Tisztelt V. Németh Zsolt!
Szüleim az idősebbek iránti tiszteletre tanítottak, ezért ettől még az Ön kedvéért sem térnék el. Ezt azért írom, mert a március 15-én hallott „ünnepi” beszédei után ezen tisztelet erősen meginogott. Volt szerencsém végighallgatni Önt Körmenden és Szentgotthárdon is. Bár a két beszéd néhány mondatban különbözött, mondanivalója egy és ugyanaz volt, ezért bátorkodom egy kalap alá venni őket.
Azzal talán még egyet is tudok érteni, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni az emberekkel való kapcsolattartásra. Ez hatványozottan igaz kampányidőszakban. Különösképpen a Fidesz helyzetében, tekintve, hogy kampányuk csak március 15-én kezdődött. Egyébként felhívnám szíves figyelmét, hogy akad más lehetőség is a fent említett kapcsolatok kialakítására. Néhány hete Szentgotthárd főterén is megfordult – ez már sokkalta jobb formája, hiszen így csak azok hallják, akik kíváncsiak is Önre. Kissé felháborodva hallgattam szavait a képviselőtestületi ülésen is februárban. Felháborodásomnak nem is az volt az oka, hogy tíz percig burkoltan célozgatva beszélt az MSZP utóbbi 8 éves ámokfutásáról. Sokkal inkább az, hogy senkit sem kérdeztek meg, akarják-e ezt hallani. Értesüléseim szerint a képviselőtestületen kívüli személy csak abban az esetben szólalhat fel, ha erre külön engedélyt kapott attól. Magyarán a polgármester szavazásra bocsátja, hogy megadják-e a szót vagy sem. Kivételek előfordulhatnak persze – példának okáért, ha a hivatal munkatársa a felszólaló.
De térjünk vissza március idusára! Beszéde elején bíztam benne, hogy néhány szokásos frázissal lerendezi az egészet, esetleg egy-két utalást tesz az aktuálpolitikára, és rendben is volnánk. Ezzel szemben Ön valóban kampánybeszédet tartott – meglátásom szerint öngólt rúgva ezzel. Ebben mondjuk néhány Fidesz-szimpatizáns is megerősített, aminek módfelett örültem.
Nem szeretném, ha elragadnának az indulatok, de muszáj megkérdeznem: Hogy meri a márciusi ifjakat radikálisokként feltüntetni? Honnan veszi a bátorságot, burkoltan bár, de a Jobbikhoz hasonlítani őket? Petőfit és társait ilyen színben feltüntetni pont ezen a napon? De mi azért szeretjük őket – teszi hozzá cinikusan.
Megszoktam már a Fidesztől, hogy nyíltan, egyenesen nem mond ki semmit, nem foglal állást, de azért ez még nekem is túl sok. Főleg, amikor a végén Ön, saját maga szögezi le, hogy nem szabad párhuzamot vonni. Nem gondolja, hogy ez kissé ellentmondásos? Néhány mondattal korábban pont Ön az, aki – burkoltan bár, de – párhuzamba állítja ’48-at a jelenkorral. Már elnézést, de Petőfi Sándor foroghatott sírjában társaival egyetemben e szavak hallatán!
A radikálisok csúfos vereségéről beszélt. Azt mondta, nem kormányképesek. Maradjunk annál, hogy tényleg a Jobbikra gondolt e szavakat mondva. Kire másra? – gondolhatom jogosan. Nos, Önökkel ellentétben a Jobbik Magyarországért Mozgalom még január 16-án, kampánynyitó rendezvény keretében mutatta be Radikális változás címet viselő programját. Azt, amely több mint 20 szakmai kabinet megfeszített munkájával készült. Azt, amelyet azóta több ezer lakossági fórumon mutattak be a választóknak országszerte. (Az Ön körzetében nagyjából 30 rendezvényt tartott Bana Tibor. Városában, Vasváron is szép számú közönség előtt!) Hetek óta sorra kerülnek bemutatásra a Jobbik miniszterjelöltjei is. Önök csupán néhány napja tettek közzé egy kevésbé részletes programot, melyben jó néhány elem a fent említett Jobbik-program kilúgozott másolata.
Azt azért el kell mondjam: szép párhuzam volt április 11-ét megemlíteni. Eszembe sem jutott volna. És meg kell köszönjem, hogy e nap kapcsán a szebb jövőt emlegette, ami megint csak a Jobbik egyik, immáron elidegeníthetetlen szlogenje. A végén vártam volna még egy adjon az Isten felkiáltást is, csupán az összkép kedvéért!
Tetszett egyébként, amikor kiemelte, hogy akkortájt a politikusok nem ültek nyakig a korrupciós ügyekben. Hogy még nem herdálták a közpénzeket. Remélem, ezzel a párhuzammal nemcsak MSZP-s képviselőkre gondolt, hanem egyes párttársaira is!
Meglátásom szerint jó néhány szavazat, százalék vándorolt át a Jobbikhoz. Ezúton is köszönöm! Hisz’ tudja: a negatív reklám is reklám! Az SZDSZ EP-kampányban használt plakátjai jó tanulópénzt jelenthettek volna.
Más: Szattán immáron 10 éve nem láttak országgyűlési képviselőt. Ha ezek után esetleg bekerülne naptárába az őrségi kisfalu is, mesélje majd el a helyieknek, hogy az elmúlt években mi mindent tett értük a Parlamentből. Az Őrség elnéptelenedése, a munkahelyek megszűnése, a termőföldek zsebszerződés útján osztrák kézbe vándorlása ellen vagy éppen az utak megvédéséért, sok egyéb mellett. De elég, ha felolvas majd néhány oldalt a Jobbik választási programjából! Ez esetben szívesen kölcsön tudom adni a Radikális változás címet viselő, közel 90 oldalas dokumentumot. Tudja mit? Akár meg is tarthatja!
Szebb Jövőt!
ifj. Laczó Zoltán
Jobbik Szentgotthárd