. századra vezethető vissza. A szertartás során a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentia elnevezésű miseéneket, amely a feltámadt Krisztusnak, a kereszténység "húsvéti bárányának" a dicséretéről szól.
A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a "világ világosságára" emlékezteti a híveket.
Az Ószövetségben a zsidó húsvét eledele a bárány volt, amelynek hiba nélkülinek kellett lennie. Mindez arra emlékeztette a zsidó vallású embereket, hogy az egyiptomi fogság végén bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfákat, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Isten a zsidó emberek házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidóságot az egyiptomi fogságból, a kereszténység tanítása szerint úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól, ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának.
Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt vagy az arra emlékeztető sonkát esznek. Az egyház húsvétkor hajnali szertartás keretében megszenteli az ételt.
Húsvétkor Jézus feltámadását kiemelten ünnepli a katolikus egyház nyolc napon keresztül, az örömöt a többi között a szentmise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki.
Húsvéttól kezdve egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia. Húsvét nyolcada a húsvétvasárnappal kezdődik és a következő, úgynevezett fehérvasárnappal, "az isteni irgalmasság vasárnapjával" zárul.